T.T.

kézzel írott sor(s)ok

Tücsi reality… meg kellett értsem, hogy mindenkinek más a valósága. Azt is meg kellett értsem, hogy ha nagyon eltér az enyémtől és ennek ellenére mégis próbálok beilleszkedni másokéba, akkor sérülni fogok. Amúgy is sérült a lelkem, olyan sok negatív gondolatot engedtem meg nekem, és annyira meg akartam felelni minden irányba, hogy összezavarodtam. 😞

Nem vagyok csapatba illeszthető. Nagyon szívesen részt veszek a munkában, mások (meg) segítésében egészen addig míg nem érzem úgy, hogy beosztják az időm, vagy programot szerveznek a számomra az alig létező szabadidőmben. Nem vagyok bulizós, nem ebédelek másoknál, nem iszom, nem megyek senkihez  szívesen, csak semleges területén találkozom másokkal. A lelkem vágyott arra mindig, hogy nagy zajos családom legyen és mindent meg is tettem volna ezért, azonban felfedeztem, hogy mindenhol csak kivitelezőként tartanak számon, nem számít az, hogy, nekem mások vágyainak megvalósulása jó-e vagy nem… Nem, nem vagyok önző, ez is a baj, de egy közösség nem csak bizonyos tagjainak a jóérzésére jön létre, hanem mindenkiért, és ha nem is lehet mindenki kedvében járni, legalább ne mondják azt, hogy “már pedig neked is ez a jó”   🙄

A Facebookos jelenlét során jöttem rá, hogy az emberek a valóságuknak csak egy részét hozzák be a közösbe. Azt a részét, amelyik szerintük épp illik egy adott pillanathoz, és amikor megkedveled az embert ezzel a részével, szinte támadólag borítják oda az eltitkolt részleteket. Tévedés azt hinni, hogy a nehézségeket nem tudnom kezelni, azt nem tudom kezelni, ahogy mások játszanak…. Nekem nincs színház bérletem.. A nagyközönség soraiba sem váltok jegyet.

A minap részt kellett volna vennem az emberség zászlaja alatt egy apró gesztus megteremtésében. Nem vettem részt, mert mint minden más sem, az emberség sem megy parancsra.. Van aki már kijátszotta belőlem…neki nem jár.

Megint a parton állok. Hajók indulnak el. Hajók melyekre a legénység általam került össze, mégsem tartok velük, mert úgy tűnik az én feladatom más. Örülök minden barátság a mely az én világomban köttetett, valahol része maradok, de ahogy szorul a kötelék indulok tovább, mert csak így adhatom azt, ami által találkozhattatok…🙂

Együtt a szabadságban tovább… 🕊️

…meg kellett értsem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Névtelen szerint:

    Maradj mindég ilyen ,mert ez vagy te.

    Kedvelik 1 személy

  2. Tücsi szerint:

    Igen… Mindegy, hogy milyen is az én… Én…

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: