Tücsökfalvi Tücsök

 

. .. beindulok, ha lassan is.  Most, hogy lassan meg kell szakítsam szabadságra ítéltetésem holnap egy laza délutánnal, neki tudtam állni végre valamit tenni azért, hogy jobb legyen a lelkemnek. Van pár kivágott fa, illetve levágott ágak, összevágjuk, aprítjuk a vastagságától függően. Nem volt túl jó az idő, de sikerült pár ágat ledarálni, összevágni a vastagabbakat a kazánba.

 

…persze segítséggel:

Szerettem mindig tevékenykedni  Aztán a gépfüggőség meg a depi mozdulatlanná tett. Ideje (lenne) újra cselekedni. Érdekes egyébként az a “semmi sem érdekel” érzés ami most bennem lakik. Lehet átmeneti, lehet holnap megint pánikolok majd , lehet a következő pillanatban megbánom, hogy nem hoztam haza azt a doboz pengét, amit valaki a boltban felejtett a kosárban, de most nem érdekel semmi.  Az is lehet, hogy tegnap odab@szott kissé Apa megjegyzése, hogy “te akartad, hogy így legyen” és amikor kérdeztem, hogy miért nem szólt, hogy rossz ötlet, akkor annyit felelt, hogy “nem akart ő a szar lenni” … Annyira lenulláztak ezek a szavak,  hogy már egózni sem akarok miattuk, mit hisztizzek? Főztem valami szart, most eszem… Ez van. Ezen nincs mit szépíteni.

Ma fadarálás közben eszembe jutott, hogy mi lenne ha a blogom visszacsempészném a Facebookra,ahogy szoktam ilyenkor, mikor lelépek…oldalként, aztán jót nevettem. Minek? Azért, hogy megint meg kelljen válogatni a szavaim? Aki akar megtalál itt. Akit akartam megtaláltam a többi homokozóban, mint Instagram vagy a mentes messenger… Kb annyira leszek fontos, mint 4 nap után a helyijáraton.. a kutyát nem érdekli, hogy ki a sofőr, csak menjen a busz… Hát ezért tökmindegy, hogy mi lesz holnap… és ezért volt jó ma darálni az ágakat, még ha nem is lett túl sok látszatja annak a 4 órának..én élveztem.

Most kicsit úgy érzem magam, mint régen a B13-on… Csak nincs itt Brittaanyu, meg Pipike…Nincs itt Ágika, wwwpontén, a postásfiú, Gerti.. meg a többiek, akikkel ott randiztunk. Igaz ott csúsztunk meg és onnan kerültünk aztán a nagy Facebook világába, ahol elértem mindazt, amit elérhettem,megismertem egy csomó jó embert és eljöttem, mert nem működtem már benne megfelelően… Igen. Baromira hiányzik… Az a része, ami tiszta volt és korlátoktól mentes. Kár, hogy sokan visszaéltek ezzel. Legyetek jók ottani barátaim és köszönöm azoknak akik mégis eljönnek, hogy olvassák a szófosást, amit végigfröcskölök itt ezen az üres, rezgéstelen felületen..