Tücsökfalvi Tücsök

Kellemes ébredést és csodás őszi napot kívánok itt október utolsó szombatján!

A tegnapi megállapításomhoz, miszerint nem érdekel, hogy ki mit csinál  hozzáfűznék még egy (számomra) érdekes megfigyelést. Mivel egy összetett folyamat, teremtéssorozat része, megélője,néha elszenvedője (de persze neeeem, DEEHOGYNEEEEM) persze teremtője vagyok, amiben én magam gyártottam magam köré, alá,fölé a 💩t, kénytelen vagyok kussolni, mert nincs miért sírjak, ha egyszer én főztem, egyem meg, és tanuljak a hibámból.  Közben kezdem látni, minden tán így van jól, talán, ha nem is ízlik a főztöm, mégis gyógyszer a lelkemnek. Kezdenek bennem leomlani a korlátok. A *mondd ki a nevét és úrrá leszel felette” misztikuma  újból igazolja az Univerzum törvényeinek valóságát. Felismertem ugyanis egy szimbiózis kapcsán,hogy túl sok falat építek magam  köré olyan gondolatokból, amik fájdalalmat igyekeznek okozni az átlépésükkor, sőt akár halált is.  Filmnézős gyerekkoromból a Fortress filmjéből asszociáltam a sárga illetve piros csíkra a kijelölt út mellett, amiben a sárga átlépése fájdalommal, a pirosé halállal volt díjjazva. Tovább elemezve a filmet, szinte egy elmeszerkezetet vélek felfedezni, ahol a saját magunk által épített elmebörtönben, a saját magunk által kijelölt utat kényelmi okokból nem hagyjuk el, mert a virtuálisan magunk fölé emelt Z parancsot ad a saját elpusztításunkra. Hmmmm.

Amikor kimondtam, hogy “nem érdekel” hogy ki mit hogyan tesz, tényleg így gondoltam. Nem közöny amit érzek. Hanem elengedem a felügyeleti jogom, az állandó “jót akarást”, a mások megmentésének igényét. Egyszerűen csak vagyok, spontán. És újra kezdem azt tenni, amit én szeretnék. Természetesen önmagamból nem fordultam ki, továbbra is empatikus és “tücsis” vagyok, de kezdem feladni az önmagam kínzó s ezzel másokat is bántó gondolataimat.

Egyvalami biztosan változott: megismertem a NEM fogalmát… Nem fogom engedni többet nekem, hogy azért ne érezzem jól magam, mert a hülye agyamban lakó önsajnálkozó, alázkodós picsa nem engedi, hogy magaménak érezzem azt, ami mindenkié : az egész világot. 😊 Nekem sem jár…de amiért megdolgoztam, abból vegyem ki a részem… ne csak a bukásból, a sikerből is. 😏