soulleadertucsi®

…rendhagyó kezdete az újra blogolásnak, ha pont egy budapesti “kalanddal” indítom útjára. Utazom, utazunk amikor csak lehet…ez jelenleg az egyetlen módja annak, hogy szinten tartsam magamban az ÉLET rezgését…

2018. június 23 … szombat.

Az út célja a szokásos…Budapest.
A program…nos olyan nem volt tervben.. mindenképp egy BKV/BKK- vagy már nem tudom nyomon követni minek mi a működtetője- automata, egy napijegy vásárlása és majd adja magát.
Az utazásunk kellemes volt felfelé, mert az egyik kedvenc sofőrünk volt a gépész, és jó volt a csapat …mindenki szórakozhatott ha akart, ha nem a hülye beszólásaimon. Nevettek…hogy kínjukban vagy sem nekem tökmindegy 😛
Szóval Budapesten napijegy vásárlás, majd az M3-as hétvégi alvása miatt kénytelenek vagyunk módosított útvonalon közlekedni, így az 1-es villamossal utazunk az első Mc Donald’s-ig (Kőbányai út / Könyves Kálmán körút) ahol elfogyasztjuk szerény reggelinket.
Az 1-es vonalán mindig vannak “ikonok”…babakocsiban lakó hajléktalannak látszó IQ harcosok, akik ingyenes műsort szolgáltatnak.   A Mekiből elutaztunk a Puskás Ferenc Stadionig ott felszálltunk a M2-es metróra és elgaloppoztunk vele a Déli pályaudvarra, hogy kibuheráljuk a vonatjegyünket az automatából és megszakértsük a közeli AVON boltot, mert a Merci szeretett volna vásárolni , de ez utóbbi akció nem járt sikerrel. A bolt zárva volt...ahogy benéztünk a kirakaton, először kisebb szívrohamot kaptunk, mert egy lefejezett nő feküdt a kövön 😀 .
Bizonyára elájult szegény a nagy frontátvonulások miatt és elvesztette a fejét :D.
A déliből elmetróztunk a Batthyány térig, ahol megnéztünk a Red Bull Air Race szabadedzésén röpködő repcsikből kettő bravúroskodását,

de sajnos engem nem kötnek le az ilyen rendezvények, így amikor a megunta a Lánykám, visszamentünk a Széll Kálmán térre onnan villamossal a

Városmajorba, és”csöcsrázó” fogaskerekűvel a Széchenyi hegyre… Itt elballagtunk a Gyermekvasúthoz. A Mercit nagyon lenyűgözte, hogy gyerekek vezénylik le a közlekedést.  Engem meg a táj nyűgözött le. Már látom a következő kirándulásom célponjait a vonat vonalán…akár vonatozás nélkül is.

A végállomásig- Hűvösvölgyig- utaztunk, lenyűgöző számomra ez a rész… a villamos végállomása is olyan érzetet keltett bennem, mintha nem 2018-ban lennék, hanem valahol a múltban, ahol még jó(bb) volt a világ rezgése.


A villamossal visszamentünk a Széll Kálmira, onnan elsétáltunk a Mammutba , ahol igénybe vettük a Mammut undormány mellékhelységét. Nem is értem, hogy miképpen lehet egy ekkora plázának ilyen igénytelen, lepusztult mocskos a mellékhelysége.  Az egy dolog, hogy az emberek bizonyos tudatszinten leledző rétege nem tudja mire való a WC , de nem hiszem el, hogy nem tudja kigazdálkodni az WC-k tisztán tartásához szükséges költségeket. Na.
Innen utunk végeztével kimentünk a Délibe, hogy a jól bevált S42-essel hazafelé utazzunk Dunaújvárosig. 16:40-kor induló vonat “nem indulását” 16: 18-kor közölte a MÁV… azt nem közölte, hogy baleset miatt áll a forgalom …azt igen, hogy majd valahonnan megy a vonatpótló busz.. Jól felb@sztam az agyam ezen, visszaszálltunk a metróra, majd az 1-es villamosra és épp 5 perccel az indulás előtt értünk egy buszt, ami elvitt Dunaújvárosig. A sofőr, mint általában a többi is, úgy nézett a szabadjegyemre mint tyúk a piros kukoricára…nem tudom miért vált ki ekkora utálatot sokakból.. 😦
Dunaújvárosban még sétáltunk egyet a Mekiig, ahol egy fagyival zártuk a napot, amiben remélhetőleg nincs annyi E471… 🙂
Persze ettünk giroszt, ittunk valami kávés karamellás löttyöt…stb, muszáj volt a legyalogolt kalóriákat visszatermelni. 😀

Jó nap…volt…hazafelé máris lenyomott a depresszió… Biztosan megtalálom ebből is a kiutat, ahogy eddig is.  Az utazás előtt inaktívvá tettem a Facebookom, mert problémát jelentett számomra a színpad mivolta, illetve bántott, hogy nem tudtam mindenkit a helyén kezelni. Most sem tudom. De megpróbálkozom vele…
Most boldoggá tesz, hogy mertem újra nekivágni a blogolásnak.
Kicsit bánt olykor, hogy törlésre kerültek a régi írások, de olyan sok minden előtt állok még, hogy sok könyvet megírhatnék a holnapból..

Köszönöm, hogy eljöttél , legyen szép a napunk hátralévő része ma is.