t.t.

Mivel elég “szarul” vagyok (csakis az én hibám, mert se önbizalom, se önkontroll, se tudatosság) és mivel otthon is feszültség van (de csak bennem, mert egyre nagyobb a káosz bennem, pedig minden a legjobb útján halad) hogy. kizárjam a külvilágot fejhallgató mögé zártam a tudatom, s mivel idegesít most minden zene,  a. meditációk világába próbáltam menedéket keresni. Meglepő megtapasztalásom van ezzel kapcsolatban.

Többet is meghallgattam a TeTubon fellelhetők közül, mindegyiknél ugyanazt éreztem mindenféle nagyképűség nélkül, hogy “ennél már több vagyok” azaz “gagyi” az a duma, amivel valójában segíteni próbálnak az útról letévedt embereknek.

Volt amelyiknél éreztem a társadalomba való beillesztészre tett kísérletet, volt ami közelebb állt hozzám, és egyetlen egy volt, ami kicsit visszazökkentett az útra, az sem. meditáció, hanem a gondolatok tudatosabb programozása.

Dr. Wayne W. Dyer neve már ismerős volt az Ambíciótól értelemig  megosztásból, most viszont a tudatos teremtést proramozom vele, a segítségével, bár felfedeztem, hogy halkabban pánikolós napjaimon hangosan kiabálom az üres buszon, hogy márpedig Pakson a helyijárat ÉN VAGYOK! 😂❤️

A meditációk hallgatása során rádöbbentem, hogy nem mertem nagyot álmodni egy ideje. Pedig a házam, a munkám, a családom mind az én álmaim betejesülései, nem szabadott volna megfosztanom magam az álmodás élményétől, s főleg nem szabadott volna beprogramoznom magamba, hogy “lúzer vagyok”  mert a végére tényleg majdnem elhittem.

Kerestem Szepes Mária meditációját, amit ő mond el, de csak más hangján találtam  úgy nem kell, illetve a Belső templom meditációt, de azt sem találtam a YouTube csatornáján. A Belső Hang szerint nincs szükségem vezetésre, magam is el tudok jutni a Belső szentélyembe, csak akarnom kellene, és tudni, hogy mit szeretnék, ha találkozom ott bent az Őrzőkkel. Ideje újra beengedni a Fényt!