Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok


/ a történeteim nyilván nem rólad szólnak… vagy lehet igen? Nem fontos már, ki miért haragszik, sértődik, vagy szeret, nem szeret…részemről vége van az értelmes életnek/

Nem is tudom, hogy van-e értelme megosztani másokkal a gondolataim, amik ebben az időszakban születnek.
Magamról tudom, hogy soha nem fogom visszaolvasni,
sőt, sokszor eszembe jut a végleges távozás az internet világából,
valószínűleg csak az tart itt, hogy nem tudom felfogni, hogy tudnak az emberek folyamatosan ingázni a végletek között,
hogy tudnak mindig mást hinni, mindig másnak hinni, hogy nincs önálló gondolatuk, hol van a realizmusuk és nem utolsó sorban hol van a betyárbecsület még maradtam kicsit figyelemmel kísérni ezt a szomorú folyamatot,
és utazni befelé, önmagam felé, a Belső Isten felé általa.

Az egyenesebb, aki megmondta a szemembe,
hogy semmivel nem ért egyet, ami én vagyok vagy nagyon kevés dologgal,
de azért jelen van (illetve látszólag jelen van), mert csak…
De sokan tetszelegnek az oldalamon a posztjaim alatt,
de bazira szégyellik azt, hogy ismernek ha nálunk jelenik meg a hozzászólásom,
mert sorozatban törlik azokat a posztokat, amikhez –én unintelligens állat,-hozzá mertem tenni a véleményem.
Valóban nem vagyok intelligens.
A mai társadalom intelligens embere felfogja, hogy mire vágyik a posztoló és azt írja.
Én nem vágyom egyetértésre.
Viszont… újra megkérem azokat, akik csak az ismerőseik létszámát növelik velem, hogy töröljenek az ismerőseik közül.
Miattam ne szégyenkezzen senki. Azt megteszi a családom, megteszik a kollégák és a “barátok”.
Láttál már közülük bárkit hozzászólni a poszjaimhoz?
Nem ugye?
😉
Nem véletlen..
😦

Hol tartok most az invázióban?

Teljesen egyértelmű, hogy szervezett akcióról van szó.
Aki ezt nem látja, az nagyon mélyen alszik, vagy nagyon megrögzött Viktor-iá-nuss.
Amit a Prezident mond, az van… tény.. valóban az van, annak kell lennie, mert ha nem
akkor retorzió.
Istenkirályok…legalábbis így hiszik.. nyilván nem mindegy, hogy a szemeteskukában halok majd meg
fájdalomtól eltorzult arccal, vagy luxus magánklinikán szarrá morfiumozva.
De odaát majd rendeződnek a sorok.
Én tudom, hogy ki vagyok… ők nem tudják, hogy, nem tudják kicsodák.
De ez is lényegtelen.
Semmi sem fontos, semmi sem lényeges.

Nem létezik egy ideje más betegség, csak a koronavírus.
Nincs megfázás, nátha, nincs allergia, izületi gyulladás,
nincs pajzsmirigyalul-túl-át-keresztülkasul működési zavar okozta fáradság, nincs klímax,
nincs stressz, csak koronavírus és mindent az okoz.
És ez is igaz…valóban a koronavírus miatt vagyok fáradt, elcsigázott, az miatt
vagyok depressziós, az miatt fáj a gyomrom, fájnak az izületeim, az miatt alacsony/magas a vérnyomásom
és az miatt nem tudom azt sem, hogy ki a körzeti orvosom épp a nyugdíjba vonult helyett, mert
nem láthatom, nem kíváncsi rám és a bajaimra a kutya sem.
Illetve ez sem igaz, kíváncsiak lennének, ha végre hozzájárulnék a statisztikájukhoz, de
hozzá sem kell járulni, mert a nevem és az adataim már máshol is felhasználták úgy
hogy nem is tudtam arról, hogy ott voltam, hogy szavaztam.
Hazudok?
Nyilván.
De kit érdekel?
Senkit nem érdekel és nem is fontos, semmi sem az.

Megtanultam, hogy senki nem áll ki mellettem és
azt is, hogy én sem fogok senki mellett kiállni, aki nem mondja az igazat.
Nem érdekel kinek az érdeke, az még kevésbé, hogy mennyit kap ezért.
.
A szervezők felől szinte minden média a védekezésre utasít és pánikot kelt.
Mindenhol engedelmességre oktatnak, oktatjuk, kényszerítjük egymást.
Maszkokban ülünk a buszon, vásárolunk a boltban, megyünk iskolába.
Még megyünk iskolába. De mindenhol felbukkantanak majd egy pozitív tesztes
gyereket és mindenki hazamegy.
Betegek is vannak…valahol biztosan…
Pozitívak vannak…hogy mire mutatnak, -ha mutatnak- pozitivitást, azt nem tudni.
A rádiót tolja a számadatokat, a pozitívak “fertőzöttek”, az emberi tudatban a “fertőzött” szó
azt jelenti, hogy félni kell tőle, kerülni, kitaszítani, megkülönböztetni.
A fertőzöttet továbbra sem különböztetjük meg a tényleges betegektől.
Emlékszel az AIDSre?
Arra is hány gyereket megfertőztek vele szándékosan?
Hányan élnek vajon még?
Akkor voltam 16 éves.. maholnap 46 leszek…

A rádió tovább tolja a számadatokat.

Az ismerőseim között beindult a változás a tudatban…
Akik eddig pánikoltak, azok még jobban pánikolnak.
újabb barátságok mennek tönkre, újabb családokba kúszik be az elidegenedés.

A média itt-ott elszólja magát…”kókler” tesztelő laborok…kétes eredmények…
Segítség az nincs. Kérdésekre válasz az nincs…
Senkihez nem fordulhatnék, ha problémám lenne.
Senkiben nem bízom már.

Újabb rendeletek.

Oda jutottam, hogy nem érdekel.
Semmi nem érdekel.
Befordulok és nem kommunikálok többet senkivel ebben a témában. Sem.
Nem kell sem szánalom, sem szájhuzogatás, de nem kell a sok szélsőséges baromság sem.
Tények vannak.
Nem érdekel, hogy kit hova visz…
Félj, pánikolj, nyomd agyon ezzel a környezeted, hülyézz le, törölgesd a hozzászólásaim,
nevess rajtam, fenyegess, hogy majd megtudom, ha megbetegszem..
Boldog lennél tőle?
Igazad lenne?
Miben?
Hogy van vírus?
Vírus az van…
Bár csak az lenne…
Abból meg lehet gyógyulni..

De abból, ami itt most jelenleg zajlik…abból nem.
A tudatba ültetett félelem okozta zavarok, az emberi jogoktól megfosztott ,
a parancsra lélegző, lassan önálló döntések nélkül maradás
okozta mentális károkból nem.

Eddigi inváziós bejegyzéseim >>> ITT <<<

Sokáig gondolkodtam, hogy miképpen osszam meg a közlekedésben tapasztalt -számomra- pozitív megélésem,
mert a negatív megosztásokra kevesebb rosszindulatú vagy kioktató megjegyzés érkezik, mint a pozitívra.
Abba mindenképpen szükséges belekötni és cáfolni,
nehogy az ember véletlenül jól írjon le valamit vagy jól érezze magát.
Néha komolyan büszke vagyok, hogy annak ellenére,
hogy mennyire átjön a hallgató ember véleménye is a megosztásaim láttán,
még képes vagyok arra, hogy újra “tollat” ragadjak.. 😀


Bár tegnap úgy vettem észre,
hogy ha sikerélményem van az élet bármely területén (általában csak a spontán reakcióim a másik ember helyzetére -avagy segítségnyújtás ami tőlem telik) akkor sokáig nem érdekel senki véleménye rólam,
csak ahogy múlik ez a feltöltött állapot,
úgy kezdek el megalázkodni a nálam dominánsabb, vagy
inkább fogalmazzunk úgy: kegyetlenebb emberek előtt.

Amikor dolgozom vannak olyan szituációk, amiben a nagy gép (busz) lomhább mozgása, vagy lassú haladása miatt
igyekszem segíteni a gyorsabb járművek haladását…
Például nem hajtok be eléjük a körforgalomban, holott a távolságuk miatt megtehetném, vagy nem hajtok ki eléjük olyan megállóból, ami után olyan útszakasz jön, ahol tudom, hogy nem tudnak megelőzni.
Ez a fajta “előzékenység” csak akkor “jó” ha nem csak elém, hanem mögém is látok és a nagy “jóakarásommal” nem okozok másnak kárt.
Én nem szeretem például, ha a városi körforgalomban valaki udvariaskodik, mert sosem néz maga mögé
és bizony kellemetlen, mikor hátulról megbillentik az elsőbbségéről lemondott autóst.
Az előzékenység akkor jó a közlekedők között, ha az jóval előrébb(és hátrébb) látva előre jelzi a
szándékát. De az én megélésemnek(örömömnek) nem is ez a lényege.
Hanem az, amikor ezt a fajta “magatartást” felismerik és ezt jelzik.

Nem sértésként a saját nemem iránt, de a közlekedők között kizárólag a férfiak ismerik fel a haladás segítésére
irányuló szándékot és nagyobb százalékban engednek ki a megállóból is a férfi vezetők, mint a hölgyek.
De ha már statisztikázom, akkor úgy lehetne kategorizálni, hogy az idősebb urak és a fiatalabb hölgyek
sokkal udvariasabbak a közlekedésben, mint az idősebb hölgyek és a fiatalabb férfiak. 🙂
Én például nem szeretek autót vezetni. Inkább utazom busszal , vonattal…
Nem szeretek közlekedni kisautóval mert már félek a közúton.
Tartani kell a (főleg kelet felől érkező)kamionosok, munkásokkal tömött kisbuszok,
szintén munkásokkal tömött platós kisteherautók
illetve luxus árkategóriás autók fejüket magasan hordó sofőrjeink “sietős” és olykor pofátlan vezetési stílusától,
de például az én halálom
tutira az éjszaka a kisautómmal hazafele robogásomban velem szemben érkező gumigyáros szerződéses busz sofőrje fogja okozni, mert úgy közlekedik azon a szar úton, hogy egyszer az árokba kényszerít… igyekszem is vagy nagyon sietni és elhagyni az útszakaszt mire jön, vagy megvárom míg kiér… ez nagyon gáz egy 25 éves hivatásos jogsival a zsebemben.

Nemrég a 6-os főúton érkeztünk hazafelé Dunaújváros felől, amikor egy motoros csapatot észleltünk magunk mögött.
Amennyire lehetett lehúzódtunk, had menjenek. Ők is észrevették és köszönték a szándékot. De meg szokták köszönni a mentősök is a segítséget a haladásukban.
Ezek olyan magasztos pillanatok nekem.
Amikor valaki az élet bármely területén(például a boltban, amikor előre engedjük azt, akinél kevés a cucc) észleli azt,
hogy az emberben megvan a szándék arra, hogy “segítsen” a maga módján és ezt jelzi,
akkor úgy érzem, hogy van értelme ennek az “előzékeny” “empata” létezésnek,
ami inkább átok mint áldás, mert sokkal több a negatív reakció, mint a pozitív, mégis a pozitívakkal sokáig feltöltött
állapotban vagyunk, míg a negatív megnyilvánulásoktól rövid ideig szomorú csak az ember.
Én is mindig jelzem, köszönöm a jószándékot…
Akkor is jelzem, ha tudom, hogy elcsesztem valamit…mert előfordul vezetés közben, ha
nem látok valakit, vagy a lendület miatt (nem nagy sebességet jelent, hanem dinamikus mozgást amit egy “gondolok egyet és átmegyek a busz előtt a zebrán” ötlet miatt )nem mindig célszerű fékezéssel megszakítani.

Tegnap megéltem, hogy nekem lételemem a spontán “segítség”, és nagy örömöt okoz,
ám csak a spontán, és nem a tervezett, nem szervezett, nem a mások kitalációja szerint végrehajtandó “segítségnyújtás” hanem a hétköznap emberének a mostban nyújtott “jó pillanat”. És ahogy érzem ez mindig kölcsönös.
És talán nincs veszve minden. Mert ameddig észleli valaki a szándékot
hogy a saját hátrányomra őt előnyhöz juttatom, amíg ez nem természetes, és nem elvárható, addig megmarad bennünk
a tisztelet egymás iránt és szándék, hogy valamivel mi is hozzájárulhassunk mások legalább egy jó pillanatához.


Tegnap elvittem a Kislányom az egyik szép városunk kevésbé szeretett plázájának mozijába
a BTS második koncertfilmjét megnézni.
Én nem szeretem a filmeket, sem a mozit, sem a zárt tereket,
ezért gondoltam megvárom a plázában (mert ott van klíma).
Ez a pláza nem az a pláza, amiben ücsörögni lehet,
hacsak nem fogyasztasz valamit egy (nekem)méregdrága kávézóban,
vagy eszel az ételudvarban. Mivel én lúzer empata vagyok és előzékeny,
meg balfasz nem ülök le sehova,
mert “mi van, ha valaki enni szeretne, és nem talál szabad asztalt“?
Ezért kivonultam a pláza elé az árnyékba.

A pláza előtt az árnyékba szoktak letelepedni egyéb népek is,
mint például utazók, akik a buszra várnak, baráti társaságok, és nagy családok.
A legutóbbi ilyen “pláza előtt ülök az árnyékban” akciómkor végig kellett hallgatnom
egy népes család magánbeszélgetéseit,
amit hol egymásnak üvöltözve, hol a kihangosított mobiltelefonon keresztül kiviteleztek.
Ahogy ballagtam a kiszemelt helyre- mert én nem vagyok antiszociális,
meg rasszista sem vagyok, meg elfogadó vagyok majdnem mindennel
és majdnem mindenkivel, és hős is vagyok, meg egy nagy barom,
így nem vettem nagyon zokon, mikor ballagásom közben megszólított
egy cifra (annál is cifrább) ruházatban pompázó idősebb asszony, hogy
“- Hé maga, nézze má meg milyen táskákat árulok, vegyen egyet”
Napsütötte arcom hunyorgó szemével ráemeltem a tekintetem és mosolyt erőltetve
a maszk mögötti dunsztban elfertőződött gyulladt bőrű arcomra, közöltem vele, hogy
“- Köszönöm, de most nem érdekel, talán majd legközelebb”..
Valamit dünnyögött, majd tova haladt egy másik kiszemelt lúzer után.

Google fotó

Leültem, elővettem a tabletet,
hogy megírjam, amit megírtam, erre látom a szemem sarkából, hogy leül mellém.
Nem másfél méterre.. hanem majdnem az ölembe.
Turkál a táskájában, valamit ordít a többieknek számomra megtanulni nem vágyott nyelven, majd elkezdi ütögetni a vállam.
“- Mit nagyképűsködik maga? Miért nem képes megnézni a táskáimat?
Árulok pénztárcát is! Vegyen má egyet!
– majd elkezdi megint böködni a vállam…

Körülbelül ez volt az a pont, amikor az Őrzők összes tagja egyszerre fogta a kötelet,
amivel a Földhöz vagyok láncolva,
és kurva nagy szerencse, hogy iszonyat fájdalom van a jobb vállamban,
mert bal kézzel nem tudok ütni.
Ugyanis akármilyen hihetetlen, nem csinálok mást jó ideje, csak toleranciát gyakorlok.

Egy ideje kőkemény energiámba kerül, hogy ne üvöltsek.
Egy ideje nagyon sokat teszek azért, hogy támogatni tudjam a gyerekem az iskolai tanulmányaiban, meg
úgy egyáltalán az életben és ne okozzak fájdalmat a szüleimnek azzal, hogy ők temettessenek el.
Kurva sok energiám megy ki , hogy nem szólok be, amikor már elegem van abból,
hogy mindenki jobban tudja, mi az én dolgom, mindenki jobban tudja,
hogy mit érzek, mindenki jobban tudja, hogy mit kellene tennem és mit nem teszek őszerinte.
Egy ideje minden erőmmel azért küzdöttem, hogy megszüntessem a félelemet az emberekben, mert
ők tartják itt ezt az egészt szart a félelem energiájával, mellyel egyre nagyobbra nő és végül majd bekebelez mindent..
Elég volt…
Jött ez a szemtelen asszony, aki mindenkin átgázol, aki mindenkit képes egy mondatával a pokolra küldeni,
és én tisztelettel próbáltam meg jelezni első körben, hogy nem érdekel most az, amit ajánlani tud.
És ő nem tisztelte bennem az intelligenciát, mert neki is van ugyan,
de köze sincs az enyémhez, mert az övé saját magáról szól,
az enyém meg mindenki másról.

Ránéztem, és közöltem, hogy hagyjon békén…
Nos valószínűleg vagy minden bajom elmúlik hamarosan, vagy holnap meghalok.
Az összes átkot meghallgattam, a rák kiette a vesém, a májam, a hollók kivájták a szemem.
… majd akkorát köpött mellém, hogy lyukat vágott majd a betonba.

Ekkor vonultam a pláza mögé, a szennyvízszagba és írtam meg a másfajta gondolataim a tableten immár nyugalomban.
Ez természetesen az én hibám, mert mit keresek én a házamon kívül pandémiában.
Mert amúgy nincs ám ilyen az utcákon, nem nyomulnak, nem akarják kikunyerálni belőlem az utolsó garast is,
mely kicsalása után vinnyogva vonulok vissza szégyenembe a sarokba, ahol lelkem zokogása közben,
a szidalmakban megsüketült fülemmel hallom a hangfoszlányokat, hogy kitől mennyi pénzt csaltak ki .
Nem zaklatnak egyéb népek a Tesco parkolójában sem megyénk székhelyén, hogy vegyek parfümöt, meg zoknit különben
maga Belzebub jön majd értem…
… Élősködők, melyek hozzá tartoznak a mindennapi életünkhöz
és én vagyok a mocskos szemét, mert nem járulok hozzá a megélhetésükhöz.

Jogom van-e békében élni?
Jogom van-e zaklatás mentesen élni?
Van-e még jogom bármihez is ebben a csodálatos magyar államban?
Hallgatni… ahhoz van jogom ,de az nem csak jog, hanem kötelesség is.

A jelenlegi világjárvány: a félelem materializálódása.

Ezáltal az emberek lassú és minden szintre kiterjedő ellenőrzésbe vonása, az egészségügyi ellátástól való elszakítás, a kilátástalanságba hajszolás, a megosztottság, a végletekbe szorítás, a gondolkodás megszűnése, az elidegenítés a hit “egyirányúsítása”.

A soul = lélek a leader= vezető , sok sok éve,amikor sok spirituálisan fejlődni vágyó ember szeretett volna “nevet” , ami egy jelkép, amihez hűen a végletekig tart, én az Őrzőktől a soulleader nevét kaptam,a “tucsi” a Tücsök,
a szüleim így hívtak és így hívtak a barátaim tette ”énné” a lelki vezetőm által megelőlegezett nevet.

Közeleg a 22. évfordulója annak, hogy megszületett a Fiam, s ezzel a pillanattal beköltözött a testembe a depresszióra hajlamosító program,
valamiféle hormonszintváltozás, aminek legyőzésére tett próbálkozásaim mellékhatása lett a spirituális fejlődésre való fogékonyság.
Mindig is nyitott voltam, s történteket velem furcsa, nem hétköznapi dolgok,
de az elismerés iránti vágyam kielégítése fontosabb volt,mint a belső út egészen a Lányom születéséig,
ahonnan folytathattam, illetve kezdhettem elölről a depresszív gondolatok elleni küzdelmet.

A soulleader korszak ennek a küzdelemnek az ajándéka volt.
Megosztottam a megéléseim, általuk sok ember találta meg a számára kedvező utat,
tanításokká váltak a küzdelmeim, nem éreztem úgy, hogy méltatlan lennék erre a megtisztelő címre.

Jelenleg sok szálon futó eseményeknek lehetünk tanúi.
Van olyan, hogy van koronavírus .
Van olyan, hogy nincs koronavírus.
Van olyan, hogy van koronavírus,de nem veszélyesebb a többinél.
Olyan,hogy van vírus,de veszélyesebb a többinél.
Van olyan,hogy politika van benne, van olyan,hogy nincs benne politika.
Van olyan,hogy tudomány.
Van olyan,hogy megvett tudósok véleménye,
van, hogy nem megvett tudósok véleménye.
Van olyan,hogy összeesküvés elmélet, ufók, gyíkemberek, világuralom, népirtás.

Egyvalami nincs.

Realizmus.

Ha realista vagy, mindenki támad.
Mindenki szeretné,ha az ő elveit vallanád.
A megélők nem vallanak elveket,azt mondják, amit éreznek.
Akkor is,ha nem azt látja a szem.
A szem tanult dolgokat lát csak.
A lèlek mindent lát,de csak arról tud beszélni,
amiről vannak az agyában szavak… hiába látok dolgokat,
csak tanult dolgok nyelvén tudom elmondani.
Mert amire nincs szó, azt nem lehet leírni,csak körülírni.

A realizmusom miatt nemkívánatos lettem.
A nèzőpontjaim addig tetszenek míg nem kell rajtuk gondolkodni,
míg nem változtatnak meg hitet,
nem kereszteznek elveket,
míg nem kell lelki munkát végezni miattuk.
Amint kényelmetlen, azonnal rossz, ellenséges, azonnal rá kell mondani,hogy kussolj,
takarodj, bocs ide ne írj, bocs de ne fotózz olyat, ami terhelő,
esetleg ellent mond a helyi prezident esti beszédével.

Egy soul leader nem törődik a támadásokkal.
Olyan mint egy tanár, leadja az anyagot,ha tetszik ha nem.
De én hibáztam, mert megtagadtam a “munkát” , mert nem akartam elveszíteni még több “barátot” a megéléseim miatt.
Bolond vagyok.
Már akkor veszítettem,amikor először leírtam a megélésem, csak “szeretetből” nem szóltak rám,
csak mikor egy poszt alatt lelkesen odaírtam,amit èrzek, finoman, mint a hülyének,elmagyarázták,
hogy bocsi, de hagyj minket félni, hagyj minket fájni, nem akarjuk miattad elveszíteni
az emberek félénk küldött tiszteletét,akkor összezavarodtam.

Úgy döntöttem, ezentúl nem leszek az Őrzők soul leadere…
Az Őrzők Tücsije maradok, mondhatsz rám bármit, nem kell,hogy szeress,
ha ciki vagyok, nyomj egy törlés gombot,
és tegye mindenki a dolgát a saját felületén,
de aki lehetőséget ad arra, hogy a posztjai alatt bárki, akit ismerősnek jelölt,
vagy elfogadta a jelölését kifejtse a megélését,
véleményét, az ezzel bevállalja a kapcsolatot és annak következményeit.

Maradok tisztelettel: Tücsi Tücsökfalváról

Ma jó napom van.
Ma mentes napot tartok..
Mindenmentest…
Vírus, munka,félelem, fájdalom, kérdések és válaszoktól mentes napot tartottam mostanáig, de kedvem támadt
előkapni a virtuális tollat és írni pár sort, mert szeretem magam előtt látni a tiszta bloglapra kerülő,
néha általam sem ismert tartalmat hordozó betűket.

Ma azon gondolkodtam a porszívó hangos zenéjében rezegve,
ahogy megy az idő, egyre többször érzem magam ostobának.

Na nem azért mert vannak akik úgy érzik,
hogy sokkal okosabbak nálam,
mert meg vannak győződve a tanulmányaik során bekebelezett tudás mögötti valóságról,
hanem mert ahogy egyre több dolgot kezdek látni,
úgy látom meg, hogy mennyire kevés dolgot láttam eddig.

Beszélgettem a Belső Hangommal,
az Őrzőkkel az engem ért durva atrocitásokról,
hogy nyilván azért ér ennyi támadás,
mert nem megfelelő stílusban közlöm a véleményem a kaméleonokkal,
hanem sajnos beletömörítem a múltban ért sérelmeket tartalmazó ágyúba,
megtömöm a cinizmusommal és kilövésével megzavarom az utópikus világot féltő,
csak a szépet és jót, vagy csakis az uralkodó(k) számára kedvező
kommunikációt folytató emberek érzékeny lelkét a keserű igazságaimmal.

Kétféle út van innen…
Vagy távozom a véleményemmel együtt,
vagy leszarom a lelküket, pont ahogy ők tették az enyémmel.

Igazából egyik utat sem választottam.

Néha felmerül, hogy nem vagyok “normális”,
talán csak annyiban vagyok más, hogy én tudom magamról,
hogy másképp reagálok mindenre, mint azt elvárja a társadalom.

Vajon van jogom írni, hozzászólni posztokhoz, így hogy “bolond” vagyok?

Vajon akinek probléma az én valóságom , miért tart?
Cirkuszi bohócnak?
Mutogatni, és hagyni, hogy megdobáljon a közönség?

A legutóbbi kegyelemdöfés óta furcsa, de szabadságot kezdetem érezni.
Azt hiszem elengedtem, az utolsó embert is, akinek lehet meg akartam felelni.
Nem éreztem megfelelésnek addig, míg nem tapasztaltam meg azt, hogy ő is ember.
Hogy más az értékrendünk.
Hogy más fogalomrendszerben élünk.
Elfáradtam.
Nem akarok senkinek megfelelni.
Nem tudok más lenni.
El kell fogadjam a kritikát, az alázást, azt, hogy
kimondják amit tudok, hogy “illetlen”, unintelligens, aluliskolázott tuskó vagyok,
aki nem tudja, hogy mikor mit szabad mondani, és mit nem,
aki nem tudja, hogy nem szabad
megmondani az igazat, a saját igazát.
(nyilván tudom.. 😉 mégis kimondom..)

Csak egyet nem értek..
Mi a francot keresek én olyan közegben, ahol képmutatósdit játszanak?
Miért nem szarom le?
Minek kell ott hozzászólni egy poszthoz, ahol tudom, hogy úgyis
meg fognak támadni?
Ezért vagyok ostoba…vagy mégsem?
Ez lenne a feladat?

És ezért vagyok itt…
…és ezentúl igyekszem nem lenni máshol.
Csak itt.
Vagy ha mégis, hát akkor viseljem emelt fővel az okos emberek
véleményét arról,
hogy ha hallgattam volna,
most nem lenne mivel összefirkálnom ezt a lapot.

Látod, nem írtam most semmit, mégis milyen sok betűbe fért.
🙂
Biztos nehéz lesz ez a lépcsőfok, amikor be kell vállalni azt, hogy
egy peremvidéki, társadalmi megfelelésből bukott,
cinikus, intelligenciahiányos ember vagyok,
aki ezerszer többet és tisztábban lát,
aki mindent érez,
aki tudja, hogy el fog esni, mégis belelép a gödörbe,
mert minden botlásra szükség van ahhoz, hogy
újabb és újabb szabadság szinteket érjünk el,hol már nem fontos, hogy kinek mi a véleménye arról, amit mondunk vagy teszünk
mert tudjuk, hogy lehet nincs Isten és nem lát, de van egy olyan, hogy “tudatháló” ami mindent
rögzít… minden egyet gondolatot, minden egyes pillanatot…és ott rajta van az igazság.

Lehet, hogy nincs elszámoltatás és nem kell majd felelni arról, ha átlépünk a dimenzión, hogy
mennyi embert tapostunk meg csak azért, hogy másoknak megfeleljünk és lehet, hogy nem lesz
ott Szent Péter a kapuban, hogy mindezt az legújabb tabletjén majd megmutassa, de én
ismerem az utat, ami befelé visz, mert én visszanéztem már párszor, hogy mit követtem el ellened, vagy ő ellene,
mikor beszéltem a hátad mögött, mikor kinevettelek, vagy mikor kívántam neked oktalan rosszat,
én éreztem már terhét a múltban kimondott szavaknak, és tudom milyen, amikor szembesítenek a saját
bűneimmel, azokkal is melyeket el sem követtem.
Elmondom Neked, hogy Krisztus nem szenvedett mindannyiunk bűnéért annyit a kereszten,
mint amennyire fájdalmas
visszanézni a múltat és látni benne, mit tettem vagy csak mit gondoltam azért másokról
hogy nekem könnyebb legyen.

Én ezért vagyok most ilyen, amilyen… én iszonyat terhet cipeltem míg nem tanultam meg megbocsájtani azt, amit a tudatosság
hiánya miatt tettem vagy gondoltam.
Még mindig hibázom, de minden hibám mögött egy fájdalom áll, melyet
nem tudtam még érteni, nem tudtam még megbocsájtani.
Már majdnem kész vagyok, mert már megértem, hogy mindenki program szerint működik és nem tehet arról, amilyen.

Búcsúzóul had osszak meg egy gondolatot. Tegnap éjjel hazafelé autózva megszólalt a Youtube-on.. nem kerestem, csak ott termett a lejátszási listában
ez a gondolat:

” A dharma a felismert egyéni hivatás vonalán végzett kötelesség, és mélyen erkölcsi természetű.
Annak ellenére, hogy speciálisan az individumhoz kötött, mégsem önös, hanem a megtalált, szublimált önmagával
a közösséget szolgálja. Aki ráeszmél embertársai dharmájának egyéni mivoltára, s jelentőségére, az megérti,
elviseli sajátosságaikat,és megbékél velük”

/Wictor Charon- Szepes Mária : Dharma /

...a posztjaim semmilyen tudományos alapra nem épülnek, csupán a Belső Hang suttogására, a megéléseimre és hozott tapasztalatokra…
Nem kell sem elfogadni, sem hinni az itt leírtakat, nem kell egyetérteni és teljesen felesleges cáfolni, mert a megélés szó “múlt idejű cselekvést feltételez “… véleményen lehet változtatni, de a megéléseken NEM! Az a Királyság reszortja…

Gondolatok
Miután tudatosult bennem, hogy nevetség tárgya vagyok több háztartásban a gondolataim miatt úgy gondoltam, hogy nem írom le őket többet, mert mint ember, egó lény baromi nehezen viselem a negatív kritikát.
Nem azt viselem nehezen, ha kijavítanak, hanem azt, hogy mások sem tudnak felmutatni semmilyen tudományos alapot, csupán a betanult “kinek kell hinnünk, bíznunk” , vagy a “kik fizetnek minket” emberek kicsit sem tapasztalata, inkább megvett, megfizetett teóriájával próbálnak cáfolni.
Mit mindenhol itt is tisztelet azon kivételeknek, akik a saját belső hangjuk és nem az egójuk érdekei szerint döntenek igazság és igazság mellett.
Végül az irásvágy, a gondolatok megosztása és az Őrzők, a Belső Hang, az Én vezetőim kisebb ráhatására mégis megszületik ez a poszt.
Sőt… még a WordPress új és nekem nem tetsző kezelőfelülete is kezd “értelemszerűvé” válni így, hogy nem azon háborgok, hogy a francért kell állandóan mindent megvariálni…

A napokban azon gondolkodtam, hogy szinte minden, amit mi saját életünknek hívunk egy kisebb vagy nagyobb közösség által formált valami.
Hogy egyszer meg kellene próbálni csak arról beszélni, hogy nekem személy szerint milyen tapasztalatom van a “királyifejdíszésjelképszubmikroszkopikusbiológiaiorganizmus” témával kapcsolatban, és nem arról írni, hogy mit hallott a szomszéd egyik kettőszázhuszonkettedik ismerőse…
Tehát az ÉN személy szerinti megélésem ebben a témában a fizikai valóságom számára : zéró….
Nincs megélésem.
Csak azt tudom megosztani, amit hallok és látok.
A hallásom és látásom által kiváltott gondolatokat,
melyek az adott pillanatban magamban tudott és saját tudásom és rezgésem által a tudatálóhoz hozzáfért adatok birtokában bennem kialakulnak,
vagy mások ugyanezen a szinten gondolnak, mert “hallom”, “áthallatszik” mások gondolata véleménye is, ami annyiban könnyítés, hogy
legalább nem nekem kell őket megfogalmazni, csak így vagy úgy bólogatni rá, mellette vagy ellene.

Mindezek tudatában, most írhatnék arról, hogy már itt a közelünkben is megjelentek az olyan teszt eredmények, ahol nem is történt mintavétel…de nem írok, mert nem tudom ezt bizonyítani, ha tudnám, akkor meg nem tenném ki ennek azokat, akikkel ez megtörtént. Nyilván nem véletlen.
Tehát nem írok olyan dolgokról, amiket másoktól hallottam, de írhatok olyanról, amit hivatalos (elismert, támogatott, nyilván nem cenzúrázott) hírmegosztó portálon olvastam és ehhez kapcsolódik.

Megélésem a járványról most a második hullám erősödésében.

Már leírni is nehezemre esik a szót, hogy második hullám, mert szerintem a/egy járvány nem így néz ki…
Biztosan , nyilván, természetesen én látom rosszul, Az a sok történelmi film és adat megzavarja aluliskolázott, egy diplomával sem rendelkező, az egészségügyit is csak alig a jó értékelés felett elvégző, alapszaktudását már elfelejtő (vagy sosem tudó) emberi agyam, de az én megélésemben még egy sima influenza járvány is látványosabban zajlott eddig, mint ez az invázió.
Az én megélésemben a járvány azért brutálisabb a második fázisában, mert az elsőben nem kerültem sorra az életvitelem teljes megváltozásában, nem szűnt meg a családban senki munkája, nem fenyegette a munkavégzésünk a manipulációt. Volt mit ennünk, volt fizetésünk és bár a gyerek elvesztett egy fél évet a tanulmányaiból és ezzel együtt az álmait, a jövőjét, minket nem érintett az első támadás, az első attak, az első megnyomorítás.
Most itt a második nekifutás, ahol lehet a mi- elsősorban csak az én- munkám kerülhet veszélybe.
Ha az én munkám megszűnik- előbb utóbb így is várható, erre már volt aki kedvesen utalást tett- akkor számomra ez a járvány, vagy ami utána jön végzetes is lehet, mivel a tudatomban nem sikerült a mai napig az életem értelmét és a munkám ketté választani.

Az első hullámban érthető, vagy levezethető volt az “áppárát” manipulációjának következő lépése, most nem az. Az kommunikációja a történéseknek nagyon szervezett és nekem, halandó esendő ególénynek egyre több a gyűlölete azok irányába, akik ebben részt vesznek. Számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miért probléma a “vírus hordozása” mikor annyiféle vírust hordozunk , és érthetetlen, hogy aki hordozza és nem beteg de akár beteg is lehet, hova tűnik belőle a vírus? 😀
Hopp itt egy vírus… két hétre van neki engedélye rajtam/bennem tartózkodni? Amikor a tárgyakon akár hónapokig is “elél”?Mindenféle kommunikáció zajlik erről, és az egyik cáfolja a másikat. Tesztelnek, a tesztekről is sokféle infó van. Például hogy lehet, hogy egy ember egy ruházatban letesztel egy tömeget? Hogy lehet, hogy egy ilyen “nagy járványban” a ruhán is megülő vírusok mellett képes egy ember egy kesztyűt húzva 20-30 vagy még több embert letesztelni?
Én nem állok egyik oldalon sem, csakis kizárólag a befolyt információkból alakul ki a véleményem….
Például…bezárunk egy egészségügyi osztályt, rendelést, gyógyfürdőt,könyvtárat mert van egy pozitív ember az ott dolgozók között, vagy van kontakt gyanú.
Miért nem zárjuk be a boltokat, ha van kontakt gyanús boltos?
Enni kell, de olvasni, vagy orvoshoz menni nem? Ez milyen járvány?

Nem kérdőjelezem meg a járványt, de megkérdőjelezem azt, ahogy kezelik….
Sehogy sem kezelik…
Csak korlátoznak, megfélemlítenek, megvannak az érdekeik szerint működő létesítmények és azok, melyekre “nincs szükség” átmenetileg?
Vakon bízunk olyan vezetőkben, akik feláldozzák az embereiket.
Mert nincs mindenkire szükség a gazdaság működésére?
Az egészségügyre például nincs…
A szociális szférára nincs….
AZ oktatásra nincs…
A vendéglátásra nincs…
Ma még utazunk, de mi lesz ha lesz egy sofőr aki pozitív?
Az egész műszak és mindenki aki vele utazott záródjon be két hétre?
Hogyan adja ki a műszakot a maradék, akkor nem lesznek már uniósak a vezetésre vonatkozó szabályok?
És mi van ha a maradék között is lesznek pozitívak?
Nem betegek….csak valamilyen teszt szerint valamiért pozitívak?
Leáll a közlekedés?
Végülis leállhat.. maradnak az autók, a benzin árát újra fel lehet emelni, és
dolgoznak egyedül a boltosok…ők úgysem kapják el, mert egyedül rájuk lesz csak szükség..
Boltosok és áruszállítók…rájuk nem hathat a vírus.

Nem hiszem, hogy a realistább embereknek nem tűnik fel, hogy itt valami nem stimmel.
Nem a vírus ellen vagyok… nem azt mondtam, hogy nincs…nyilván valami van.
AZ én megélésemben ez akkor is egy szervezett dolog. Egyértelműen az, és nevetségesen gyermeteg.
Meddig játszunk? Hol a vége?
Az oltásnál?

Az oltásról…


Azt mondta egy utasom, hogy a cégénél már rebesgették, hogy akinek nem lesz oltása nem mehet be dolgozni.
Ez természetes dolog lenne, ha mindenkinek lenne az ismeretségi körében olyan ember, aki kizárólag az új típusú influenzába halt volna bele. Az már járvány…
Én soha nem voltam oltásellenes. Az én gyerekeim minden oltást megkaptak, a fiamnál keményen fizettem az agyhártya gyulladás ellenit is…
A H1N1-et nem kapták meg, és a családban senki, pont az influenza vírus gyors mutációja miatt.
A H1N1-es vírusnál nem volt dedós kommunikáció arról, hogy ki kit evett, harapott vagy dugott meg ahhoz, hoy létrejöjjön ez az alfaj, volt, szedett pár halálos áldozatot, bevásároltak a szérumból a cégek, aztán ki is dobhatták nagy részét…
A mi családunkban nem jellemző az influenza mint megbetegedés, így nem is volt ilyen gondolatunk, hogy oltassunk.
A kutyát is oltatom… Magyarul, nem vagyok a tudomány ellen csak valami vadul súgja bennem, hogy a tudomány sem hiteles ha felmerül annak a lehetősége, hogy úgy kommunikál, ahogy azt elvárják tőle, illetve esetleg ami persze, hogy nem, meg van félemlítve.
Mert a tudomány is pénzből létezik, a pénz meg ott van, ahonnan épp a ez a vírus érkezik.

A kormánypárti orvosokban hívőktől kérdezem, hogy miért hiszitek azt, hogy akik nem értenek egyet az összevissza kommunikált tudományos magyarázatokkal azok mind összeesküvés elméletesek?
Én nem vagyok 5G ellenes, nem érzékelem ezt a tudatomban…
Én nem vagyok oltás ellenes, mert én például beadattam a HPV-ellenit is a lányomnak, pedig ezért is lehülyéztek, de az én belső hangom ezt diktálta..
Nekem csupán logikus agyam van, ami minden kiadott információt egyszerre képes feldolgozni és ha az ellentétes, akkor jelezi a rendszer, hogy ott hiba van.
Ilyen a maszkviselés,
ilyen minden más is amit az utóbbi időben ebben a témában kommunikált az orvostudomány,
a kormány, a szakemberek különböző csoportjai és a Pista bácsi a piacon…
Semmiben nincs egyértelműség.
Akkor mégis kinek kellene hinni?
Nekem semmiképp ne…nem követőket gyűjtök, nem kell támogatni sem,
egyszerűen kikívánkozik belőlem.
Ennyi.

Köztelező oltás, annyira, hogy fenyegetni kell érte az embereket?
Valóban mindenki hülye, akinek feltűnik ez?
Valóban kell a megszorítás, hogy rávegyék az embereket erre döntésre?
Miért látom minden alkalommal az auschwitzi képeket magam előtt, ahogy haladnak az emberek
a gázkamrába? Miért asszociál erre az agyam? Nem hinném, hogy élvezem…
Mert megfosztottak a jogomtól, hogy döntsek az életem felett.
Illetve majdnem minden jogomtól.
mert öngyilkos még lehetek…

Minden a tudatban dől el.. az is, hogy ki hogyan áll hozzá egy helyzethez, illetve ott dől el a betegség/egészség kérdése is.
Engem nyugodtan beoltatnak bármivel, a testem úgy reagál ahogy én akarom. De a tudatomban azt a tényt, hogy ettől teszik esetleg függővé az életem, nem tudom feldolgozni. Mindenkit, aki ebben részt fog venni gyilkosként könyvelek el, és oda helyezem arra a szintre, ahol azok tartózkodnak, akik
bekísérték a gázkamrába azokat az embereket. Férfiakat, nőket, öregeket, gyerekeket…
Mert itt is csak logika… Aki beoltatja magát, elvileg nem lesz beteg (ez ugye nem igaz, mert az influenza faj mindig mutálódik…) tehát aki fél, joga van nem félni és joga van az oltáshoz, aki nem akarja beoltatni, nem tudja azokat megfertőzni akik be vannak… Akkor mi a probléma?
Vagy másról szól a történet?

Most ott tartunk, hogy nincs holnap.
Valaki majd eldönti, hogy dolgozhatunk-e vagy sem…
Hogy ehetünk-e vagy sem…
Hogy élhetünk-e vagy sem…

Én én agyam így dramatizálja túl.
És mivel nincs kivel megbeszélnem, ezért leírtam.
Én…így…éltem meg…

Eddigi inváziós bejegyzéseim >>> ITT <<<

A szeretet az, amikor valakit a velünk ellentétes hite,
a meggyőződése, a cselekedetei, viselkedése,
tettei, stílusa, identitása,
…szóval külső és belső tulajdonságai,
szerzett vagy hozott programjai ellenére kedvelünk,
elfogadunk, nem akarunk megváltoztatni azt szeretetnek hívják.

Mert a szeretetre csak a lélek képes…
Aki ítélkezik, aki viszonyít, aki érdeket kovácsol az az ego …az ego nem szeret.
Az ego túlél…
…a szeretet nem a túlélésről szól…
…a lélek örök..nem ismeri a halál fogalmát, ezért képes a szeretetre.

A szeretet nem azt jelenti,hogy egyetértünk…
Nem azt jelenti, hogy tetszik amit a másik csinál,
a szeretet nem fogalmazza meg magát,
csak jelen van…
Egy kapocs, ami nem szóból köttetett…

A szeretet nem jelenti azt,hogy vakon követjük egymást,
hanem azt jelenti, hogy akkor is szeretjük, ha nem tartunk egy irányba.
Ott vagyunk ,ha sérül, ha fáj, ha csak pihenne,
de soha nem mondjuk ki, hogy rossz az az irány,
mert a szeretet tudja,hogy az útját senki nem hagyhatja el,
az utat végig kell járja mindenki, s ki által szeretve van, benne vigaszra talál…
A szeretet nem akar megmenteni önmaga számára, nem birtokol, nem nyomul, nem irányít,
nem korlátoz, nem véleményez, nem ítélkezik.
A szeretet van.
Az örök jelenben ott van és ott van benne minden, amit mi múltnak hívunk..
A szeretet nem tud elmúlni, mert nem jött létre, a szeretet egy tudatállapot.
A szeretet magas rezgés…
Aki a szeretet áldásával él, az nem foglalkozik azzal, hogy mások miképpen reagálnak őrá..
Nem haragszik, nem gyűlöl.

Az ember ególény, ettől válik emberré.

Aki ivott a felejtés vizéből ( és le is nyelte) elfelejti egy időre, hogy honnan érkezett,
és azt is, hogy a szeretet mit jelent.
Elkezdi megtanulni.
“Szeretlek, mert jó gyerek vagy.”
“Szeretlek, mert adsz a csokidból.”
“Szeretlek, mert 5-ös lett a matek dogád.”
“Szeretlek, mert nekem adod a tested…”
“Szeretlek, mert nekem adod a pénzed…”
Szeretlek, mert….
“Nem szeretlek, mert piszkos a ruhád.”
“Nem szeretlek, mert megint egyest hoztál…”
Nem szeretlek, mert….

Aztán megtanultunk, hogy a szeretet valaminek a függvénye
és elkezdtünk megfelelni vágyni.
Mert arra tudat alatt emlékeztünk,
hogy a szeretet az jó…és akarunk szeretve lenni.

A lelkünk szeretet…

De vannak akik nem felejtettek..
Akiknek nem számít, hogy ki vagy..
Nem számít, hogy mi vagy…
Egyszerűen szeretnek.

Búcsúzik a Nyár lassan…
Nálam az Ősz szeptember elsejével veszi át a stafétát a Nyártól.
Amióta van Internet, azóta mindig vannak, akik lelkesen kijavítanak mindenért, köztük az évszakok változását jelző meteorológiai dátumokkal, de számomra a 4 évszak a hónapok szerint változik, ha esik, ha fúj, legyen bármi , ha szeptember 1, akkor ŐSZ és IMÁDOM tartogasson bármit.

Ma még Nyár van.
Jó nyarunk volt.
Nyaralni ugyan nem voltunk, amúgy sem nyáron szoktunk menni, nem voltunk gyógyfürdőben, oda szoktunk menni, csak egyszer voltunk Budapesten, oda minden hónapban szoktunk menni,most nem mentünk,  de meglátogattuk a Balatont kétszer vagy háromszor és ez nekem már a csúcs, a minden, a legtöbb, ami adható, akkor is, ha csak egy fél napot töltöttünk a vízben ülve.
Ha egy szóval kellene összefoglalnom, akkor a NYÁR = BALATON és hálás vagyok, hogy ott lehettem..

Holnap ŐSZ és én IMÁDOM az ŐSZT is, pont annyira mint a BALATONT…
Én az őszért hajlandó vagyok szeretni egy kicsit a telet, a tavaszt és a nyarat, de a mindenem a hűvös, párás, ködös hajnal, amikor nem kel már korán a Nap, amikor kint ülök a reggeli kávémmal , a kutyákkal, a cicákkal a teraszon egy pihepuha kapucnis felsőben, és figyelem, ahogy a párában megjelennek az első napsugarak a fenyők ágai között…
Aztán jönnek az októberi színek… ááhhh…

Mindig szerettem az őszt, szerintem azért is választottam ezt az éghajlatot és a születési időpontot ebben az évszakban, mert már a “válassza következő életében a Földet” mennyei utazási iroda prospektusában is pont az ősz színeit mutogatták, már akkor csodáltam a rezgését, már akkor töltekeztem benne.
Minden évszakban megtalálom a csodát, de ha sorba kellene rendeznem- a lelkem töltekezésének sorrendjében -a mindent elsöprő ősz után meglepő módon a kuckós, kandallóban pattogó fa illatú, forró citromos teás tél következik, majd egy szinten a nyár és a tavasz…

A szeptember számomra az újrakezdés.

Az negatív töltésű óvoda után az iskola- azon belül is az alsó tagozat- mély nyomot hagyott bennem.
Pozitív emléket inkább, akkor is, ha akkoriban könnyen szállt a pofon.
Imádtam az iskola első napjait.
Az új könyvek illatát.. azt a pocsék piros iskolaköpenyt, a váltócipőm, az új ceruzákat, melyeket három nap alatt tövig faragtam…
A sok színes cuccot, kockát, pöttyöket, festéket, ecsetet…
Az új táskát, amiből másoknak mindig jobb volt, akkor is, ha én választhattam mindig a sajátom.. Szeptember elsején mindig megígértem, hogy idén aztán majd tanulok.. megváltozom, és az első napok lendülete lecsengett ugyan, s nem sikerült többet foglalkozni a már nem is új könyvekkel, és jött a maszatos füzet, a szamárfül , az atyai pofon a nyáron el nem olvasott Kincskereső covers_76446kisködmön miatt, de akkor is imádtam az iskolát, azt az időszakot, a könyvtár illatát, a 738563_5Pöttyös Pannit, a sok mesét, a verseket…
Mindig olvastam, evés közben , a WC-n ülve, a kádban …Magyar népmesék, Andersen, Grimm, Illyés Gyula,Benedek Elek, Vackor, Brumi Mackóvárosban, Hauff legszebb meséi, verses kötetek, Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Gazdag Erzsi… a rengeteg gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyv… delfin könyvek, pöttyös könyvek, csíkos könyvek… Észre sem vettem eddig mennyi mennyi csodát magamba szippantottam ebben a korszakban.
page
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy szinte soha nem azt csináltam a suliban amit kell, mégis hatalmas energiával tódulnak elő ezek az emlékek és feltöltenek. Nem vágyom visszahozni semmit a múltból, de energiával ajándékoz meg az emlékezés. Jó visszautazni az időben, és jó újra átélni azokat a pillanatokat. Mostanában hálát érzek minden megélésért. Lehet öregszem? Vagy az is lehet, hogy bölcsebb lettem és már tudom, hogy nem maradhatott ki semmi. Mert így volt kerek és így lettem azzá, ami most vagyok.
Szeretek az lenni ami most vagyok.
Akkor is, ha értéktelennek érzem olykor magam.
Birtokában vagyok a legmagasabban rezgő, emberben megjelenhető érzéseknek így nem lehetek értéktelenebb, mint bárki más.
Ezért gondolok hálával mindenre, ami a múltba visszatekintve szeretettel tölt fel.
Ezért most is érzem a szeptemberben a régi iskola illatát…
És most is megígérem, hogy most majd jó leszek… de szerencsére nem változtam meg, nem lettem jó s eztán sem leszek, de imádom ahogy elkezdődik, szinte beleremeg a szívem  és remélem sokan átélik majd ezt a csodát, akkor is, ha nem úgy indul, ahogy ezelőtt 40 évvel tette…

Szülőként szerettem volna, ha a gyerekeim is átélik ugyanezeket a csodákat, de úgy érzem, nem sikerült átadni nekik mindent ebből az időszakból.
Ők is lehettek boldogok,de a mi világunk más volt, teljesen más rezgésvilágban nőttünk fel, össze sem lehet hasonlítani, pont annyira nem, mint a szüleink gyermekkorát a miénkkel. Ez így van jól. Ezért most önző módon magam töltöttem míg leírtam az örömöm, hogy holnap Ősz és kezdődik egy új iskolaév..

5ed1a13533134f383b205079319533f1

akkor még működött ez is.. 😀

Weöres Sándor: Kezdődik az iskola

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tíz percben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajas kenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra, egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.

9bddad67114a0e21daa079e619784ec1

118604757_233298844679312_1901268976605245239_nt nem akartam, de el kell kezdenem a rövid szünet utáni második felvonást a témában. Nos kisebb változás lesz, mert azon szavakat, melyek idevonzák a figyelmet illő kerülni, mert nem kell a túlzott figyelem, tehát semmi olyan, ami kával kezdődik meg vidre végződik meg ilyenek.. meg semmi vémintvérus., Amúgy meg nem érdekel, hogy ki tiltja meg ki nem, ha észreveszem úgyis visszarakom oda, ahol megosztom.. 🙂

A minap – lehet fáradt vagyok, vagy megbolondultam- megosztottam a véleményem, -ha kicsit eltúlzottan is, de- közlő videókat.
Első körben finoman helyreutasított egy ismerősöm, majd eltűntek a posztjaim. Ezt tudomásul véve megfogadtam, hogy többet semmit nem osztok meg, ami nem az én megélésem, illetve nem saját írása valakinek, de már folyamatban volt egy párbeszéd egy sokak által követett FB oldalon, amiben viccesen kifejeztem a véleményem arról, hogy nem kellene fals adatokat közzétenni, akkor nem lenne ennyi önkéntes orvos és virológus… Ezt a hozzászólásom elég alpári módon megtámadták.
Nem csak engem és nem csak az én véleményem, hanem mindenkiét, aki nem ért egyet a médiában publikáltakkal.

Tudom, hogy a közösségi portálokon megy a szócsata, és nem túl intelligens módon, de én nem vagyok ehhez az alpári stílushoz szokva. Nyugdíjas nő, képei alapján jól szituált, úgy eligazított, mint annak a rendje. Szerinte az én dolgom az utat figyelni 😀 és nem ellenvéleményen lenni vele… Nahát.😜

Itt a rövid második hullámos készültségben hallottam több egymástól független állami céges emberkétől a tervezett zárásokról, munkaidőben való változásokról, az iskolakezdés utáni változások tervezetéről ,de mi már nem stresszelünk ezen, mert úgy tűnik semmi sem múlhat már rajtunk.
A mi gimnáziumunk nem tájékoztatja a gyerekeinket a távolabbi tervekről, pedig biztos tudják. A mi osztályunkat meg főleg nem tájékoztatja senki… Engem már ezt sem izgat.

Én úgy gondolom, hogy ha hibridben nyomják majd (egy hét tanítás, egy hét iskola) még mindig jobb lenne, mint csak online, mert ha csak online, akkor mi itt ki is szállhatunk ebből a játszmából. Az az érettségi, amire nem készítik fel a gyereket, az úgyis nulla, ebből felsőoktatás nem lesz.  Ha hosszútávon ilyen távoktatásra akarják átállítani a világot, nem nagyon lesz szükség tanárra, mert ennyi erővel egy gép is oktathat, aztán vagy jó tesztet írnak majd a tudásukból vagy nem, de teljesen mindegy is, mert nem cél ebben a világban az, hogy bármiféle tudással rendelkezzenek az emberek. Már gondolkodnak helyettünk, a véleményünket is ők alakítják , igazából nincs nagyon szükség másokra a Földön, csak azokra, akik olyan munkát végeznek, amit még a gépek nem tudnak. Aztán maradnak csak a gépek, amik kiszolgálják azt a pár “világurát”, aztán amikor elég okosak lesznek a gépek, akkor nem lesz többé fikció az a sok robotok uralta világos film, amiben az ember által visszaszerzett hatalom csak álom marad.

Megfigyeltem, hogy a közösségi portál köz-oldalain szinte zsoldos katonaként szolgáló emberek támadják azokat, akik szórakoznak a híreken, a nevetséges helyzetjelentéseken, az álpánikolókon. Sokféle lehetőség van, vagy ennyire hisznek a királyságuk képviselőben, vagy ennyire meg vannak fizetve általuk, vagy ennyire félnek tőlük, vagy ennyire elhiszik amit hirdetnek, vagy ezt akarják, hogy zárjanak be mindenkit, hogy mindenkit tegyenek lélegeztető gépre, hogy ne jöhessen haza aki külföldön tanul, dolgozik, hogy ne mehessen ki senki….

Annak viszont örülni kell, hogy ennyire hiszik ezt a fajta kommunikációt, mert akkor megvan az első hullámos oltást igénylő tesztcsoport akkor.

Ugyanis azok, akik ennyire támadják azokat az embereket akik megkérdőjelezik a hírek valóságát, akik látják a gazdaságpolitika manipulációját, tessék első körben oltásban részesíteni, mert meg kell menteni ezt a fajta vak hitet, amit királyságuk megkérdőjelezhetetlensége felé fordítanak…
Ahogy olvastam egy-két kommentet ezzel nem is lesz gond, vagy mégis? Annak idején a H1N1 oltása is jó gyorsan elkészült és soha nem fogom elfelejteni, hogy a gyerekorvosunk nem támogatta a beadatását, majd csend lett és mindenki személyesen kapott meghívót az oltásra, “elismerte, hogy tévedett” és elvileg ezzel az oltóanyaggal feláldozva saját gyerekét oltotta be.. Vagy ki tudja mivel… Az a nő okos volt, csak hangos.. Akkor is “erősen ajánlott” volt a cégnél (nemrég találtam erre egy utasítást, amit alá kellett írni, hogy tudomásul vettük, hogy erősen ajánlott) végül nem tudom mennyi oltóanyagot dobtak ki országszerte… Azóta kimutatták a H1N1 oltás idegrendszer károsító hatását is..

A lényeg még nem az oltás téma, mert az még nincs itt, akkor sem ha nagyon közelít, de így a választások előtt én nagyon meggondolnám, hogy kötelezővé tenném-e vagy sem, mert az oké, hogy a média által közvetít V-é-r- uss kommunikációt 90% a kormánypártiak támogatják, nem biztos, hogy közöttük mindenki egyetért a szervezett járulékos veszteség gyártással…

Amúgy a H1N1 idején az apu több mint egy 7-ig feküdt 41 fokos lázzal… Anyu ápolta, anyun múlott, hogy túlélte. Erről is ennyit.

Szóval akkor kezdjük a második felvonást, mert nincs az élünkön hatékony vezető, aki ki tudna minket vinni ebből a csávából.

Amit minden alkalommal le fogok írni az az, hogy ez az egész “helyzet” a tudatunkban teremti újra és újra magát! Amennyiben félelem van bennünk a betegséggel szemben, kaput nyitunk számára. Amennyiben mégis köteleznek bármire , és nem tudjuk kikerülni nagyon fontos, hogy a tudatunkban mindvégig szinten tartsuk magunkban az Őrzők jelenlétét és védelmét, mert semmivel nem irreálisabb az a valóság, amiben azt hirdetik, hogy a fizikai életünk egyfajta kivetülése egy másik síkon való történéseknek, (mert akkor a másik síkon fel tudjuk magunkat, és egyben a fizikai testünket is készíteni bármilyen idegen anyag semlegesítésére…) mint ez az egész globális királyi fejet ékesítő szubmikroszkopikus biológiai organizmus inváziója.

A saját hülye gondolataim az én gondolataim, nem álhír, nem félre csak kivezetés.. Tsók!

Eddigi inváziós bejegyzéseim >>> ITT <<<

...a posztjaim semmilyen tudományos alapra nem épülnek, csupán a Belső Hang suttogására, a megéléseimre és hozott tapasztalatokra…
Nem kell sem elfogadni, sem hinni az itt leírtakat, nem kell egyetérteni és teljesen felesleges cáfolni, mert a megélés szó “múlt idejű cselekvést feltételez “… véleményen lehet változtatni, de a megéléseken NEM! Az a Királyság reszortja…

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: