Tücsökfalvi Tücsök

…négy nap után nekiugrottam egy laza délutános műszaknak. Furcsa volt elhagyni a házam. Fusztrált. Eddig halálosnak éltem meg a több napos távollétet a cégtől, most volt bennem egy olyan érzés, hogy “igen, de szeretem ezt csinálni, de kár hogy lassan vége”. Szeretek dolgozni..  ez az életem. De megfertőzte a tudat, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen

Ma valahogy szomorú volt a műszak. Szomorú és csendes. Megöregedtem, vagyis hozzánőttem a lelkemhez. Már nem fenyegetőzöm, nem szólok semmit a holnapra nézve. Az éjjel(álmomban) két férfi jött oda hozzám és a jövőre vonatkozó terveim iránt érdeklődtek. Mondtam nekik, hogy ne beszéljenek mellé, mondják meg mit akarnak. Munkát ajánlottak…érdekes volt végignézni önmagam miként reagálok. Mikor felébredtem reggelt nem éreztem negatívnak ezt a megélést. Eltettem bennem, biztosan szükség lesz majd rá.

Ma megfigyeltem, miközben a kollégával kommunikáltam, hogy nem akarom már senkire sem erőltetni az akaratom, sem rátukmálni a tanácsaimat. Mindenki azt csinál amit akar. De én is.