…jelen van bennem két napja egy gondolat a szeretet fogalmáról. Először nagyon lelkesen nekiültem, hogy elmagyarázzam ama tévedést, amiben az ember ezzel kapcsolatban létezik, aztán jött a kérdés, hogy MINEK? Minek magyarázzam el a saját nézőpontomat, amikor pontosan tudom, hogy mindenkinek a saját nézőpontja a valósága, és a saját nézőpontját a személyiség/egyéniség programja fogja szabályozni. Minek írjam le az én nézőpontom? Senki élete nem fog könnyebbre fordulni, mert mindahhoz, hogy azt lássák, éljék amit én élek és látok, az én utam kellene járniuk, az én programommal szerelve…Tudom, hogy mindenki megélt útja és annak megosztása egy lámpácska a sötétségben. Akkor is világít, ha nem magunknak gyújtottuk, de tisztán az ember, csak a saját fényében láthat és ahhoz, hogy mások lámpácskáival meg tudja gyújtani a saját kis mécsesét, szembe kell fordulnia olykor azzal a programmal, amit őt magát vezérli ezen az Úton.
Visszatekintettem… egy folyamatot látok, ami bennem ment végbe és úgy tűnik, ennek a szélsőségekkel teli 2017 végére beteljesedik. 2003-ban indultam útnak az elmém középpontja felé… először mindenki más sorát próbáltam rendezni az okosságaimmal, majd egyre inkább a magamét úgy, hogy még a saját apró megvilágosodásaim mellett igyekeztem mások kialudt mécsesébe töltögetni olajat, hogy újra világítsanak… és itt kapcsoljuk be egy kicsit a szeretet témát, bár nem hiszem, hogy bárkinél megjelenne a “képe”… Senki nem vágyja, hogy valaki erőszakkal kimozgassa a komfortzónájából és olajat töltögessen az értelmét világító lámpájába. Sokkal jobb a sötétben , monoton tenni, ami a rendszer hangszórói utasítanak.. Pontosan úgy nem vágyja senki azt a fajta “szeretetet” amit egymásra tukmálnak az emberek, állításuk szerint “önzetlenül”….majd amikor az ember lerázza magáról az olajtöltögető megvilágosodottakat, pont úgy, ahogy azokat, akik a figyelmét “szeretetbe csomagolt mindenfélével” próbálják megvásárolni, akkor meg vannak sértődve.
Tudom…mert mindkettőt elkövettem… Vásároltam magamnak szeretetet… Ami nem volt szeretet, mert a szeretet az egy állapot. Egy olyan állapot, amiben az ember nem a fizikai emberhez kapcsolódik, hanem a lelke rezeg össze a másik lélekkel…ami nem feltétlenül emberi.. A szeretethez nem kapcsodnak szavak. Nem lehet “miértje”…egy érzés. Vannak akik kiváltják és vannak akik nem. Volt idő, amikor én is összekevertem a “birtoklást”, “ magánytól való félelmet”, az állandó “adakozási mániám” a szeretettel és ráerőszakoltam magam valakire, akinek egy ideig baromi kényelmes volt és szépen begyűjtötte….aztán amikor úgy gondoltam, hogy eleget adtam és kaphatnék valamit, akkor megszakad a “szeretet”…. ez nem szeretet…
A lámpások gyújtogatása meg…. Nos teljesen felesleges másokat erőszakkal ébresztgetni. Annyit lehet tenni ugyan – és lehet, hogy kell is tenni- hogy itt-ott otthagy / vannak akik pénzért “szolgáltatnak” kis lámpaolajos szelencéket..vagy annak látszókat, vannak akiknek sokat kell majd fizetni érte, míg nem látják meg az itt-ott kihelyezetteket / egy “tartály olajat”…EGY MEGÉLÉST..és ha valakiben ez a gondolat elindít egy folyamatot..akkor merít abból az tartályból és égeti a lámpását, amivel aztán újabb tartályokat talál míg meg nem érti, hogy az örökmécses a Belső Hangja maga….és elindul azon az Úton, amit a soha ki nem égő Szellemi Vezetők, az Őrzők világítanak meg…
- Az én szeretet megélésem nem az önzetlen adásról/ adakozásról szól… Természetesen ki lehet fejezni a szeretet így is, de vannak akik soha nem fogják tárgyakkal, szavakkal kifejezni, csak lélekölelve szeretnek. ÉN közéjük tartozom. A szeretet egy rezgés…egy kapcsolat…amit nem lehet sem akarni, sem megvásárolni , sem bizonyítani…..azt csak érezni lehet, annak aki képes rá…
