t.t.

kézzel írott sor(s)ok

Bizonyára nem véletlen került elém az Inception (Az eredet) című film, aminek a mondanivalója részben az, hogy alvás közben, amikor a tudatos én nem tudja felügyelni a gondolatokat (ami amúgy nem igaz, mert bizonyos szintig igenis blokk alatt tartja a számára “titokként” zárolt képsorokat ) lehetőség van rá, hogy átprogramozzuk az emberek múltját, ez által a jelenét illetve a jövőjét is.

Azt hinné az ember, hogy ez fikció… de nem az.  Az egész történelem egy programozás műve. Ha csak kicsiben akarom szemléltetni a dolgot, akkor eszembe kell jusson az a sok forradalmi dal, amit a hős szovjet katonák emlékére tanultunk meg és énekelek koffeinmámorban a hajnali járaton félig magamban a buszon. Mivel elméletileg nem voltam jelen a “felszabadításunk” idején, a “beültetett” képsorok alapján számomra a rendszerváltásig hős katonák képe határozta meg a jövőt, majd a rendszerváltáskor mindez az ellenkezőjére fordult, átírták a múlt programját, majd ezzel elvették a jelent és a jövőt, mert hiteltvesztetté vált a jobbérzésűek számára az egész rendszer.

Ha a szovjet katonák tollvonásra hősökből leigázókká váltak, mi a garancia arra, hogy múltban minden úgy történt, ahogy a történelemkönyvek hasábjain megjelent? Főként nekünk “ébredezőknek” akik tudják, hogy az evolúció egy magasabb tudatszint laboratóriumának a műve, nem pedig az a lassú átváltozásé… 🙂
Biztos vagyok benne, hogy ha más képsorokkal bombáznák a tudathálót, egy szebb és élhetőbb világot lennénk képesek álmodni ide a Földre, de abban is biztos vagyok, hogy ez nem érdeke azoknak, akik egyfolytában betáplálják ezt a sok mocskot az emberek tudatába.

Az éjszaka különleges képsorok okoztak bennem újból kétséget az felől, hogy valami nem stimmel a programjainkkal mostanság. A Hold 89 % körül tart a fényesség felé, erőteljesen befolyásolja a képlátásom már most, és különös történetbe cseppentem. A családommal voltam, de gyerekként nyaralni (elég sötét volt a kép, sötét színek, a lángoló vörös és fekete között mozogva) . Velünk együtt nyaralt egy a szülők jelenébe belefolyó család is, és valami olyasmire akartak kényszeríteni, amiben nem óhajtottam részt venni. Szokás szerint- és ez jellemző- nem állt ki mellettem a család, és megfelelni akarva azoknak a számomra most is idegen embereknek kényszerítettek, de elmenekültem.
A következő képsorban egy már réginek tűnő álomkép elevenedett újra, azaz már ismertem az előzményt, de jóval régebbről, egy ember kérdezte, hogy “ugye nem írtam alá azt a papírt, amivel hozzájárulok ahhoz, hogy a testemből eltávolítsák az egyik szervem (élve), amikor közöltem, hogy nem írtam alá, azt mondta az ember, hogy “jól tetted, mert nekem van rá szükségem”….ezen a ponton visszarántottak a jelenbe, azonban úgy ébredtem, hogy emlékeztem az egész álom előzményére, de nem tudtam eldönteni, hogy mostani álomban emlékeztem, vagy egy régi álomban került elő és arra emlékeztem.

Arra rögtön rájöttem, hogy az idő nem létezik térben a többi dimenzióban, az események nem egymás után következnek be, hanem egyszerre….ehhez olyan agy kellene, ami az egyszerre bekövetkező eseményeket fel tudja fogni, de nekünk olyan agyunk van, ami az eseményeket az idő vonalán helyezi el térben a hozzánk közelebb esőket időben közelebb, míg a távolabb esőket időben messzebb viszi… Azt érzem, hogy az idő nem lineáris, hanem “spirális-gömb” alakú kiterjedésű…(húh, ez nem jó, de nem találok szavakat, ilyenkor hiányzik a geometriai tudás (is) ) és tudom, hogy ha ezt képesek lennénk érteni akkor képesek lennénk befolyásolni azt is, hogy milyen eseményeket engedünk a megélés szintjére és milyet nem.

Ma sem csalódtam a megérzéseimben, de csalódtam abban a szerepben, amit betöltetnek egyesek velem a saját világukban. Annak ellenére, hogy szinte nullára redukáltam magamban az emberek világa feletti ítéleteimet és igyekszem a lehetőségekhez képest mindenkinek a legtöbbet adni magamból, nem hittem volna, hogy lesznek akik ezt majd ellen fordítják. Köszönöm viszont azoknak, akik felhívták a figyelem arra, hogy ha valaki a kezembe adja az akasztófa kötelét és alám tolja a sámlit nem szükségszerű, hogy nyakamba akasszam és fellépjek rá, mert ha így tennék nem lennék több azoknál a teheneknél, akik ballagnak a vágóhíd felé, és eszükbe sem jut, hogy akár választhatták volna azt az utat is, ami elvisz mellette…( bár már erre is volt példa, hogy volt boci, aki a szabadságot választotta ) 🙂

Beültetett emlékek…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. rien szerint:

    Biztosan ismered a mondást: “a történelmet a győztesek írják” avagy programozzák. 😉

    Kedvelik 1 személy

  2. Tücsi szerint:

    Most már igen…. 👍👍👍😉

    Kedvelés

  3. ÉVA szerint:

    ❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: