t.t.

kézzel írott sor(s)ok

… nemrég volt egy névnap a naptárban, ami arra ösztönzött, hogy “papírt és ceruzát ragadjak” (tabletet és az ujjam 😦 ) és írjak annyit, hogy ” boldog névnapot”… Szerintem nem tel el egy nap sem és jött a válasz…azóta eltelt jó pár nap, és mivel ritkán van kedvem ülni a gép előtt, a tableten meg nem szeretek sokat írni, most jött el a válasz ideje és írtam is… pár sort csupán, de ahogy írtam azt a pár sort élővé vált a kép bennem, ezért jöttem ide a blogomba, a “kuckóba”, hogy leírjam mit érzek ezzel kapcsolatban..

A név egy srácé volt, valaha velem utazott és jókat beszélgettünk. Szerettem hallgatni, egy fiatalember,aki tele van tervekkel melyekből sokat, talán mindent, meg is valósított… Jó stílusa volt és őszinte…őszinte, valóságos…igazi…   Számomra azonban több volt, mint utas… egy EMBER volt a VALÓSÁGBÓL…
Kevés embert ismerek a valóságból… Olyat sokat, akik az arckönyv lapjain másképp játszanak, mint az életben, mert ebben lelik boldogságokat, olyanokat, akik szépítenek, akik nem azok a hétköznapokban, mint a netes színpadon. De igazit olyan “magamfajtát” keveset.

Amikor “igazi” emberrel találkozom vagy beszélek, akár több száz kilométer is választ el, olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. Minden téma szabadon vándorol közöttünk, nem merül fel semmi negatív gondolat. ( Mit szól majd ha ezt vagy azt mondom, vagy milyennek tart?) Semmi nem merül fel, mert nincs ideje felmerülni… Nem kell viselkedni, mert nincs jövőnk…nincs múltunk sem…csak mindig az aktuális most.

Megfizethetetlen az ilyen ember…megfizethetetlen és megköszönhetetlen a Teremtésnek minden olyan pillanat, amikor bármilyen formában összehoz minket a Sors…

Amikor “távkommunikálok” valakivel, akivel már személyesen is találkoztam -azaz már megtapasztaltam a hangját, a “kiterjedését”, megéltem a stílusát, tudom milyen szót milyen hanglejtéssel mond ki, akkor az elmémben ugyanúgy személyes találkozóként jelenik meg egy levélírás, pont úgy, ahogy a filmekben be szokták mutatni, ahogy a levelet olvassa az ember és a másik hangján vagy akár képileg jelennek meg az ott leírtak.

Tegnap egy szintén ilyen “hozzám hasonló” hölggyel pont ugyanezt állapítottuk meg, hogy vannak azok az emberek, akik mindig a mostban vannak jelen és nem kell elmondani a kimaradt húsz emberéletet akkor is tudjuk a most miért onnan folytatódik kettőnk számára, ahol akkor abba maradt…. pont azért mert sem idő, sem tér nem létezik…minden csak a fizikai világ mellékterméke …hogy játszhassunk benne idő és tér urait…

(na most ez az írás nagyon nem tartalmaz semmit, de azt jó bőven)
😉

 

a “valóságban” nem létezik sem az idő, sem a távolság…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Amon Ra szerint:

    “Nem tartalmaz semmit”, mégis minden benne van.

    Kedvelés

  2. ÉVA szerint:

    ❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: