TEHETETLENSÉGET… Életem felén már valószínűleg túl vagyok, és sokszor éreztem már a tehetetlenség érzését, főleg akkor, amikor olyan dologgal vádoltak, amit nem követtem el, amikor diszkrimináltak, amikor megloptak, amikor ellenem fordulva éreztem az egész világot. Akkor azokban a pillanatokban ez az érzés megsemmisítőnek hatott, ám nem ölt meg, így csak a szakadékot növelte azon emberek …
MOST ebben a szent pillanatban minden a helyén… legalábbis a fejemben. Még fuldoklós rohamos köhögéses a nap, a tegnapi -majd pihend ki magadból- pihenés olyan jól sikerült, hogy este 18:30 magasságában hullaként zuhantam az ágyba , a tablettel a kezemben- hogy majd körülnézek itt- aludtam el… Arra ébredtem, hogy fázom, mert a takaró valahol alattam …
…hát. Ha pénzt lehetne keresni azzal, amilyen gyorsan telerak ismerősökkel a Facebook, akkor már holnap nem dolgoznék. Még jó, hogy a mondanivalóm ide írom.. és a megosztása oldalra fut, amit viszont csak tényleg az lát, akinek kell. Ma ha nem pont, de vessző került egy mondat végére. Elballagtam az utópikus jövőt álmodó új lehetőség irodájába, …
…valaki árulja már el, hogy miért nem használja a ma embere az irányjelző kapcsolót az általa prüszköltetett gépjárműben ülve mondjuk elinduláskor vagy kanyarodáskor? Ül az autójában, félig rálóg az úttestre a “kiraktam már az elejét, mégsem enged ki egyik buzi sem” tekintettel néz ki a fejéből, és látszik rajta, hogy ideges. De hogy biluxolna? Azt …
… szóval létrehoztam az oldalam a Faszbukon, mert vannak technofób ismerőseim és nem mindenki tudja kezelni a WordPress felületet, hogy esetleg eligazítson depresszióba hajló pillanataimban. Nos ennek meg kellett adni az esélyt. Az oldalt kezelő személyes profilom viszont alszik… Ez annyit jelent, hogy nem jelölgetek senkit ismerősnek, meghagyom ezt a döntést azoknak akik véletlenül rám …
Foglalkoztat a “mi lesz velünk jövő nyáron” és megpróbálom minden irányból összeszedni az információkat és egyre nagyobb a káosz. 23 éve dolgozom békességeben a városban. A 23 év alatt kétszer merült fel olyan szinten az általam végzett munka más irányítás alá vétele , ami elgondolkodtatott… Aztán jött a Paks2 és csatolmányai…projektek projektek hátán. Jöttek emberek, …
…remélem. 😏Azt nem mondom, hogy közkívánatra, mert a közből nem jelezte senki a hiányom a köztéri homokozóból, hanem inkább azt mondom, hogy olyan kedves játszótársak kedvéért – de ez sem igaz, a saját lelkem kérésére, mert hiányzik a “csapatom” kompromisszumot kötöttem, ezzel a bloggal és az instagrammal kooperálva begurultam a buszommal a játszótérre… Ezzel biztosítottam …
Személyes profillal nem, de a blogom oldalával jelen leszek a Homokozóban… Az oldal profilja elérhető lesz “Soulleadertucsi” néven….itt megjelenik minden, ami tőlem elérhető és megtehető…Személyes profilt azonban nem “üzemeltetek” valószínűleg soha többet. Ennyi kompromisszumra vagyok képes…Nos akinek ez az opció is bonyolult, attól elválnak útjaink.
Ma majdnem visszaregisztráltam a F😱ceb📕📕kra! Hiányzik a kommunikáció. . .😕 De mi lenne abból, ha megint beviszem az őszintét a színpadra? 🤔
Megint egy utassal kevesebb miatt kell morgolódni a megállóhoz közeledve…. Megint elment egy közülünk, a “családból”, az 1-es vonalról… Vajon miért érez az embert hiányt, ha egy problémásnak ugyan számomra nem problémás (max negatív értelemben illatos) utas nem száll fel többé a buszra, hiszen annyian nem szállnak fel többet? Miért van az, hogy csak azok …
gondolatok, személyes élmények, emlékek, versek, munkanélküliség...
Mindennek helye van, mi szívemnek tetsző...
kézzel írott sor(s)ok
Huhogok a sötétben...
Mindenről szól
kézzel írott sor(s)ok
Élet Netfisz szemén keresztül
"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"
...minden annyira determinált...
...aztán megpróbálkoztam a versírással is...
Gondolatok, dallamok, üzenetek
