Tücsökfalvi Tücsök

… vagy a közöny, vagy a bölcsesség  vagy az egyikben megélt másik, de változom.😏

A szituációk ismétlődnek, a reakciók hosszú ideje nem változtak. Mindig irritált, ha az udvaribolond  diktálta az ütemet, aztán feltűnt, hogy valahol én is oda vagyok skatulyázva az udvari bolondok szolgálatára állították közé.. Bizonyára szórakoztató a kedvenc csörgősipkást abban a hitben tartani, hogy ő a minden6ó, kár, hogy csak innen kívülről látszik, hogy tényleg ők  s a magukfajták irányítanak. Hát tegyék is… Nos eddig zavart, most viszont ténymegállapítottam és arrébb lépek ne takarjam el  fényt… 😏

… ráébredtem, hogy az emberek nem szeretik egymást gonddal terhelve látni, vagy csak addig, míg ők maguk is cipelnek hasonlót.  Ez teljesen normális érzés, hiszen együtt nevetni sokkal jobb, mint bánatban gubbasztani egymás mellett a padon. A krónikus lelki fájdalmakat nevelgetőket meg egy idő után elkerülik. Ez is így van jól.

Én, ahogy visszanézek az utóbbi egy évemre egy szőrnyeteget látok a testemben  aki mindent elveszített mind fizikailag, mind lelkileg amit az utóbbi 20 évben teremtett. Miután rájöttem, hogy nem szabad senkit terheljek ezzel, illetve arra, hogy ami elmúlt  soha vissza nem hozható, új életet kell kezdenem azzal ami belőlem maradt. 😏

Már észreveszem, ha egózom…már az elején…és már engedélyt kérek agyhalottként megnyilvánulni… Jó ez így… Ha fáj majd utazom,majd gyertyákat gyújtok, majd sírok, de csak magamban, magamnak és csakis magamon,magamért….alakul ez…