soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Elöljáróban annyit, hogy igazam volt akkor (is), amikor azt állítottam, hogy a Földön ki tudja, hogy milyen minőségben jelenlévő és tevékenykedő több mint emberek eszközként használnak minket, képesek ajtót nyitni az érzékeken túli érzékelésünkre, ám amikor nem tudunk már mit nyújtani, elveszik az éket és ha nem tanultunk annyit közös munkánk során, hogy nyitva tudjuk tartani, kegyetlenül becsapódik előttünk,és lassan visszaereszkedünk a homokozóba, ahol a legnagyobb problémánk az lesz, hogy kinél van a lapát és a vödör….

Megint azt kell mondjam, hogy szerencsés vagyok. Bár érzékeltem miképpen távozik belőlem vágy, hogy egy kiválasztott(?) csapat tagja legyek, miképpen hagy el a belém injektált tudás, megmaradt a legfontosabb, a kapcsolatom a Belső Hanggal és társként mellettem maradva, immár mint minden átlagos ember haladunk a megélések útján.

A hétköznapjaimban a kisvárosi tömegközlekedés egyik előnye a(z eddig) családias hangulat és az állandó utasok szinte mindig ugyanabban az időpontban, így került a képbe egy csapat rentitens fiatalember, akinek a sorsa valamiért kiemelt figyelmet kapott bennem. És nem csak bennem, hanem a hozzámtartozómban is, ami felkeltette az érdeklődésem a miértek irányában.

Miért cseszegetem az embert évek óta, és miért válasz erre egy igazából “nem nagyon érdekel mit pofázol” mosoly? Feltettem a kérdést,hogy a többi renitens közül miért pont ez  “cuki micimaci” rajzol kérdőjeleket az elmém titkos táblájára, hiszen kirázhatja a hideg, ha meglát viszont a saját közegében megfigyelt számomra egyáltalán nem vonzó beszédstílusával ellentétben, mindig mosollyal és normális stílussal reagál a belső kényszerből érkező beszólásaimra.

Túl a józan ész és a realizmus határán kezdtem azt hinni, hogy másik világból vagyunk ismerősök. Nem ez az első eset… Van még itt olyan Útontársam, akivel kötésben állunk… Hogy melyik világból, milyen kapcsolatok alapján, ez akkor lenne hiteles emberi agyunk számára, ha mindketten emlékeznénk.. De nekem már nincs szükségem megerősítésre, tudom, hogy az érzéseim az én valóságomban soha nem vezetnek tévútra.

Feltettem a kérdést, hogy ki lehet ő…?

Az éjszaka során meseszerűen jött is aztán egy megdöbbentő válasz.  Mivel nem fogadja el a “nyitásunk” az irányába, egy olyan szituációban találtam rá, ahol túladagolták a drogot. Feltűnően fehér bőre, piros nadrágja, egy sárga póló és egy piros sapka volt rajta… Város, lepukkant házak, lepukkant üres panelház üres szintjén egy kanapén ültünk.. Beszéltem hozzá, hogy segíteni akarunk, de nem nézett a szemembe…üres tekintettel ült, elhúzódott az érintés elől… Pénzt akart… Pénzt, mert “mennie kell” … Itt váltott a kép, és ez a fiatalember szó szerint kibújt a bőréből és egy keleties jegyekkel rajzolt lánnyá változott… Itt volt valami kommunikáció elsősorban önmagam felé, mert először tudatosult, hogy ez “álom”, ami nem álom… Aztán az döbbentett meg, hogy nem lepődtem meg azon, hogy egy keleti lány lett, majd egyszer csak farka nőtt és piros szemű fehér patkánnyá változott. 🤔

Délelőtt utána néztem, az emberünk egy nappal a Patkány éve beköszönte után született… Nem kaptam választ a kérdéseimre, azonban azzal tisztában vagyok, hogy van egy dimenzió, ahol egy történetben játszunk, mint itt olyan sokan. Mert érezni azonnal, hogy valami többről van szó, mint utcai ismeretség, csak eddig elkövettem azt a hibát, hogy erről mindig meg akartam győzni a másik felet. Nos nem kell… mert ahhoz, hogy együtt dolgozzunk tovább bármi is legyen a feladat, mindannyiunknak éreznünk kell, hogy így vagy úgy, de összetartozunk, vagy dolgunk van egymással.

…amikor a kérdésekre választ kérdésekben ad az éj…” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: