t.t.

kézzel írott sor(s)ok

34034483_251420708935892_7323369184748896256_n
..amióta nincs laptopom nem nagyon tudok jegyzetet közzé tenni, mert a tablet felületén nem tudom előhozni ezt a funkciót. Ez régen probléma lett volna, de most ezt is le -rom, nem fontos, hogy írjak… Pontosabban fontos lenne…mert meggyógyítja a lelkem és irányba tesz, de már nem tartom fontosnak a gyógyulást.

Nem túlmisztifikálás, az utolsó Telihold mindent vitt… A gyenge részeket cibálta elő és felerősített mindent, amit ki kell takarítani magam(unk)ból. Rávilágított, hogy minden embernek megvan a maga kis világa, a maga kis világának saját kis (nagy, nekemnagyobba tiedlófaszazenyémhezképest) drámája. Mindenki küzd valamivel, valakivel…Aki az anyagi(as) világban él, annak nincs elég pénze… aki a mentális/spirituális szinten leledzik, azoknak sincs elég pénze, de nem foglalkoznak ezzel, csak akkor kezd el a pénz miatt rinyálni egy “spiromisztific” lény, ha kicsit “embernek” akarja érezni magát és az anyagi nyomorával próbálja elfedni a lelkéből ömlő “lélekvér” hiánya okozta megsemmisítőnek tűnő fájdalmat.

Megfogalmazódott bennem, hogy igenis mindenki problémája fontos..neki..és mindenki másnak ezt tiszteltben kell(ene) tartania… Amikor gondat-vagy gondolatlanságból elkövetjük azt a hibát, hogy irigyelni kezdünk másokat bármiért vagy odavagdosni a “könnyű neked, mert neked nincs, van, stb” gondolatokat, akkor nem gondolunk bele, hogy lehet beledöglenénk a másik általunk vélt gondtalan életébe, úgyhogy tényleg jó lenne, ha mindenki a saját szarát pucolgatná és értené meg miért fáj, miért nincs vagy van…és próbálna együtt élni a nyomorával, amit kapott, vagy hozott, vagy teremtett, vagy bevállalt mások helyett és most nem hiszi el, hogy letehet bármit bármikor, mert így is, úgy is lesz aki majd megszólja érte, mert azok akik megszólnak másokat éppen a saját :poop: -uk elől menekülnek így…

 

A miniuniverzumok minidrámái köré drámakörök is alakulnak, ha hasonló problémákkal küzdenek emberek, ám megoldást egymástól nem várhatunk, sőt még támogatást sem. Persze mindig van megoldás is, meg támogatás is, de nem elvárható… mert mindenkinek van a bugyrában mit forralnia. De van egy másik út is…

 

Van egy út, amin kevesen mernek elindulni. Amikor az ember mindent, amiről úgy gondolja, hogy hátráltatja, letesz. A legkisebb terhektől a legnagyobbig bármit le lehet tenni egy pillanat alatt. Hátat lehet fordítani helyzeteknek, embereknek, tárgyaknak, és el lehet indulni egy új világ felé… Persze fájdalmat okozunk. Mindenkinek akinek szerepelünk a megszokásai listáján. És magunknak, mert még számíthatnak azok, akik miattunk is problémát kreálnak önmaguknak. Azt mondod természetes, hogy a gyereked fogja magát és magadra hagy abban az életben, amit vele együtt építettél fele, vagy ne adj isten neki..

Azt mondod, hogy ez az élet rendje… Menjenek…és majd Te mint szülő ülsz és malmozol, hogy boldogságos fotókat osztasz meg, amikor a kicsi kincsed véletlen hazatalál… Te is elmentél, mert elzavartak a szüleid, hogy menj, szerencsét próbálni vagy elmenekültél egy lehetetlen helyzetből és akkor látogatod a szülőd (vagy a sírját) ha eszedbe jut, hogy mennyi mindent másképp kellett volna csinálni…

Én most ebben a pillanatban úgy érzem, hogy sem anyja, sem gyereke…sem párja, barátja, munkatársa, alá vagy fölé de még mellé rendeltje sem akarok lenni senkinek. Nekem most nem kell semmi…most szeretnék elmenni egy helyre, ahol nincs semmi…semmi ami élő…sem növény, sem állatka… semmi ami érezést vált ki. Nem akarok megoldások, sem érzelmeket…nem akarok semmit, ami jó vagy rossz… Nem akarok megismerni senkit, legfőképp magamat nem, mert elég…MOST van tele a puttonyom azzal amit összekukáztam az életemben..

 

Ha most ebben a pillanatban azt mondaná valaki, hogy építsem fel az életem újra, nem hiszem, hogy eldobnám az embereket magam mellől és nem azért, mert érdekel, hogy mi a véleményed róla, mert nekem is lehetne rólad bármi, de nem is hiszed el, hogy én már nagyon régóta nem foglalkozom azzal, hogy Te mit és hogy teszel , csak az számít nekem, hogy az érzés, amit kiváltasz belőlem, ha Rád nézek az nekem jó , és ha neked is akkor ez már egy kapcsolat..Ám mindent letarolnék a közvetlen világomba, ami nem élő… Olyan lakásban /házban élnék, amiben mindenkinek olyan a lakrésze, amilyenre Ő maga vágyik …de nekem senkivel ne kelljen megosztanom a minimalizmusom. Nekem nagyon kevés igényem van és minden ami ennél több, az zavaró, az nekem szemét és a szemét jelenléte gátolja az energia áramlását..

 

Mivel felmerült egy napi kép alatt , hogy elég volna egy hátizsák az életemnek, elmondom, hogy szívesen belemerülnék és kielemezném azt a gondolatot, hogy mi lenne, ha egyedül élnék, de nem tudom, mert egy maroknyi macska szürcsögi az orrában a váladékot itt az ölemben; egy gömbölyded kutya várja a postást, hogy megugathassa; egy arisztokrata viselkedésű exnőstény pávázik a fenyők alatt és a szétharcolt kandúr nyújtózik a kidobott fotelen a nyári Nap fényében… Van valahol egy nagyon jó lelkű szépséges nagyFiam, aki legyen nagyon boldog a választottjával a választott életében, egy kisnagyLányom, aki szerintem nagyon okos és talpraesett és pont olyan jó fejek mindketten mint az anyukájuk és az apukájuk, aki szintén van valahol épp, hogy valakinek segítsen, mert ő ilyen… Persze vannak a Szülők, akikhez pont annyit tudok menni, vagy egy kicsivel azért többet, mint a Fiam hozzám…és vannak a Barátaim.. Ti… akik eljöttök ide, hogy elolvassátok ezt a sok zöldséget és próbáljátok visszahozni azt a vidám Tücsköt, aki valaha voltam… Ti mind együtt nem fértek el a kis hátizsákomban, így most még maradok.

 

Ha egyszer mégis mindenki magamra hagy és nem lesz sem ember sem állatka, akik miatt még harcolok tovább velem, akkor könnyen lehet, hogy megvalósítom a minimalista életem és nem csak azért, mert nem leszek alkalmas már arra, hogy fenntartsam magam ,hanem mert engem nagyon lehúz ez a tárgyakat imádó, anyagiak körül forgó, felesleges tudást magában erőltető világ.

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: