Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

…miközben folyamatosan próbálom őrizni a CSENDem, egyre nagyobb a zaj bennem és körülöttem… Nem nagyon tudom, hogy miért nem látom be, vagyis miért nem tudatosítom, amit minden nap sikerült megállapítanom, hogy csak azok a dolgok működnek a “JÓ” teremtéseinkből, amelyeket lazán vágyunk, merünk teremteni, amiben semmi görcsösség, semmi olyan energia nem játszik, ami mögött félelem, vagy aggodalom van.
A negatív teremtések viszont azonnal megvalósulnak a félelem energiáival…ez meg azért lehet, mert a rosszban sosem kételkedünk 😀 😀 😀
Talán meg kellene tanulni hinni egy kicsit a jóban- még akkor is, ha úgysem sikerül 😀 😀 😀

A viccet félretéve… valóban működik a teremtés, ha nincs benne kétely. A rossz dolgokról mindig meg vagyunk győződve, és szinte mindig meg is történnek.. Akkor van némi enyhülés bennük, ha felmerül, hogy mi van ha mégsem lesz rossz. Ez már a jó irány..innen jön a jó dolgok mi van ha  nem sikerülnek stagnáló állapota, majd a mindenáron sikerülnie kell, mert nincs más opció sikere, de ez a ritkább.

Azt is megfigyeltem, hogy ha valamit nagyon akarunk nincs helye a kételynek… Minden követ mozgatunk és fel sem tűnik, hogy huszadszor ugrunk neki , és nem tituláltuk a 19 bukást rossznak.. 😉 Mint már tudjuk minden a tudatban dől el, ami viszont a nézőpontunkon múlik.

Zizegtem munkahelyügyben, aztán egyik napról a másikra megszűnt a zizegésem.. Nem akarattal, hanem megjelent egy motívum a “jövőképben” ami olyan nézőpontba helyezett, amiben semmi más nem fontos, csak  MOST… és most minden megy a saját útján.  Amikor percről percre minden inog és változik ebben a világban teljesen felesleges olyan dolgok miatt aggódni, hogy mi lesz holnap… Van annyi szar a mostban, hogy nem hiszem el, hogy van időm azon rezegni, hogy hétfőn kettőkor mi lesz, amikor lehet a következő pillanatban rám esik a derült égből egy zongora.

A mai napon az ember megint kitett magáért… Először a közlekedést segítő lámpákat állogattuk a Lánykámmal hajnali 4:20-kor a lösszomlásnál, mert így kellett jelezni azoknak, akiket nem érdekel, hogy felrugdossák őket, mert unják, hogy a piroson kell mindig átrobogniuk (esetleg egy taxival? 😉 ….) Én mindent “visszaállítok”… Múltkor az erős szélben kukát szedtem a főutcán… mert vitte a szél a kocsik közé.. Az autósok kerülgették, de egy sem állt volna meg, hogy lehúzza az útról. ILYENEK AZ EMBEREK..én meg nem.. én igyekszem visszaállítani az általam vélt rendet… Ezzel telik a napom.. Persze néha dühítő, hogy ezt simán elnézik… az még jobban, hogy van aki már el is várja…

A lámpaállogatás után azt hallgattam , hogy az embernek olyan szabályok között kell élni ami a közösség érdekeit szolgálja, és ezzel nem baj  ha írott szabályokat szeg meg. A lényeg, hogy akiknek kell a fal, azt támogatjuk azzal, hogy falazunk neki… aztán mikor előállítás van, és felelősségre vonás, hogy mit kőműveskedünk, várjuk, hogy fal mögül majd kilép az védett és vállalja a tettét…de csend van . A fal mögött nincs senki 😉 .
HAHAHA… én nem vagyok csapatszellemes… pont azért nem, mert már az egészségügyi pályafutásom során megtanultam, hogy az ilyen lúzerek mint én arra valók, hogy előre küldjék őket az aknamezőn, hogy majd a szétszaggatott testükön keresztül lépkedhessenek azok, akik amúgy soha semmit nem vállalnak be az életükben. Ezért mondta az a VPI az igazgatói irodában, hogy “magának soha sehol nem lesz munkahelye, mert nem tud megalázkodni ott ahol kell…szokja meg , hogy ez ilyen világ…”  Nos azért 23 évet lenyomok ha még március 1-én itt leszek…ez jó arány a SOHA SEHOLhoz képest.

Van valami amire azért büszke vagyok… ÉN ÖNMAGAM VAGYOK… ez bazi nagy dolog.  Ebben az évben két nagyon fontos, szeretett Embert veszítettem el ezért. Nem ők mentek ki az életemből, hanem én az övékből. Egyetlen oka van, fontosak nekem… Annyira, hogy nem akarom megbántani őket azzal, amit én látok az ő világukból. Inkább hátra léptem. Mindenkinek jobb így. Szeretni lehet szótlan figyelve, messziről integetve, magamhoz ölelve, de elfogadva , hogy nem egy az út, amit járnunk kell…

Még nincs itt az év vége, de azt kell mondjam, életem legszörnyűbb éve volt és ez csak rosszabb lesz. De legalább van mindig téma, van valami ami által még jobban megismerek önmagam, még több ajtó nyílik fel még többet látok meg egy olyan világból, amiről tíz éve még csak álmodtam.

“sokminden”” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

  2. Amon Ra szerint:

    Megalázkodás, vagy alázat… Teljesen más dolog e kettő.

    Kedvelik 2 ember

  3. Aprovali szerint:

    Tudod! Csak pozitívan!

    Kedvelik 2 ember

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: