soulleadertucsi®

… eltelt jópár nap a Facebookos felfüggesztődésem óta, ma megtapasztaltam a hatását kívül-belül.

Eddig egóból távoztam, most menekültem.   Eddig visszavitt a figyelemhiány. Baromi jól esik az ember lelkének a figyelem, hiszen megszületésünkkor aktiválódik a kód, megosztani a teremtéseinket, majd bezsebelni a jutalmat… a bucisimizős “de ügyes vagy” büszke vagyok rád rezgést. Ez motiválja az embereket a folytatásra…vagy épp az ellenkezője. A figyelemhiány is motiválja az embert..  Nos, ma reggel egy a facebookon lelkesen hozzám szóló emberke, hagyott magamra, éreztetve nem kicsit a csalódottságát a “tettem” és hűtlenségem miatt.

Nagyon furcsa érzés ez.  Nagyon hiányoznak az emberek, a politikamentes  az akasztott kutyák mentes, a paksi hírektől, – melyek mind arról szólnak, hogy holnaptól idegeneknek adják a munkám, ami az életem– mentes, hazugságoktól mentes megosztásaik, a képek, a sok nevetés, a cinikus poénok. De amikor arra gondolok, hogy aktiválom ami nemsokára magát törli, egy hatalmas neeeeeem hagyja el a számat. Mert eszmebe jut, hogy a kollégáim rajtam röhögnek, hogy a barátaim szégyellik, hogy írok. Eszembe jut, hogy egy őszinte megnyilvánulás miatt jegyzőkönyvet iratott a BigBoss. Nem felejtem, hogy szemembe hazudott az, akit nagyon szerettem…hogy nem vagyok vállalható, hogy mennyire nem vagyok érthető.

Rájöttem, hogy csak akkor vagyok érdekes, ha feldob a Facebook. Hogy míg a “Nagy nevek” megosztásait osztogatják, az én írásaimra olvasatlanul nyomják a lájkot.   mert én csak egy buszsofőr vagyok. Egy lúzer buszsofőr..  aki nem volt elég fasza csaj, nem fordult szembe a szabályzattal, hogy feláldozza magát egy “bazi nagy cél” érdekében. 😢 Persze voltak, akik olvasták, voltak akik helyett beszéltek a sorok, vagy támogatták a gondolataikat. Ők, akik most haragudnak. Remélem megtaláljuk a felületet, ahol….. ha szükség van erre egyáltalán. 😑

Minden függőségtől nehéz megszabadulni..,   a figyelem is ilyen. Bizonyára más lett a feladat. Írni enged, írni ösztönöz…de nem enged vissza az Őrzők egy olyen közegben, ahol elveszik a valóság, ahol mindenki csak játszik, ahol csak az idősebbek mernek. önmaguk lenni, ahol mindenki csak megfigyel, de kevesen akarnak érteni.

…teljesen mindegy, hogy túlélem-e a leválást…nem fontos…csak az egóm sír a lelkem szabad, … egóm meg csak nekem van. ☔