Nem tudom mennyire átmeneti, nem szeretnék gondolkodni most ezen, de nem feladva a Facebookon kezdett “last selfie project” – et a mai gondolataimat itt tenném közzé. Mélységesen megdöbbentett egy általam valaha tisztelt és elfogadott ismerősöm kikelése önmagából Apa tetoválása alatt. Nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, amit kiváltott a véleménye mind a munkáról, mind pedig az emberről.
Azzal semmi baj, ha valakinek valamiről van véleménye, azzal sincs, hogy ezt nyilvánosságra hozza, ám mindennek megvan a helye, az ideje és a módja. Olyan szinten megalázott ezzel a megnyilvánulásával, amit már az én lelkem sem tudott a helyén kezelni. Sajnálom,hogy ezzel olyan döntés meghozására kényszerített, amit nem szívesen teszek meg.
Nem tudom kezelni ezt az érzést, valószínűleg azért is kaptam, mert megfigyelőből elemzővé tett az őrzők. Azt hittem akkor nem lehet bántani. Tévedtem… Mégis lehet.
Pfff. Bizonyos “primitívség”. Tedd sufniba ott pont jó helyen lesz. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Pont azt akartam elkerülni, hogy sufniba kelljen rakninazt, aki engem már rég kidobott. Mindegy. Majd elmúlik.. Jó kis tanítás volt.
KedvelésKedvelés