t.t.

Kellemes ébredés utáni aktív napot kívánok innen az önként vállalt száműzetésemből 🙂
Nyugodt szívvel kínlódhatok itt magamnak, és neked és neked akik ketten eljöttök, hogy bekukkantsatok a jó öreg Tücsimami Lúzermamcsi soha véget nem érő kínlódásának szent színhelyére. 🙂

Még mindig nincs Facebook a nevem alatt, HA netán vissza is térnék a frontra, nem a régi profilom alá tenném és máris megjöttünk a lényeghez, képtelen vagyok rá, hogy visszatérítsem a lelkem, mert gyomorgöcsöm lesz és kiver a víz ha rágondolok, hogy nap mint nap fájjon a lelkem attól, hogy a “barátaim” elkerülik a megosztásaim, mert szégyellnek,  hogy szembesüljek azzal, hogy akik például óvatosan érdeklődnek, hogy átregisztráltam-e a jövő helyijáratára, boldogan nyugtázzák, hogy (még) nem, mert ők már (lehet) igen és nehogy “elvegyem” a helyüket. A számomra kedves emberek arca sem tudja elnyomni bennem azt a fájdalmat, amit sikerült kreálnom az utolsó egy hónapban az egómmal karöltve.
Mondjuk lényegesen nyugodtabb vagyok…

Minden műszakomban elkap egy sírós roham.. Igyekszem távol tartani magam attól, hogy visszaemlékezzek a 23 évemre, a mindennapi rutinra, az állandó jelenlétre, arra, hogy sem betegség miatt, sem pihenés céljából önként nem voltam távol.
Ám ha mégis visszatekintek úgy érzem, hogy nagyon sokat letettem a VOLÁN asztalára, akkor is, ha ők ezt nem vették észre.. Nem csak én…sokan…de én most magamért aggódom, magamért és azért, hogy a holnap bekövetkező változások a milyen hatást gyakorolnak majd a családomra.

Ugye már működik és alkalmazom is vagy 20 éve tudatosan a KÉRD és MEGADATIK univerzális törvényét, a baj ott van csupán, hogy nem tudom, hogy mit akarjak. 😦
Mindig azt hittem, hogy nem vagyok naiv, de pont a változások világítottak rá, hogy annak ellenére, hogy “összeesküvéselméletes” vagyok és gyanakvó, még mindig túlságosan bízom az emberekben. Ha én hallok valami jót megosztom, hogy másoknak is jó legyen, ám mások ha indulnak nem szólnak, nehogy másnak is jó legyen…
Mindig velem vannak az Őrzők és mindig ott van a lehetőség a változásra, de újra és már másodszor követtem el azt a hibát, hogy mások rosszallása miatt léptem vissza egy lehetőségtől, miközben pont azok léték így meg helyettem… És még én nem vagyok lúzer mi?

A Facebookot elhagytam, mert nem bírtam már idegekkel, így egy-egy utas képében jelenik meg az információ, ami olyan mint a jutalomfalatba rejtett penge…lenyeled, majd mikor halad a nyelőcsövedben szépen felhasít mindent, amit ér…és csendben elvérzel.

Pánikolok, de olyan erővel fogja a biztosítókötelet az Őrzők, hogy néha arra eszmélek, hogy fizikai fájdalmat okoz a védelem, ami saját magamtól és a hirtelen, pánikból elkövetett rossz döntésektől véd meg. 🙂

Nem tudom mit akarok…
Azt viszont igen, hogy csak az egyetlen valóság útján szeretnék maradni…