Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Duna
Az imént került ki az Instagramra ez a fotó, de nem osztottam meg a közösségi játszón, mert muszáj pár sort írnom hozzá.
Ma a pihenőidőben lesétáltam a Duna partjára ( nem nehéz csak a 6-os út választja el a pályaudvartól) minden szándék nélkül, csak egyedül szerettem volna lenni. Leültem a lépcső aljára, közvetlen a víz fölé…és néztem a kishalakat.
Furcsa nyugalom szállt a lelkemre…gondolatok nélkül… illetve egy szelet kenyérre gondoltam, hogy ha lenne nálam biztos dobálnék a halaknak…Ő is erre gondolhattak, mert előttem úszkáltak…
Néztem az uszályokat, a vízen utazó uszadékfákat, a hullámdobálta ladikot… semmi magasröptű felemelő gondolat , a fényképező is csak azért volt nálam, amiért a tablet, mert nem mertem a buszban hagyni…
Szitakötők incselkedtek egymással a közeli növényen,  itt már volt bennem egy “megörökíteni a pillanatot” vágy így készült a kép a Vén Dunáról is…
Soha nem ültem így még a partján, pedig töltöttem már ott sok időt…sosem voltam ennyire üres talán..
Feladtam… feladtam a harcot amit önmagammal vívtam, elengedtem azon vágyaim, hogy a gyerekeim életének része lehessek.
Ők nem én… nem lehetünk akkor sem egyformák, ha egy vérből valók vagyunk, s igen…vajon számít-e a vér? Hiába, ha a lélek másra vágyik… azt hiszem mindent  és mindenkit elengedtem, és igyekszem nem esni a másik végletbe és nem kizárni az embereket az életemből..
Majd ha keresztezi egymást az utunk biztosan lesznek még jó pillanatok.
De nem gondoltam erre sem a parton… csak a víz illatában próbáltam megtalálni azt a cseppnyi Balaton illatot, ami nekem a mindent, a bölcsőm és majd a végső nyughelyem jelenti.
S hogy megtaláltam-e?
Igen.
Volt egy pillanat, amikor a kedvemért a büdös barna víz illatossá és zöldeskékké változott..olyan Balaton illatúvá…
Már nem vagyok szomorú…persze boldog sem, de nem akarok semmilyen szavakba tömörített érzést, csak vanni… Itt és most… mindegy mi jön.
Nem vagyok eszköz, nem vagyok tulajdon…de nem is használok senkit eszközként és igen, nem is birtokolhatok. Nem ragaszkodom…s hogy szeretek-e? Nem tudom.
Nem kellenek a szavak…

Amikor visszatértem a buszomba valami változott… Ürességből tartalommá nőttem … valami mássá…most majd megtapasztalom ..aztán ha lesz kedvem megosztom Veled is…
Duna

… (?)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

  2. Tücsi szerint:

    💙💙❤️❤️❤️💙💙

    Kedvelik 1 személy

  3. Dévainé Kiss Brigitta szerint:

    Zeneidő

    mikor az élet
    bocsánatot kér azért,
    amilyen máskor.
    Fodor Ákos

    Kedvelik 1 személy

  4. Tücsi szerint:

    Lenyűgöztél…

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: