
Tudom, hogy mindenki megélt útja és annak megosztása egy lámpácska a sötétségben. Akkor is világít, ha nem magunknak gyújtottuk, de tisztán az ember, csak a saját fényében láthat és ahhoz, hogy mások lámpácskáival meg tudja gyújtani a saját kis mécsesét, szembe kell fordulnia olykor azzal a programmal, amit őt magát vezérli ezen az Úton.
Visszatekintettem… egy folyamatot látok, ami bennem ment végbe és úgy tűnik, ennek a szélsőségekkel teli 2017 végére beteljesedik. 2003-ban indultam útnak az elmém középpontja felé… először mindenki más sorát próbáltam rendezni az okosságaimmal, majd egyre inkább a magamét úgy, hogy még a saját apró megvilágosodásaim mellett igyekeztem mások kialudt mécsesébe töltögetni olajat, hogy újra világítsanak… és itt kapcsoljuk be egy kicsit a szeretet témát, bár nem hiszem, hogy bárkinél megjelenne a “képe”… Senki nem vágyja, hogy valaki erőszakkal kimozgassa a komfortzónájából és olajat töltögessen az értelmét világító lámpájába. Sokkal jobb a sötétben , monoton tenni, ami a rendszer hangszórói utasítanak.. Pontosan úgy nem vágyja senki azt a fajta “szeretetet” amit egymásra tukmálnak az emberek, állításuk szerint “önzetlenül”….majd amikor az ember lerázza magáról az olajtöltögető megvilágosodottakat, pont úgy, ahogy azokat, akik a figyelmét “szeretetbe csomagolt mindenfélével” próbálják megvásárolni, akkor meg vannak sértődve.
Tudom…mert mindkettőt elkövettem… Vásároltam magamnak szeretetet… Ami nem volt szeretet, mert a szeretet az egy állapot. Egy olyan állapot, amiben az ember nem a fizikai emberhez kapcsolódik, hanem a lelke rezeg össze a másik lélekkel…ami nem feltétlenül emberi.. A szeretethez nem kapcsodnak szavak. Nem lehet “miértje”…egy érzés. Vannak akik kiváltják és vannak akik nem. Volt idő, amikor én is összekevertem a “birtoklást”, “ magánytól való félelmet”, az állandó “adakozási mániám” a szeretettel és ráerőszakoltam magam valakire, akinek egy ideig baromi kényelmes volt és szépen begyűjtötte….aztán amikor úgy gondoltam, hogy eleget adtam és kaphatnék valamit, akkor megszakad a “szeretet”…. ez nem szeretet…
A lámpások gyújtogatása meg…. Nos teljesen felesleges másokat erőszakkal ébresztgetni. Annyit lehet tenni ugyan – és lehet, hogy kell is tenni- hogy itt-ott otthagy / vannak akik pénzért “szolgáltatnak” kis lámpaolajos szelencéket..vagy annak látszókat, vannak akiknek sokat kell majd fizetni érte, míg nem látják meg az itt-ott kihelyezetteket / egy “tartály olajat”…EGY MEGÉLÉST..és ha valakiben ez a gondolat elindít egy folyamatot..akkor merít abból az tartályból és égeti a lámpását, amivel aztán újabb tartályokat talál míg meg nem érti, hogy az örökmécses a Belső Hangja maga….és elindul azon az Úton, amit a soha ki nem égő Szellemi Vezetők, az Őrzők világítanak meg…
- Az én szeretet megélésem nem az önzetlen adásról/ adakozásról szól… Természetesen ki lehet fejezni a szeretet így is, de vannak akik soha nem fogják tárgyakkal, szavakkal kifejezni, csak lélekölelve szeretnek. ÉN közéjük tartozom. A szeretet egy rezgés…egy kapcsolat…amit nem lehet sem akarni, sem megvásárolni , sem bizonyítani…..azt csak érezni lehet, annak aki képes rá…