soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

wp-1539765285815.jpgátvezetem épp a határidőnaplómból az adatokat egy olyan naplóba, amiben nincsenek “határok” meg “idők” … Nem tudom mi az ok ennek a nagytakarításnak, de olyan szinten zajlik bennem valamiféle “rend” létrehozása, mintha része lenne annak a változási hullámnak, ami bár kegyetlen megviselte a lelkem, mégis segít túlélni azokat a teremtéseket, amelyek most kezdenek épp virágba borulni életem kertjébe.

Nézegetem az címeket, a valóságban is ismert emberek elérhetőségeit és kevesen vannak, akik megkönnyebbülve vehették tudomásul a távozásom a Facebook rendszeréből. Nem kicsit érzem a hiányukat, főleg azért, mert nem miattuk jöttem el, hanem azért, mert a közvetlen környezetem nehezményezte a jelenlétem, a megosztásaim minőségét, illetve egy olyan esemény szemtanúja voltam , ami a Facebook rendszerében másképp zajlott le, és hányinger kapott el, nem tudtam feldolgozni ezt a szintű másságot, amit a virtuális játszón mutattak, illetve felszállás közben a buszon. Ilyen egyszerű a történet… Semmi másról nincs szó, csak a felület váltásáról… Szívesen látnám a valóságok képeit az Instagramon, de kevesen szeretik ezt a felületet.. Ott még nem működik az összefonódás , bár a Facebook szemtelenül jelen akar lenni minden alkalmazásunkban mint “regisztrációs felület”, hogy nagyobb belátása legyen a mindennapjainkba. Nem lesz… Legalábbis így nem.

Amikor a határidőnaplókat elkezdtem megnyitni , az első körben mindenkinek levelet írtam a családban arra az esetre, ha meghalnék. Az új naplómban nincs ilyen felület…
Valami megváltozott bennem. A következő gondolattal “köszönök el” azoktól, akiket szeretek és hozzáférnek a naplóhoz:

“Hiába mondom, hogy szeretlek, ha Te nem szeretsz úgysem érted! Ha viszont igen, soha nem fogunk elszakadni!”

Nem egy nagy idézet, de ebben van a valóság jelenleg. Nem tudok szavakat formálni. Olyan üresség volt bennem , mint még soha. Nagyon vigyáznom kell arra, hogy  nem robbanjon fel bennem az a bomba, ami egyre feszültebb a környezetem nekem tulajdonított szerepe miatt. Mindig vágytam arra, hogy “gondoskodjak” emberekről, de mint minden szolgálatnak kell, hogy legyen “díja”, mert ha nincs visszacsatolás, akkor kimerül a keret… Kimerült. Egy irányba folyik belőlem a türelem, a szeretet, az odaadás, a gondoskodás, és csak nyelik, olykor kidobják a kukába.. De visszafelé semmi…üres a zsák. Már nem fontos megköszönni sem.

Most jöttem rá az éjjel- amikor álmomban olyan szituációban kerültem, ami még hátra van az életemből, hogy cserben hagyjon a társam-, hogy nagy lesz a bajság, ha nem lesz munkahelyem.  Ha nem lesz jövedelmem olyan helyzetbe kerülök, ami nem méltó ahhoz a kemény és vagány nőhöz ami mindig is voltam, ami vagyok.

…belső kényszer” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit mindenese szerint:

    Köszönöm!

    Kedvelik 1 személy

  2. Tücsi szerint:

    … a mit drága Juditom?
    💛🧡💛🧡💛

    Kedvelik 1 személy

  3. Vadóc-Judit mindenese szerint:

    Pl.azt a két kiemelt mondatot! ❤

    Kedvelik 1 személy

  4. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: