Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Szabadnap…
Igen jó szervezetem van, mindig szabadnapra időzíti a fejfájást, a fáradságot, a nyűgöt, a bajt… Reggel korán keltem, de visszaaludtam, ami nem jellemző rám. Ha visszaalszom, akkor elmarad az agyam védelmi rendszerének újraindítása és intenzív, nagyon színes, nagyon valóságosnak ható dimenzióutazásba kezdek, amiből most egy masszív nehézlégzés ébresztett… a dagadt macska Nini a mellkasomon aludt… a maga 5-6 kilóját ellazítva hozzájárult a bordaközi izmaim edzéséhez.
Ide ültem apa gépéhez- nekem már nincs számítógépem, a szívem csücske, mindenre jó kis (nem is olyan kicsi) tabeltemmel vagyok rácsatlakozva a központi agyra…

Tegnap betetőztem hangulatilag, igazából nagyon elegem lett az egész világból, de csak lehet belőlem, hogy nem találom benne a helyem. Nem bízom már az emberekben, nincsenek értékeim, feláldozható vagyok egy projekt számára például. Ma is megkeresést kaptam, igaz ma először volt emberi a hang, emberi és igazából hozzám szóló, és értőnek látszó még akkor is, ha lehet csak a feladat volt mögötte, nem tudhatom… Propagandát készíteni egy olyan vállalkozás számára, ami elveszi a munkát tőlem és a kollégáimtól, akikkel 20 éve együtt dolgozunk.. Hogy lehet valakit ilyenre felkérni… Bizonyára nem számít az egy, mert működik a rendszer attól még, ha kiesnek belőle a fogaskerekek… Vagy legalábbis úgy tűnik, mintha működne…

Tegnap sokadszorra nekiveselkedtem, hogy megszüntessem a Facebookos elérhetőségem, vele együtt minden mást.  (ha idáig eljutsz az olvasásban, tedd meg nekem, hogy ne akarj semmiről meggyőzni, nem megyek el, mert sikerült megint nézőpontot váltanom és nem azért van a poszt, mert egóetetést szeretnék tartani) Az oka baromi egyszerű… Nem tudom kezelni ezt a világot sem a virtuális részen, sem pedig a fizikait… Túl sok információt fogadok be és nem tudom idejében a helyére rakni. Nagyon sokat változtam és HÁLÁS VAGYOK…de akkor sem.

Figyelem az emberi kapcsolataim és rájöttem, hogy tökéletesen meg vagyok elégedve azzal, ami most van.
Vannak EMBEREK az életemben mind a fizikai világban- többnyire a munkám során kerültem velük kapcsolatban– és a virtuális világban akik fontosak számomra, de már nem akarok senki legjobb barátja lenni.  Szám szerint egyetlen kapcsolatom van a fizikai világban, amit napi szinten ápolok, a többi számomra fontos embert a lelkemben őrzöm, igyekszem figyelemmel követni az életüket, a “valódi életben” a buszon , a boltban, a mindennapi mozgásom során, és itt a világhálón a blogok, egyéb oldalak által, de nincs napi szintű kommunikáció, és nincs is rá igény egyik oldalról sem. Így a jó…

A mai posztom apropója egy döntés, amit Katimama hozott meg tegnap, sokadmagával együtt, szerintem külső hatás gyengíti vagy erősíti azt a programunk, ami ebben a rendszerben tart, illetve távozásra buzdít. Mivel Ő elhagyja-legalábbis most ez a szándéka- a Facebook hajóját, eldöntöttem, hogy nem ott, hanem itt osztom meg a napi gondolataim a “last sefie project”*  keretein belül is. Én nem távozom a Facebookról, mert sokan vannak, akik fontosak számomra, akkor is ha nem beszélünk minden nap.. Mindenki tudja, hogy fontos nekem… Távozás helyett nézőpontot váltottam… Nézőpont váltás mellett azt  hiszem megengedem magamnak a fájdalmat, ha már megengedtem magamnak, hogy féljek emberektől..

Félni kezdtem emberektől… Nem a fizikai agressziótól tartok, azt tudom kezelni. Azoktól az emberektől félek, akik nem veszik észre, hogy mit művelnek másokkal…akiknek természetes, hogy hazugságokból építik fel a világukat.  Léptem egyet..hátra…és úgy döntöttem, hogy merek félni is, és fájni is…de nem kell részt vennem mások nem létező világának színpadra írt művében.. Nem leszek sem szereplő, sem statiszta…

Fáj a fejem.. fáj a szívem is… sosem hittem volna, hogy egyszer minden megváltozik, azt sem, hogy mindent el fogok engedni ami nekem valaha a legfontosabb volt… Vajon, ha eljön az idő, le merek-e majd ugrani a hídról? (mondjuk lehetne nagyobb a vízállás..mert a végén még megütöm magam…)

-souleadertucsi luzeranyu mammertrottyer-

* last selfie projekt egy olyan program, amiben minden nap készítek egy fotót az aznapi fejemről 365 napon át…megismerve ezzel még jobban önmagam, másokat és gyakorolni a kitartás, mert egyetlen dologban volt rám jellemző a 44 évemben, a 22 évnyi munkámban…kár, hogy köddé válik egyszer minden álom.

másképp” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: