soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Azon gondolkodom, hogy miért ér többet az embereknek a másolat, mint az eredeti?
Talán mert a másolatot készítők tudat és rezgésszintje hasonlít az övékhez?
Miért sikeresebb a csaló, mint a becsületes, önmagát adó ember?
Miért keresettebb a mű, mint a valódi?
Mert olcsóbb?
Minden olcsó, amiért nem (nekünk) kell megküzdeni…
És miért ér többet a hazug seggnyaló , képmutató “barát” mint az az, aki valóban annak látszik ami?

Talán pont azért, mert mindenki a maga szintjén kapcsolódik, és egy csalónak csak csaló lehet a párja, mert fel sem éri ésszel, hogy mit jelent igaznak, eredetinek lenni.
Vagy mert az eredeti emberek lelke túl bonyolult?
És kinek hiányzik a “munka” azért, hogy jobban megismerjék, értsék az összetettségének, esetleges belső ellentéteinek okát?

105618852_340973650220131_8482022965624191368_n

236067_RGB-1024x664

Hát helló Kedveskéim!
Be kell vallanom, hogy amióta száműztem magam a Homokozóból ( facebukk) azóta kicsit kevesebbszer kerülök pánikhangulatba, de sokkal magányosabb is vagyok, ha az amúgy is önként vállalt kirekesztődésem nem veszem figyelembe.
Ugyan kevésbé hiszem, hogy bárkit is érdekel, azért elmondom itt a poszt alatt, hogy próbálom lemodellezni magamban, hogy miképpen tudnék kompromisszumot kötni, de még nem tudom kezelni a Facebook agresszióját.
Azok az ismerőseim, akik valami miatt mégsem fordultak el az állandó variálásom és hisztim ellenére tőlem mind a “megfigyelésem” alatt állnak. Ehhez a bloghoz tartozó Facebook oldalon megjelenő emberek itt lapulnak a szívemben és a laptop megfelelő mappájában, mivel az Facebook amúgy is csak alig 5-6- többnyire csak a friss- ismerettség működését rakja ki az applikációban a hírfalra, a számítógépen is korlátozva enged betekinteni.. pl 15 ismerős kell ahhoz, hogy fixen 5 ember frissítését kidobja.. akinek van már a limitet meghaladó számú ismerőse, annak nyilván többet, de ha valaki érdeklődik a másik ember iránt jobb ha direktbe keresi.. akkor majdnem minden megosztását láthatja.. Hát így itt vagyok Veletek, bár 90%-ban mindenki csak az “ismerőseinek” engedi látni a posztjait… Ez azért vicces, mert akinek 1237 ismerőse van abból kerül ki számára az összes rosszindulatú és alákavaró “jóbarát” míg kizárja annak a lehetőségét, hogy hozzá esetleg hasonlatos emberekkel ismerkedjen.
Nekem az ismerőseim 90% fizikai szinten idegen…
Ha nem lettek volna nyilvánosak a megosztásaim, egyikőtökkel sem lennénk most “szíveződve”…nyilván nem azért mondom el, hogy ne korlátozzátok tovább a megosztásaitokat, én sem jelölök senkit ismerősnek, mert megvagytok, ha nem is látom mit titkoltok a világ elől, itt vagytok és bármikor csatornát nyithattok az oldal üzenet funkcióján, és bármikor nyithatok én az oldalkezelő profilról is Messenger üzenetet, ami aztán utána élő marad…

Itt a lista egy része, hogy kiket igyekszem “megtartani” a látómezőmben és ahogy géphez jutok betekintek van-e valami a köznép számára is olvasható 😀 .., /
Azért nem jelölök vissza senkit egyenlőre, mert a Facebook agresszíven rátukmál az összes ismerősöm ismerősére és megint 400 jelölés lesz egy hét alatt, amit nem tudok visszautasítani, mert senkit nem akarok megbántani, de a vége megint menekülés lesz.
Instabil vagyok, nem titkolom.. de nem hiszem, hogy instabilabb mint itt bárki aki rabja lett ennek a rendszernek , aki képes szinte azonnal a nap bármely pillanatában reagálni egy hozzászólásra, vagy üzenetre, az nem kevésbé “betege” ennek a rendszernek mint én… Erről ennyit.
Névtelen

Amiért azonban billentyűzetet ragadtam nem konkrétan ez a sok betű a magyarázkodás címszava alatt, hanem a covidos mivid, aminek épp a nyári szünetét tartjuk.
Annak ellenére, hogy azért, hogy ne essek kétségbe és ne csalódjak tovább tanult és nem tanult ismerőseim végtelenbe nyúló pánikolása miatt, elhagytam a süllyedő hajót  még a patkányok előtt, képben vagyok nagyjából a vírusinváziós tervekkel, és a tervezett újabb beszaratással, és ha már képben vagyok, van nyilván véleményem is.

“-Elnézést Bíró Úr! Egy kérdés?! A véleménynyilvánítás még szabad ugye? Mert nincs klíma minden előzetesházban és nem szeretném, ha most bevinnének…..”

 

27b2470594b3da1f23038a6c6ef8329f

pinterest

A jelen állás szerint másfél méterre állunk maszkban egymástól…  Az emberek megosztottá váltak, a maszkot egyre kevesebben viselik, vidéken szinte alig. A városokban jobban betartják ezt az visszavonhatatlanná kövesedett szabályt.

Másfél méter…ilyen melegben jó az háromnak is, senki sem kíváncsi a másik kipárolgására, bár a maszk némileg megszűri a szagokat, mindent nem. Így nem hiszem, hogy probléma a távolságtartás, akkor is, ha van, akkor is ha nincs miért.

A szinten tartás végett néha bevetnek egy-két cikket… Meghal valaki, az akkor is covidos, ha frontálisan ütközött egy villanypóznával. Az SZTKba még mindig nem lehet bejutni, az orvosok még mindig telefonon rendelnek, a laborvizsgálat magasvérnyomás betegségben nem indokolt. 😉 De sokkal kevesebben beszélnek erről is, megunták az emberek. Szerintem velem együtt nyugalomra és más jellegű témákra vágynak.

Készülünk- mi nem, hanem ők ott Fent-  a “második” hullámra, ami “enyhébb lesz” mint az első… egyes számítások szerint már augusztusban hullámzunk, másképp nem lehet megvétózni az iskolakezdést, mások a szuper védőoltás megjelenése idejére taksálják, novemberre…
Corona-virus-cartoon-598
Olvastam jó pár kommentet ezzel kapcsolatban, meg megnéztem jó pár videót a régmúlt világ vakcina tesztjeiről. Hány ártatlan magzatot, embert és állatot áldoznak fel azért, ahogy a tömegeket mentsék és ennek ellenére ugye mégis ott vannak a rizikófaktorok, mert nem minden ember szervezete egyforma. Akkor működne tökéletesen egy vakcina, ha klónozott testünk lenne, mindenkinek egyforma kémiával és feltöltöttséggel… Az emberek egészségügyi előélete a telefonos orvosok számára régi elsárgult kartonokra vésett elhalványult szavakból áll, amit a kutya sem olvas el, csak nyomja a szart az ember bőre alá aztán vagy jó vagy nem. Én nem vagyok oltáspárti.. meg semmilyen párti. Nem érdekel a téma és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, hogy azt hiszem rossz nézőpontból közelítem néha még mindig az életet. Nem kellene állandóan ordítanom és egózni és ütni a tamtamot, mert amíg kiabálok, elsuhanok a részletek felett.
107046286_145249427176783_829635245875065101_oFurcsa lehet azt olvasni egy ateistától, hogy hinni kell a legjobban, de nem is a legjobbon van a hangsúly, hanem tisztában kell lenni azzal, hogy mindig az van, ami “meg van írva”, de azzal is, hogy “mi magunk írjuk a sorsunkat.”
Amikor azt mondta nekem egy asztrológus palánta, hogy hamar meghalok, elkezdtem nem élni.  Szepes Mária egyik interjújában hallottam aztán, hogy a csillagokban valóban meg van minden írva, de nem kötelező a megírtak szerint haladnunk, szabad a választás. Ha az egyik útkereszteződésben másképp döntünk, máris új az útirány és más lesz a táj, még ha egy is a cél. Nem mindegy, hogy tartalmas 30 évem van vagy 15 vagy tartalmatlan 40 vagy 50 vissza. De lehet tartalmas 100 is a végéig vagy ha holnap meghalok is többet éltem már és tudok, mint sokan 70 évesen, mert engedem, hogy megéljem a részleteket és engedem, hogy magam döntsek a következő pillanat felől.

Az ember is, mint minden élőlény, a túlélésre van programozva. Tökéletesen működik bennünk az újrakezdés, és ha az élet tarvágással legyalulja a világunkat a Földről, akkor is képesek vagyunk újra és újra új életet teremteni , de ha a lelkünk mérgezzük a totális lélekirtó gondolatokkal, akkor nem lesz mivel megteremteni az új életünk. A lelkünkre kellene vigyázni, hiszen közvetlen Ő áll kapcsolatban az Univerzummal, az Ő ezüstfonalán át kapjuk a végtelen soha ki nem fogyó energiáját és képesek vagyunk millió bukás után millió egyszer is felállni!

Nézz körül a világban és érezd, hogy Te itt mennyire jó helyre születtél. Lehet nem tökéletes minden, de olyan szabad tudatszint van kis országunk és Európa felett, ami képessé tesz arra, hogy szabad emberként létezz, némi elmeháborodott elme által hozott korlát ellenére is.  Vannak olyan népek, ahol például egy nőnek esélye sincs az “életre”… De ezeken a helyeken kevés nőnek van olyan elmeszintje, hogy ezt felfogja. Ha igen, akkor képes meghalni a szabadságért… Az emberi élet csak egy illúzió és a nagy Univerzumban nem számít egy ciklus, az egészet “látják” egyben… Csak nekünk számít az életünk egy ciklusa egynek és a mindennek, mert a túlélési program nem működne ezen tudat nélkül…

Szerencsések vagyunk, a kibaszott maszkok alatt is.  Bennem már megszűnt az ellenállás, nem érdekel, hogy folyik a számba a víz alatta a 40 fokos buszon. Nem gondolkodom ezen. Ha lázadozom, bepánikolok és megfulladok. Már nem zavar a boltban sem. ha én valakit meg akarok ismerni megteszem a maszkja mögött is és jó lenne, ha olyan vallási inváziót tervezne a Nagytestvér, ahol legalább a szemünk még látszik, mert abba úgyis minden bele van írva. Remélem legalább a látásunk nem veszik el, míg itt vagyunk vagy ha mégis, akkor ad helyette az Őrzők olyan “hallást” ami engedi tudni a csillagok zenéjét,és engedni hinni tovább, hogy soha nem maradunk egyedül.

Jelenleg ott tartok, hogy igyekszem több mindent megvásárolni, ami eláll… Nem gyűjtögetek, de az újabb boltkifosztásos időszak esetleg betörését boltmentesen szeretném átvészelni. Remélem nem gondolja a Kormány komolyan, hogy erre még egyszer ebben a formában szükség lesz. Ezt a kormányt csak egyetlen politika tudja 2022-ben újra uralkodásra vinni, ha a korlátokat okosan kezeli és nem engedni újra leállni a gazdaságot..
Az emberek hálás népek… inkább kutyák mint macskák… a hűségük erősebb, mint szabadságvágyuk, menni fognak a pásztor után, ha megvédi őket a farkasoktól.
Akkor is ha ők maguk a farkasok…

Mi macskák meg… nos mi maradunk a magunk kis világában… És megélünk… az Őrzők kegyesek hozzánk, 9 életünk van… kihasználjuk hát mind a 9-et, hogy tökéletességben haladhassunk tovább majd a Tejúton a következő világ felé….

Eddigi inváziós bejegyzéseim >>> ITT <<<

… ha ekkora megélési szinttel újra kellene kezdenem az életem, pszichológiát, filozófiát  és építészetet tanulnék. 🤗Mivel csak minimális pszichológiai oktatásban vettem részt az iskolában, csak a megéléseimre támaszkodhatok, és most ezt a megélést magyarázom elsősorban magamnak.

Az utóbbi pár napban sikerült többféle karakterű emberke közelében tartózkodni, és megfigyeltem magam illetve a családtagjaim reakcióit bizonyos témákban.
Meglepődve tapasztaltam,hogy a bennünk folyamatosan hibát tálaló rokonok jelenlétében a nem tudatos családtagjaim átváltoztak kritikusokká,avagy felvették a gyárilag kritikusok rezgését.
Nem nagyon értem,hogy egy nyilván könnyebb rezgés miért dominánsabb, mint az alapprogram.
A Párom és én nem vagyunk alapból kritikusok, a gyerekeinkre sem jellemző.
Mi nem elemzünk ki senkit otthon.
Ha kritikus ember mellett vagyok nem kezdeményezem a kritikát ,de meghallgatom és véleményt alkotok,amit nem kéne, mert nehézzé tesz. /
Egyébként akkor híztam meg,amikor a volt anyósom megszóltam,hogy kövér…alig pár hónap múlva leköröztem,és még mindig vezetek/

Azt is megfigyeltem, hogy egy kicsit tisztább, magasabb alaprezgésű ember közelében vagyok nem egózom, sőt keményen rendeztem a soraim önmagamban, odafigyelek mit mondok, és tetszik a magasabb rezgésű kommunikáció, tanulok, töltekezem és igyekszem viszonozni.
Mostanában
amúgy sem egózom, egyszerűen elengedtem az embereket, emberek nélkül meg nincs kinek játszani.
Az emberi ego  olyan túlélést szabályozó alapprogram, ami csak akkor kapcsol színész üzemmódba, ha van ki előtt tennie magát, van ki alá vagy fölé emelkedni, van kibe beletaposni, van kitől bucisimit kicsikarni, van kinek odab@szni, van kit simizni …ha nincs a közelben senki felesleges a műsor.

Van szerencsém önmagam kívülről látni, és megdöbbentő különbség van egy full egoista ember közelében lévő énem energiaszintje illetve a szellemileg szabadabb ember közelében mérhető energiám között.

Miközben a maszkom felett nézve figyelem a világot rájöttem, hogy mindegy, hogy betartjuk- e a szabályokat vagy sem,mert nem az számít,hogy becsületes ember vagyok vagy szabálykövető, a megítélésem nem az én értékrendem szerint történik,
hanem az ítéletet mondó értékrendje szerint.
Az ítéletet mondó értékrendje mindig más, mint azé aki felett ítélkezik.
Alig hallottam olyat,hogy ebben az (rohadt) életben valaki megfelelt volna valakinek. 😒

Nehezen tudtam sokáig elfogadni,hogy olyan a karakterem,  ami nemkívánatos a közösség számára.
A közösségen belül mindenkivel tökéletesen megtalálom a hangot egyenként bármilyen rezgéstartományban, ha ő is akarja, de a közösséggel már nem.

Azon gondolkodtam, hogy ennek az lehet az oka, hogy minden ember értékes a maga módján.
Ha ketten vagyunk az energiáink egyesülnek…ha ő magasabb akkor jó esetben emel,ha én vagyok magasabban rezgésileg, akkor én emelem.
A közösségek általában egy energiamintát képviselnek.
Ha alacsonyabban van a rezgésük gyengítenek, a védekező mechanizmusom kitessékel a perifériára,hogy ha tartósan benne kell legyek a közösségben, akkor tudjak kívülről energiát nyerni, ha viszont a közösség nálam magasabb rezgésű nem bírom el a terhelést, többségében emelnek, de ahogy önállóan emelkednék megakadályozzák…

A fizikai ember énemnek nincs baráti társasága, mivel sehova nem tudok beilleszkedni. Ez senkinek nem hibája.
Ilyen vagyok.
Nagyon szeretek beszélgetni, de csak négyszemközt.
“Sokszemközt” félreállok.

Munkahelyi közösségnek sem vagyok tagja, ennek az oka nem az, hogy nő vagyok, hanem az, hogy más az értékrendem.
Mivel az értékrendem nem kívánatos, nem alkothat közösséget.
Azonban mindenkivel elvagyok, velem már nincs mindenki el, de ez abszolút lényegtelen már.

Családi közösség nincs…ennek szintén az értékrendem az oka.

Az interneten azok az emberek , akik a fizikai szinten részt vesznek az életemben nem hajlandóak elfogadni,hogy blogolok és míg nem töröltem a sokadik profilom kialakult akaratlanul egy kis közösség, akik viszont hozzám hasonló értékrendet képviselnek, vagy szükségük van az enyém energiájára.
Nekem nem kicsit esett rosszul, hogy szégyellik a világom az úgynevezett barátaim és a családom.
De elfogadtam s ezzel a lendülettel el is engedtem minden embert.

Mindenki azt fogad el,amit akar, abból vehet el, ami van.
Megy vagy marad?
Már mindegy, mivel annyira bonyolult a lelki világom,hogy senkitől nem várhatom el, hogy ezt elfogadja.

photostudio_1593456470743

Ma megint hálás voltam, hogy szabad ember vagyok! Felfogtam, hogy az értékrendet miatt magam maradok, de igen jókat fogok kommunikálni mindenkivel, akit megérint valami belőlem. Nagyon sokáig nem fogtam fel, hogy így sokkal magasabb szeretet szinteket érinthetnek, mintha egyvalakire tukmálnám rá a szeretem,aki majd összeroskad alatta…

A trend ma az,hogy a közösségeket szétbombázzák , illetve központilag felügyelt közösségi pontokat hoznak létre, ahol majd egy kattintással hatástalaníthatnak mindenkit. Több tudatosságot kívánok Nektek és köszönöm,hogy eljöttetek!

 

Vidéki ember Budapesten a karanténjáték után…

Arra gondoltunk az utazgatásaimban legjobb partnerem gyermekemmel, hogy ideje meglátogatnunk kirándulásaink legkedvesebb helyszínét -Budapestet- újra, mert februárban voltunk utoljára. Közbejött a harmadik világháború előjátékainak egyike,
/ tetszik tunnyi?! Az a covid vagy mivid?/
Szóval elterveztük, hogy pont azon a napon megyünk amelyiken… azt is, hogy reggel melyik busszal indulunk.  Tudni kell rólunk, hogy a terveink mindig átfutnak a Univerzum Teremtés Mennyei Kocsmájának ( a nem emlékező olvasóim kedvéért a Teremtés Mennyei Kocsmája az a hely, ahol az Őrzők összerezegnek és a mennyei energia csapraverése és fogyasztása közben fogadnak a ballépéseinkre és jót szórakoznak azon, hogy nem hallgatunk rájuk szinte sosem )  “programtervezési és engedélyezési főosztályának ellenőrzésén és illő pontosan az általunk eltervezett pontokat betartani, mert ezek kapnak védelmet.  A spontán cselekvés mindig védelem alatt áll, de ha nem spontán, hanem terv szerint cselekszünk, akkor a terveinktől való eltérés szinte mindig leckékkel- hogy jobb a spontán létezés , nevetésekkel- hogy mekkora balkukik vagyunk–  vagy sírással végződik- mert megint nem hallgattunk az Őrzőkre

Az utazás napja előtt egy nappal a másodszor összetört telefonom helyett kapott új telefonom kijelzőjén megjelent egy pixelcsík.
Ez már több mint jel volt arra vonatkozólag, hogy lehet nem lesz olyan a vágyott kirándulás, amilyennek a vágyaim éber álmaiban próbáltam teremteni…
Egy öreg telefonnál nem zavart volna a margó a jobb szélen, de egy  20 napos telefonon nem jelenhet meg hiba, ahhoz (és azon is túl) túl drága volt, így gyári állapotban visszaindult a boltba.
Tehát fotózni nem nagyon kell…
Ez már elég nagy pofon volt…

105670211_715454092549161_6213408693370859654_n
Elterveztük tehát, hogy szerdán (24-én) elmegyünk Budapestre.
Volt egy csomó cél, többek között az állatkert, hogy fogyjon a szépkártya szabadidő zsebébe még tavaly töltött pénz, mert a fürdős úti célok befuccsoltak ebben az évben…

A tervezett időpont előtt egy órával ott voltunk a pályaudvaron, így felszálltunk az akkor odaérkező járatra.
Már úgy indult, hogy nem a vágyott (agyban rendelt) busztípus volt, így nem tudtam tölteni a tartalék telefont, aminek nem jó már az akksija…

Az utazás hangulatát fokozta, hogy egy kedves kollégám is éppen erre a járatra vetett szemet és végig mesélte az életének egy bizonyos korszakát.
Jó volt a sztorizást hallgatni, de nem volt tervben, mivel pár napja egyéb okokból nem sikerült aludnom éjszaka (sem), gondoltam kipihenem magam, meg az utazáshiányom Pestig.
Nem jött be.

A megszokott rend szerint a Népligetben 200-ért meg kellett volna látogatni az illemnek helyét, / Olvasni és művelődni szerető olvasóimnak szeretettel ajánlom a Wiki ideillő magyarázatát az illemhely szóra 😀 . Mert ahogy leírtam, rögtön felmerült bennem, hogy mi köze a sz@rásnak az illemhez? 😀 … bocsi... / de a Kislányom jelezte, hogy majd a reggelink elfogyasztásának megszokott helyszínén a Mekkklozetben hagyjuk eme végünk termékét, így leballagtunk az aluljáróba, hogy a BKK jegykiadó automatájánál megvegyük az ilyenkor szokásos csoportos napijegyünk és elmenjünk két megállót az 1-es vellanyossal..

A Népliget autóbusz-állomás és M3 metró közös aluljárójában szembesültünk először azzal, hogy Budapesten nem sok jobb irányú változást hozott a korona téma.
Még mindig a metrót újítják a Nagyvárad tér- Kőbánya Kispest között így a KÖKI látogatásának éber álom képe ott el is úszott.
Odaballagtunk az automatához, érintgetem a képernyőt a megfelelő pontokon, erre egy nálam magasabb és valószínű erősebb kisebbségi-nagyobbság odalép és belenyúl az érintőképernyőbe épp a fizetési fázis előtt egy lépéssel..

10 másodperces hatásszünet a fejemben…
Közben nézem a Budapesti Közlekedési Központ oda vezényelt nem tudom milyen funkciót betöltő, komoly értelmi szintről tanúskodó emberét, hogy szóljon már valamit ennek a nyomoréknak, de csak állt és nézett üveges szemekkel …
Gondolkodás nélkül tovább álltunk, jegy nélkül…

A felszínen nincs automata, lent az aljadék nem engedi, hogy használjuk az automatát, nem szoktunk (sajnos) bliccelni, tehát gyalogoltunk a Mc. Donalds-ig, ahol reggeli közben próbáltam kitalálni, hogy hol vegyünk napijegyet..
A villamos megállóban nem láttunk, persze illett volna megnézni a másik oldalát is, mert szinte mindegyikben van automata és nem mindegyik mellé mellékel a BKK távoltartó unatkozó bűnözőket és tehetetlen , belefáradt vagy beleszaró alkalmazottakat…

Szóval Meki… na az illemhelyen való illendő megjelenést itt egy nőnemű ogre hiúsította meg, akitől nem lehetett bejutni, mert bent lakott a klotyiban..
Szóval a reggelink után , a meki közelében lévő villamosmegállóban nem néztünk szét elég jól, így sétáltunk a pesti reggel szmogjában egy megállót, ahol volt automata és vehettünk jegyet…
Innen az épp érkező villamossal visszatértünk a Népligetbe, ahol 200-ért megoldottuk azt, amit leszálláskor kellett volna és időben épp ott voltunk, mintha azzal a busszal jöttünk volna fel, amivel eredetileg terveztük, amin lett volna telefontöltő és nagy valószínűséggel nem kellett volna senkit lelkesen hallgatni,hogy mi történt vele 40 évvel ezelőtt…

Népliget- Puskás Ferenc stadion M2 metró…
Megállapítást nyert, hogy Budapest üres….
Autóforgalom ugyan van, majdnem mint szokott, de a tömegközlekedés 50%-os telítettséggel műkszik..
Az utasok 90%-a betartja szabályokat és maszkban utazik… Az utcán max 20% visel valamit, azok is azért, mert épp ki-be mennek valahonnan…
Akik nem tartják be , azok két csoportba sorolhatók, az egyik fele amúgy sem tart be semmit, a másik fele jól szituált férfi…
Nekik derogál a maszk… nem látszik benne az aranyfogsoruk.. 😀

105894358_2563253447321601_1688572389281628296_n

Nem latexes party, hanem maszkos buli amibe járunk egy ideje 😀

M2- M1 – Városliget- Állatkert…
Rájöttem,hogy Budapest rezgése nem az őslakosoktól volt olyan magasan számomra, hanem a sokfélefajta idegen országból érkező turistától és a sokszínű egyetemeket látogató diákoktól.
Most, hogy egyik kategória képviselője sincs az utcákon, olyan Budapest, mint egy sima város, ám felerősödnek a kontrasztok…
A hiányosságok, a félbehagyott munkák, a tömeg hiányának ellenére felhalmozódott szemét.
Nem szeretem az állatkerteket, egyedül a Tropicarium az a hely, ahol elviselem a kisebb halakat a nagyobb medencékben, de semmilyen nagy állatot nem szeretek nézegetni a nem  megszokott élőhelyén, sőt már a tévében a megszokott élőhelyén sem.
Ennek ellenére jó programnak bizonyult , legalábbis tanulságosnak.

106001832_672734313279166_8246642995750888214_n

Japán kert (imádom ezt a stílust)

Ami tetszett és amire jobban koncentrálok újabban az a növényvilág… egyre közelebb érzem magam a növényekhez és egyre nagyobb bennem a vágy valamiféle kertcsodát létrehozni, helyem van, időm is akad, csak a lustaságomat támogatja az anyagi helyzetem…
De ha változik az utóbbi, majd összeszedem magam, addig is gyűjtöm az ötleteket.

Nem nagyon akarok írni az állatkertről… az emberi részek ( büfék, játszóterek ) jók, az állati részek kevésbé, de ezt lélek-érzés válogatja, semmiképpen ne befolyásoljon senkit a monológom.
Amúgy minden szép, ahol szabadabban léteznek az élőlények.. ahol van némi terük. Nyilván nem tehet róla egy állat, ha sivatagi körülményekbe születik a fajtája és itt is abban tartják, mert elvileg ehhez szokott..
Nekem ezt nehéz helyre tenni, jobban éreztem magam a trópusi házakban, mint az afrikai közegben.,.. nekem a zöld, a virágos, színes, víz legyen…nem a sárga, homok, kopár…és inkább a kicsi mint a nagy..( az állatokban, másban meg inkább semmi, mert azzal is csak a nyűg van..na.  😉 😛 )

A nagy állatokat nem szeretem fogságban.. a kicsikkel elvagyok, amúgy kicsit olyan “lepusztultnak” hat ami nincs tető alatt…
Biztos sok dolog -főleg pénz, de lehet az időjárás is– befolyásolja a sok “átalakítás” alatt álló teret és munkaterületet…

Ahol időztünk az a barna maci lakosztálya, mert cukin ette az almáját…
És a majmok..nyilván… mert felfedezni véltem egy idősebb nőstényben az egyik utasom.. Annyi különbséggel, hogy az utasom mindig ittas, a majom meg csak gyárilag volt antiszoci és természetszerűen ápolatlan 😀

page
Az állatkert fénypontja szakmai oldalról ez a csodálatos kis elektromos találmány.
Bár nem vagyok az elektromos meghajtás híve , ennek egó oka van, az imádott munkám szűnik meg miatta, de itt most ezen átlépve beleszerettem ebben a járgányba, lehet még Apa kishajóra tervezett garázsába is be tudna parkolni, és bőven elég lenne a kisváros kis utcáiban mammeres pijarcos és papperes kocsmatúrás útvonalakra.. 😀

106206844_709411376578815_298514396387064734_n

olyan mint egy mini-Irizar 😀

Az állatkert után Hősök tere- valamilyen busz– Gyöngyösi út , Duna pláza…
Ez a pláza nagyon nyugis hely, nincs tömeg, most meg főleg nincs, hogy ember sincs sehol még mindig…
Itt KFC- ezt sem eszünk egy ideig azt hiszem-, illemnek helye, meg valami bolt a gyereknek és innen egy spontán ötlettől vezérelve M3-Nyugati pályaudvar- 4-6 vellanyos- Moszkva, akarom mondani Széll Kálmi- 61-es- vellanyos- Városmajor– 60-as csöcsrázó (fogaskerekű) -Széchényi hegy és ippen elértük az utolsó vonatot a Gyermekvasúton a Hűvösvölgy felé… Kötelező program..
106075116_259948288620943_8410621550582320916_n
Innen aztán újra 61-es, Széll Kálmán, ahol egy sokgyermekes brázil behajtott a villamosvágányra és még neki állt feljebb, még jó hogy profi volt a villamosvezető és meg tudott állni… 2-es metró- Puskás F.Stadion…Népliget…

Hazafelé az egész nap beszedett negatívumot oldó társaság a buszon. ❤
Azért erre ügyelünk, hogy a hazaúton biztosítva legyünk arról, hogy minden oké lesz, így választjuk a sofőrt 😀 😀 😀

Ez is egy nap volt…
Budapest elvileg egy ideig kimarad…
Most másfelé is el kell látogatni , jöhet a Balaton, jöhetnek az arborétumok…
Majd megálmodjuk!
Köszönöm , hogy erre jártál..

 

Néha egy-két elfogult emberke ( EMBERke) meg szokta jegyezni egy-egy fotó láttán, hogy igazán fotózhatnék… Erősen elfogultak ezek a megnyilvánulások, de mégis kedvesek valahol, talán mert azok kedvesek akik elkövetik ezeket a mondatokat…nyilván nem sokat érthetnek a fotózáshoz, mert ha értenének, akik látnák, hogy a képeim még csak amatőr fotós képeknek is gyengék, nem azért osztogatom, hogy bárki ebben “művészetet” leljen, hanem azért, mert nekem magasan rezgő vagy jelentéstartalommal bíró volt a pillanat és az örömöm, vagy az érzéseim szerettem volna megosztani.

Sokszor előkerül bennem a hála érzés azért, hogy kiveszett belőlem az a vágy, hogy bármi okból felfigyeljen rám Valaki… Sem a blogra, sem a fotókra, sem a munkámra, sem a spirituálisnak már nem nevezhető, de mégis “lélek”-utamra nem vágyom, hogy bárki annál jobban felfigyeljen, mint amennyire esetleg neki “szükséges”…

Visszapörgetve az idők kerekét, soha nem tudtam parancsra karácsonyi verset kreálni a “kihúzol valakit és kötelezően megajándékozod” karácsonyi agyhalott szokáskor, mert mindig volt egy-két kreativitásra ösztönző tanár, aki versírásra kötelezte az irodalmi túlképzettségben szenvedő osztályt…

Nem tudok parancsra cikket írni, nem tudok parancsra fotózni, nem tudok parancsra plakátot, feliratot, jó reggelt képet szerkeszteni, pont amennyire nem tudok karácsonyra ajándékot venni, mert állok ott mint egy darab “szar” és csak nézek… A munkámon kívül semmit nem tudok “parancsra” elvégezni azt sem parancsra végzem…önként vállalt korlátok, melyek a kapuban lehullanak és csak akkor veszem őket magam köré, ha “szolgálatban” vagyok…

A kompromisszum jó dolog, de nem minden esetben jelent a boldogságot, sőt talán soha nem.. A szabadságba csak annyi kompromisszum fér bele, ami érte hozunk…

101407840_336064024026819_1361571982214168576_n

Igazából nem tartozom  magyarázattal senkinek, hogy hova tűntem az ismeretségi köréből a Facebookon, szerintem sokan észre sem vették a “változást”, magam miatt viszont fontosnak tartom elmondani, hogy jelenleg egy olyan profillal szerkesztem a
“Soulleadertucsi” Facebook oldalt, aminek nincsenek ismerősei.
Az egyetlen hátránya ennek az, hogy nem tudom nyomon követni azon kedves és számomra fontos ismerőseim megosztásait, akik nem nyilvánosan osztják meg a dolgaikat, de úgy gondolom, hogy azok nem is tartoznak rám.
Mielőtt az előnyökre térnék elmondom, hogy miért kellett így döntenem.
Akik “ismernek” -vagyis próbálkoztak ilyesmivel- azok megszokták- ha meg lehet- hogy szinte évente minimum egyszer új profilt szerkesztek magamnak.
Egyszer egy “megfigyelést játszó” kolléga meg is kérdezte, hogy ennek mi értelme?
Semmi.
Ha egótani szempontból nézem , akkor a profilváltás egy instabil embert mutat, aki egyfolytában menekül valami elől.
Ez így valóban igaz lenne, ha nem lenne mellette a blogom, amit nem töröltem egy ideje, illetve töröltem már párszor fenyegetés illetve megcsömörlés miatt, de a legutóbbi ilyen akciómnál kénytelen voltam a Google fordítóval karonfogva kreálni egy levelet a WordPress adminjainak, hogy állítsák vissza, mert ezt most tényleg nem kellett volna elkövetnem. Megtették…azóta nem nyúltam hozzá, mert nem tudok angolul és ciki a falsul fordított mondataimmal kuncsorogni a balfaszságom miatt.

A legutóbbi Facebook profilom a “covidnineteen” és a társadalmi elvárások áldozata lett.
53ef4c83fc78e1bb601b7bb321244daf

Oké, hogy nem osztok meg céges megéléseket, igaz szinte csak azok vannak, elfogadtam, hogy nem vagyok ettől népszerű a cégnél, ha nem is vagyok normális, nyilván nem pisilek szembe a széllel, főleg, hogy kukim sincs.
Akkor mimásról kommunikálhattam volna, mint erről a harmadik világháborúról, az elmék háborújáról, de nyilván rossz helyen, mert “bocsi Tücsi, de a tudod mi az xy város maga alá rendelt dolgozói és azok hozzá, közé, alá és belétartozói nem beszélhetünk mást, mint amit engednek és bocsi, hogy törlöm a hsz-od, de tudod..nem miattad…de tényleg bocsi…

Magyarul a lényeg az, hogy olvassam el, mit szarnak oda , nyomjak egy lájkot, lehetőleg szivecskét, aztán húzzak a faszba, mert bajba kerülnek miattam a társadalom hasznos tagjai…

Hát teljesen felesleges akkor nekem egy fővel több ismerőst produkálni a társadalom hasznos tagjai számára…Nem tudhatom, hogy kinek okoz kárt a világom, így eljöttem.
Ez ennyire egyszerű.
Aki kíváncsi rám, az az oldalon megtalál, akikre kíváncsi vagyok és van nyilvános megosztása, esetleg engedélyezett a követése, azt követem, nézem, olvasom, és ha van lehetőségem lájkolom is, de nem hiszem, hogy valaha még egyszer megosztom más profilja alatt önmagam.
Aki akar megoszt önmaga alatt… az oldalam nyilvános…a blogom is..

A legutóbbi profilváltásomkor megfigyeltem, hogy amint visszavadásztam a barátaim megtalált két héten belül 270 ember, akik nem a barátaim, de láttak már valahol.
Mivel senkit nem akartam megbántani, így tele lettem ismerősökkel, akiket már láttam valahol, de se ők nem voltak rám kíváncsiak,sem én őrájuk.
Aztán amikor a buszon nekem esett egy ilyen “ismerős”, hogy miért töröltem (nem őt töröltem, hanem magam), egy szintén üres profilról, azaz semmiről nem maradt le, akkor elegem lett és úgy döntöttem, hogy mivel nincsenek orvosok Magyarországon csak telefonon, én meg nem telefonálok, nyilván pszichiáterek sincsenek, akik segítenének nekem feldogozni a virtuális világ értelmetlen agresszióját, nem jelölök senkit, mert egyrészt csak bajt hozok rájuk, másrészt az összes ismerősük –akik már láttak valahol-…elkezdenek bejelölgetni, mintha ezen múlna az életük.

Furcsa ez az egész…nyilván nem hagyom elveszni azon ismerőseim, barátaim, akiket szeretek, ezért kötök kompromisszumokat és maradok közel, s nem távol…
Aztán majd lesz valahogy..
Mindig van valahogy..
104816689_717463635463978_9094408164035491786_n

104641471_606667453605301_1152081408570525359_n

Kép : Irina Zeniuk

Ahogy várható volt, a(z ideiglenes) befejezés -vagy egyesek szerint- ”egy picit” újra/vissza indulás keretén belül részben visszavonták a korlátozásokat, de a kolonc- A MASZK – az itt maradt az arcunkon.
Sokat gondolkodom azon, hogy miért lázadozunk a maszk ellen.
Megfigyeltem a buszon, hogy vannak korcsoportok, akik jobban lázadnak, mégpedig az én korosztályom , vannak akik kevésbé -ők az idősebbek- és akik alig ők pedig a fiatalok és a gyerekek.. Nekik nem probléma,  nem foglalkoznak vele, nem érdekli őket, nem zavarja meg őket semmiben, illetve nem fogják fel, hogy HA lenne értelme, akkor MI AZ OKA a maszkviselésnek..

Az ellenérzéseink..

1. Egészségügyi okok miatti ellenérzés
a, tényleges egészségügyi problémák
b, a maszkviselésre való kényszerítés miatt kialakult “maszk-pánik” , ami az tudatban levegőtlenség miatt okoz fulladásos panaszokat

2 Kényszerített maszkviselés- korlátozás
a, a realizmus lázad a nem tudományos alapokra helyezett előírás ellen, ami azt jelenti, hogy nyilvánvaló, hogy fogalma sincs az elrendelőnek arról, hogy mi a franc ez a “covidnineteen” .  A baj az, hogy az emberek tudják, hogy a vírusokkal szemben sem és a nem tudományos alapokra építőkkel szemben SEM véd meg a maszk, tehát korlátoz csak.. ami:
b, a kényszerítés egy nem tudományos alapokra helyezett védekezésre inkább diktatórikus döntés.
3. Alapból lázadunk minden ellen…
Erre a következtetésre jutottam, hogy alapból lázadozunk minden ellen, akkor is ha az jó.
Ez bizonyára valami kódolt program. Én minden változás ellen lázadozom, amit nem én döntöttem el, ez biztos az EGO programja.
4. a döntéshozók hiteltelensége miatt minden döntésük ellen gondolkodás nélkül lázadunk…
(ezen nincs mit magyarázni büntetlenül.. )

-Amit “apuk és anyuk mondanak az szent?”
Tegnap az városka bulizónává alakult.
Mindenhol ünnepelték a “pandémia tervezett végét”….
A busz tömve a piacról hazafelé cuccoló idősekkel, a korlátok lebontásával mindeki boltba ment a neki eddig tiltott idősávban…
Este a szórakozóhelyeken , kocsmákban zsivaj… a házaktól itt-ott a faszén gyújtó olaj illata keveredett a hárs illatával és a nagy esőzések vízáradata által megkevert csatorna bűzével.
Olyan érzésem volt, hogy eddig a kerítésen kívülről figyeltük, hogy a homokozókba a kis teherautó odaborítja a friss homokot és beleremegett a lelkünk abba a fájdalomba, hogy nem vehetjük birtokunkba, nem játszhatunk benne a kis lapátainkkal, és vödreinkkel…
Ám most kinyitották a kaput és mindeki egyszerre akart várat építeni és pisipogit sütni…

Aki tegnapelőtt még önmagát korlátozva az redőny résein leselkedve figyelte az egyre jobban visszatérő életet és itta az Opera-tív Törzs napi tudatmódosító tájékoztatóját, tegnap már aktívan részt vett a közéletben és szította a tüzet a buszon, hogy mi francért nem rakhatjuk le a maszkot, ha egyszer “MÁR NINCS JÁRVÁNY”.

4d19f73fe11da48a6d2ec65fceb12d7d

Kép : Irina Zeniuk

Nem tudok elvonatkoztatni attól , hogy a nagy szocializmusnak nevezett- de állítólag meg nem valósult- rendszerünkben belénk sulykolták a tanult emberek isteni mivoltát. A tanár, az orvos, a rendőr tévedhetetlen… a gyerek példaképe csak apu és anyu lehet és amit apu és anyu mond, az úgy van…
Az élet nagyon szépen igazolja, hogy sem a diploma nem tesz tévedhetetlenné, csak egy bizonyos irányban tesz “tudóssá” , az orvos sem mindenható, a rendőr meg nem mindig jószándékú, nem mindig segít, nem mindig feddhetetlen…
Hogy hihettek eddig az emberek a járványban, amikor nem volt “járvány” és hogy hihetik ezek az emberek el, hogy már nincs?
Mitől volt?
És hova lett?

– Távolságtartásra programozva?

Távolságtartásra programoznak jelenleg minket…
Én ugyan nem szeretem, ha valaki másfél méteren belül áll… nem nagyon értem, hogy kik álltak eddig közelebb és azt sem, hogy miképp képzeli el a nagytudású törvényhozó ennek a kivitelezését, amikor egészen addig arra gyúrtunk, hogy mindent összezsúfoljunk.
De a lényeg inkább a távolságtartás tudatba ültetésén van.
Az embereket egymástól elkülöníteni..
Tudhatná a Világhatalom, hogy az ember mindig pont az ellenkezőjét teszi a tiltásoknak..
NE = DE
NEM SZABAD = AKAROM
TILOS = NANÁ
Mi a célja ennek? A tudatos távolságtartás?
Szeretni csak ölelve lehet igazán…
Ezt lehet cáfolni próbálni , de felesleges.. mert az ölelésben fog kiderülni, hogy egy “világból” valók vagyunk vagy sem… Én nem szeretem ha hozzám érnek, de mindenkit megölelek, aki felé szeretet rezgésem van… EZ VAN.

Végül, a Pandémia 1 részének végén szeretném elmondani, hogy fizikai szinten számomra csak előnyt hozott ez az időszak.
Már több posztban kifejtettem, hogy miért.
Önmagamhoz közelebb hozott.
Mások elfogadásában előrébb léptem.
Tisztán látom a kapcsolataim, és a helyem a kapcsolatokban
A munkahelyem megtartotta a dolgozóit (egyenlőre) tehát magát a Pandémiát abból a szemszögből is megélhettem, amiből azok nem, akik nem hagyták el otthonaikat.
Anyagi helyzetünkön nem változtatott, de takarékoskodásra és jobb logisztikára ösztönzött az élelmiszerek beszerzése és felhasználása terén.
Visszatért az otthonomba az OTTHON érzése és imádok itt lakni 🙂
Újra lettek terveim…

Lelkileg azonban megviselt.
Bár nem voltam bezárva, nem szívesen hagytam el az otthonom.
Nem vágyom utazni.

61bd972f907033f17b797365d70aa595

Kép : Irina Zeniuk

Nehezen éltem meg a szívemhez közelebb állók pánikolását, több kapcsolatom megszűnt,
és a nézőpontom miatt nemkívánatos lettem a közösségi oldalon, ezért felfüggesztettem a jelenlétem kisebb kompromisszummal.
Magányosabb lettem..
Nehezen viselem a nem realista embereket, nem keresem a társaságukat.
Nem megyek orvoshoz… Bár törvényt tartottak be, gyűlölöm azt, aki megtagadta a segítséget a beteg emberektől… Mind visszaadhatja a diplomáját meg a papírjait… Szégyen és gyalázat, hogy telefonon döntik a mai napig el, hogy mi a bajom..
Semmi…Meg tudok halni segítség nélkül is.
(amúgy jelenleg nem tudom sírás nélkül felemelni a kezem …de a jegyet kiadom a buszon és meg tudom fogni a kormányt két kézzel ha kell, igaz vért izzadva a fájdalomtól.. mert én ilyen vagyok….ez a dolgom.. amíg tudom teszem.. majd elmúlik, a fájdalom is… .)

A korlátozások közül egyedül a maszkos dolog viselt meg, nem megyek szívesen sehova, ahol viselni kell. A munkahelyen kötelező a viselése , parancsot megb@szni meg nem lehet… Az egyetlen hely, ami a Belső Hang után áll az a munkahely, ahol betartom azokat a rendeleteket, amelyekkel egyetértek, illetve az utasok miatt lettek hozva. Akármilyen furcsán is hangzik, a buszvezetőt a konfliktustól védi a maszk, mert az utasok nem viselik el, ha a sofőrön nincs, nekik meg hordaniuk kell.. ENNYI.

Volt még szó a kötelező oltásról is, ami elég  nagy felháborodást okoz…
Bennem is…
Nem hiszem, hogy kötelező lesz, inkább ajánlott, mint a H1N1….
És inkább lesz egy-két réteg, akik majd ingyen kapják, a cégek megint megveszik és erősen ajánlják, mi meg nem oltatunk, mert nem reális az egész..
Aki meg oltat oltasson..
Olyan ez mint a szavazás… megy, nem megy… igen, nem… lehet ezért is utálni egymást…

Legyetek egész-ségesek…és teljes-ségesek…

8a2480f822748ee462076ec310c14463

Kép : Irina Zeniuk

Legyetek önmagatok..
Nem másokhoz kell viszonyítani önmagunk, hanem az egy pillanattal ezelőtti énünkhöz.
Önmagunktól legyünk mindig egy kicsit jobbak, abban az irányban, ahol mi magunk jobban érezzük magunkat, mert akkor azok, akik számítanak is jobban érzik majd önmagukat önmaguktól…

Bár igen termékeny, kreatív időszak volt ez a koronainvázió a blogolás terén, szívesen írnék inkább utazásokról, kertészkedésről, nem kell nekünk ez a helyzet az íráshoz…

-függöny-
curtains_thumb

Eddigi inváziós bejegyzéseim >>> ITT <<<

Névtelen

ilyen volt

Vettem nemrég pár petúniát az OBIban és gyönyörködhettünk bennünk egy ideig, ám egyik napról a másikra a mini virágokat nevelő növénykéről eltűntek a virágok…
Szépen csillogott a virágevők útvonala a leveleken, s bár nagyon nem szeretem már a pusztítást, kénytelen voltam meghívni a károkozókat egy sörre…

A hajéktalan csigák masszív alkoholisták, így nem csak a

104256651_217184379240667_3750620919385673108_n

ilyen lett

károkozók, hanem az összes környékbeli haverjuk megjelent az éjjel a rögtönzött kocsmámban. Nem tartották be a másfél métert, és nem is hordtak maszkot ez lehetett a vesztük.
Elkapták a covidnineteen betegséget, mert elmerültek a habokban…
A haláluk kíméletesnek nem mondható,de mennyei lehetett, sörben fürödve, az én gyönyörű és drága petúniám szirmaival a hasukban, de amúgy az utólag elvégzett tesztjük szerint nem tudtak ellenállni a média

104332897_2166679580145593_2550940259922469486_n

A bár

hazugságainak és túl sokat nézték a Nyunyóka híradót, ami kisütötte a nemlétező agyukból azon szabad akaratukat, hogy
szembefordulva az ösztöneikkel elutasítsák a sört, mert tudhatnák,

83417031_282616543150611_2433038705506667543_n

dimenziókapu hajléktalan csigáknak

hogy pont olyan a Csiga-kocsma, mint a járvány kis hazánkban… NEM LÉTEZIK…így a haláluk oka az egyéb alapbetegségük a “beertwenty” és a mohóság…

Kicsit kontrasztos az életigenlésem és a gyilkosság ténye, bizonyára kidolgozható élve elfogás és a szomszéd salátabárjába helyezés, tavaly az összes salátám, a dáliáim, a zsenge karalábé palántáim megzabálták, akkor egy éjszaka alatt körülbelül 50 kisebb- nagyobb házatlan jószágot sikerült befogni… Nem mondom, hogy nem érzem magam szarul, a darázs csapdáim már rég leszedtem a “jó” darazsak befogása miatt, de a sör egyenlőre csak az alkeszokat vonzza, azt meg emberben is nehezen viselem….. Ez van… jövőre majd veszek kínai kacsát, ami megeszi a meztelen csigát és én csak felbujtóként állok majd a vádlottak padján.

Amúgy ez a sörös megoldás “humánusabb” mint a sózás…Nyilván én is inkább alkoholba fulladok mint átcsússzak a nyálkahártyáimmal egy kád són…

Amikor közeledtem a megálló felé meg kellett jegyeznem, hogy szegény kisember, aki régen mindig itt vágta a füvet, és már többet sosem, ha itt lenne, akkor most nem érne mellbimbóig ( jó tökig..majdnem ugyanaz már) a gaz…
Aztán leszálltam  és mivel mindenféle zöld és nem zöld virított, gondoltam hátha találok valami témát a napi képemnek…
Amióta ilyen kövér vagyok és amióta nem mozgok eleget ( biztos van a kettő közt rokonság) no meg mióta szétkaszabolódott szikék által, majd merevedett csavarokkal a térdem nem tudok kellő alázattal lenni a világgal szemben, csak kínok árán.. Most mégis úgy éreztem, hogy valami guggolásfélét kellene produkálni, mert virágzott az útifű és körbe-körbe dongott- onnan fentről jelentéktelennek tűnő virágán– a méhék hada.

Szóval gondoltam lövök egy képet és elleszek vele, és tettem is …és csak a buszon tűnt fel a fotók visszanézése közben, hogy valami másik világba cseppentem.  Ami fentről gondozatlan káosznak tűnt, gyomnak,  haszontalannak, az onnan lentről egy csodálatos miniverzumnak… Egy teljesen más világnak..
104094228_974216499704802_1126830770555084445_n
Semmi extra… csak egy kis lándzsás útifű…ittam eleget a szirupját, még csak nem is gaz, hiszen fűben- fában orvosság… És a képet nézve, éber álomba merülve, mint egy méh repkedtem  a magasból jelentéktelen, ám innen lentről monumentálisnak tűnő, tökéletesen kidolgozott  díszes virágok között…  Szembe jött velem a zengőlegyek hada, kövér katicák mászták a tetűtelepeket, hatalmas fehér pillangók táncoltak a lenge nyári szellőben  s közben  idegszál hasogatóan brekegett –100 béka hangján– alattam a minap a buszba szerelt vadiúj lengéscsillapító/ “médindzsemeni”/ minden apró billenésnél …. Egyszerre voltam emberek világában, a mindent letaposó, levágó, saját tar lelkükhöz igazító görcsös rendere vágyó emberekében és repültem hártyás szárnyakon  a Teremtők által tökéletesre tervezett káoszban, fürödtem a virágok porában, táncoltam lepkékkel, habzsoltam kövér tetvek édes nedvét a katicákkal…

Ez csak egy fotó…. egy pillanat, a nyögve leereszkedő, majd fájdalmasan felemelkedő emberi lélek egyetlen pillanata, amit ajándékba kapott a Teremtőjétől…

Feltörtek belőlem az emlékek, mert nem tudok elmenni azon dolgaim mellett, amikor én is a körém teremtett ajándékba kapott csodát pusztítottam. Amikor ennek az útifűnek a fejét saját szárából képzett ” íjba” fogva repítettem, amikor környezetórára büszkén vittük a bogárgyűjteményt, számtalan gyönyörű bogár tetemével, akik napokig szenvedtek az ajtófélfába szúrt gombostűn, míg visszaengedte őket a Teremtő a közösbe… Ez így volt…Mindig elszégyellem magam az emlékeim láttán, ám büszke is vagyok, mert az én gyerekeim már nem reptettek madzagra fűzött cserebogarat és nem vágytak égő cigarettát nyomni a béka szájába, mint tette előttünk egy generáció pusztán szórakozásból..  (mi) már nem ölük pusztítunk “élvezetből” és ha mégis az asztalunkra vágyjuk állattársaink biztosítjuk számára a “kegyes” szenvedéstől mentes távozást a dimenziónkból…

Díszes útifű előhozta belőlem az emlékeket, “megbocsátatta” (ennek a szónak a helyességét nem tudom összehozni) velem a természet ellen elkövetett és elkövetendő bűneim… Beengedett a világába és ezért hálás vagyok… Láttam a csodát, és köszönöm, hogy ezúttal nem eltiprója, hanem részese lehettem ennek a kis mini univerzumnak, ami körül vesz bennünket…
104040546_589121612020112_2070857414292122099_n

“Eddig is tudtam, hogy az igazán mély érzések kifejezhetetlenek szavakkal, mert a szavak korlátok, mindenkiben más töltéssel bírnak. Most éltem meg először , hogy a lélek mélyéből feltörő hála, alázat, szeretet, vagy fájdalom olyan magas frekvencián rezeg, hogy az ember nem is akarja kifejezni, csak éli és ebben a megélésben válik cselekvéssé…Ebben a helyzetben már csak a tettek beszélnek, nincsenek szavak.”

/soulleadertucsi/

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: