Tücsökfalvi Tücsök

… szóval létrehoztam az oldalam a Faszbukon, mert vannak  technofób ismerőseim és nem mindenki tudja kezelni a WordPress felületet, hogy esetleg eligazítson depresszióba hajló pillanataimban. Nos ennek meg kellett adni az esélyt. Az oldalt kezelő személyes profilom viszont alszik… Ez annyit jelent, hogy nem jelölgetek senkit ismerősnek, meghagyom ezt a döntést azoknak akik véletlenül rám lelnek (de nem is fogok szelektálni a jelölők között, nekem mindegy ki akarja magáénak tudni a profilom és ki nem, ez most így tiszta lap…de aki jelöl vessen magára 😛 ) és nem járok kukkolni senki után. Egyetlen megosztás van a profilom alatt, egy nyíl, ami az oldalamhoz vezet, ezzel megadva az esélyt hozzám és a világomhoz.

Egyvalamit megtanultam a távolmaradásom alatt… Nem csinálok semmit, ami nem esik jól. Eddig sem tettem, de a virtuális világ felett nem volt uralmam. Jelenleg az egyetlen, ami visszahozott az a pár ember kölcsönös szeretete, akik nem tudnak mit kezdeni a választott felületemmel. Hogy mennyire van benne az egóm keze? 100%-osan…
Nekem már annyira minden mindegy, miért is ne lehetnék alkoholista, kábszeres, dohányos vagy épp faszbukista ? Mindegy mibe halok majd meg….valószínűleg onnan nehezebben fogok majd visszatérni, részléegesen vagy teljesen, de lehet én azt is megoldom majd, ha lesz egy ember akinek hiányzom.

Ami nem lesz,az a cenzúra… már nincs mit vesztenem… Ugyanis az egyetlen dolog a világon ami eddig érdekelt az a munkám volt….

Béke velünk!