Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

43220536_273585529950373_7810817968203366400_n…a 275 naptól kicsit nosztalgiázom, egészen 285-ig, mert a Credo buszok rendszámai is ezek a számok( voltak) és automatikusan megjelenik az padláson kerregő számítógép monitorján az ide tartozó busz és a gépkocsivezetők arca, akik dolgoznak/tak vele…

Pánikolok, stresszelek és gyomorgörccsel fetrengek, ha nem dolgozom.( a fejemben létező jövőkép miatt, s közben sok sok olyan ismerősöm arca kerül elém, akik már átestek nagyobb változásokon) Ezer a munka és én megint egy rakás szar vagyok és nem teszem a dolgom. Ennél jobban nem utálok semmit. Amikor visszanézem az életem semmi mást nem szégyellek benne, csak ezt a tehetetlen mozdulatlanságot, és igyekszem tenni ellene, mert megőrjít.… Amikor dolgozom, akkor mindig a MOSTban zajlik…figyelem magam és folyamatosan futtatom az agyamban azokat a képeket, amelyek előre vetítették már a jelenleg zajló eseményeket és keresem az akkori reakciómat. Minden esetben jól vettem az akadályokat, talán azért, mert “ez csak gyakorlat, ez csak gyakorlat”…és nem volt benne a vészcsengőt nyomó ezer irányból pánikoló ember félelme a jövőtől, ami amúgy soha nem jön el.

Kéretlenül dobálják felém a képeket emberek, nem akarnak bántani, csak számukra ez a fontos, és én figyelem, hogy miképpen változom a képek okozta sebek által. Miért okoz sebet, miért probléma, egyáltalán MOST mi a probléma? Mi az ami a félelmet kiváltja belőlem? ( Igen kedves … a saját pszichológusommá léptem elő, mert megadta az Úr, hogy kívülről is figyelhessem magamat, igaz azt nem, hogy tudatosabb legyek, hogy ne legyen mit figyelni.. 😛 )  Elnéztem egy fotót, és rájöttem, hogy én attól félek leginkább, ha változás van, hogy nem tudok (nem akarok, NEM IS! ) sorba állni… Olyan kiforrt egyéniséggel vagyok szerelve, ami nem tesz semmi olyat, ami szemben áll a jóérzésével.

Ezen elgondolkodva végignéztem pár szituációt és azon gondolkodom, hogy vajon mit gondolnak amúgy rólam az emberek? 44 éves vagyok.. 🙂 vajon én 44 évesként viselkedem? Vagy nem… vagy egy dilis 20 éves lány (????) vihorászós, lázadós idiótaságával élem a mindennapjaim? Én nem vagyok 44 éves… a testem -akiben két emberi lény tömege éli mindennapjait- 44 éve foglalja a teret ebben a dimenzióban, de én nem öregedtem benne semmit.  Van bennem “bölcsesség”, és némi “tudás”, de ami inkább jellemző rám, az az egyedi ÉN, ami/aki “teljességességében” éli a mindennapjait egyre nagyobb szabadságban.
Lehet, hogy nem is viselkedem megfelelően? Nem vagyok elég felnőtt ehhez a társadalomhoz?
Elnéztem egy fotót, ami minden látnivalót megmutat ( Sas Jóskát idézve: Parlament és környéke dekoltálva, a nagy építkezések jó mélyen letakarva) és eszembe jutott, hogy ebben a világban semmi más nem fontos, csak a megjelenés. Nos az nekem nincs.
Azért szeretnek engem az egyszerű emberek, mert én is egyszerű ember vagyok és azért nem vállalnak be – tisztelet a kivételnek- a “nagyok”, mert szégyent hozok rájuk a megjelenésemmel 🙂

Volt idő, amikor vágytam arra, hogy valaki legyek. Nem lettem valaki… Mára ezért hálás vagyok. Ám ha még vágynék rá, akkor olyan embert vágyom “fölém”, aki tudja értékelni azt, ami én vagyok. Aki képes ebből a lenyomorodott és hitevesztett emberből kihozni azt, ami mélyen benne van. Mert ott van a kitartás, ott van a tenni akarás, ott van az empátia, ott van a szolgáltatni vágyás, a szolgálat, ott van a tiszta látás, a valóság, a becsületre való törekvés és ott van az EMBER…De egyre vastagabb lett a fal… És már nem érdek ezt a fajta értéket szolgálatba állítani, mert nem hoz hasznot.. Ez van.

Apropó ember… Apró ember… nemrég kaptam a hírt, hogy egy utasom már nem utazik 800px_COLOURBOX15210221velem többet. Egy újabb szerencsétlen sorsú kis ember ment el…Az édesanyja halála óta szinte csak alkoholtól bódult állapotban próbált feljutni a buszra… Szívszorító volt végignézni, hogy használják ki az emberek… Sokszor volt a kezében virágcsokor. Vitte a temetőbe az anyukája sírjára. 😦  Tudtam, hogy nem sokáig fogja így húzni az igát ebben a világban.. mert nem volt miért. De minden nap felkelt, végezte a dolgát…majd az italba menekült.  Hát elment. Hogyan, s miként nem tudom, nem is fontos most talán. Remélem az anyukája már várt rá…  RIP Janika… azt hiszem Te most már végre boldog vagy.  Hiányozni fogsz…

Ha egyszer el kell menjek innen a buszról , vagy olyan helyen dolgozom,ahol el leszek zárva az emberektől, azt hiszem én is meghalok majd kicsit. Az egész életem arról szólt, hogy részévé váltam emberi sorsoknak a munkám által. Mindenkihez hozzátartozom, aki fellépett…mindenkiben jelen vagyok míg le nem száll…és mindenki itt hagyott valamit, egy megélést, egy sorsot, egy tanítást…általuk lettem az, aki ma vagyok.
A legtöbbet a nehéz sorsú emberek adják..velük van a legtöbb munka a lelkükben, mert igen nagy teher elviselni azt a sok fájdalmat, amit magukban hordoznak. Éppen ezért, az ő távozásuk a legmegrendítőbb…

Ennyit mára… Röviden: Én nem leszek soha más… sem külsőleg, sem belsőleg és igyekszem megtanulni nem félni attól, hogy majd ez ami én vagyok nem kell senkinek.

277 nap…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️mindeg van akinenek kellesz es fontos vagy ! ❤️❤️❤️❤️😘

    Kedvelik 1 személy

  2. Tücsi szerint:

    Igen…

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: