t.t.

...hát. Ha pénzt lehetne keresni azzal, amilyen gyorsan telerak ismerősökkel a Facebook, akkor már holnap nem dolgoznék. Még jó, hogy a mondanivalóm ide írom..  és a megosztása oldalra fut, amit viszont csak tényleg az lát, akinek kell. 

Ma ha nem pont, de vessző került egy mondat végére. Elballagtam az utópikus jövőt álmodó új lehetőség irodájába, hogy nyomot hagyjak, s esélyt folytatni azt, amibe több mint két évtizede belekezdtem.

Jól gondoltam, hogy elítéltek azért, és úgymond ismeretlenül “lemondtak rólam”, mert nem vállaltam közszereplést a munkám csodáinak propagálásának okából kifolyólag, mert ezzel azonnali “leszerelő parancsot” léptettem volna életbe.

Őszinte leszek… nekem az, hogy ott voltam bőven terv feletti tejesítés. Megtettem ezt a lépést, felvállalva,hogy szembe nézzek olyan emberekkel, akik szerint baráságtalan vagyok és nem vagyok segítőkész..  Én…. aki mindenét odaadja másoknak… atya ég…  Nos mindenki azt hisz, amit akar. Baromi nyugodt vagyok most..  hónapok óta azon stresszelek, hogy nem lesz munkám tavasztól (már nyár), és most hogy szembesültem azzal, hogy a becsületem végett esetleg senki nem akar velem dolgozni én vagyok a világ legnyugodtabb embere. A fene sem érti ezt.

Pedig csak az a három emeletnyi lépcső….

Lekerült rólam egy adag teher…az Aldiban jött ki rajtam, majdnem elájultam. Beteg is vagyok…De semmihez sem fogható az az energia, ami maga előtt tol az úton, ami elég bölcsé tett ahhoz, hogy tudjam nincs más opció csak menni   előre..  rendületlenül. .

Decemberben agyilag pihenek. A Karácsonyt kihagyom, csak a csend, csak a béke, csak az év nyugodt lezárása…és lesz@rom mit hoz a 2019….ha ezen a.három emeletni lépcsőn fel tudtam menni…bármennyin felmegyek bárhova.  Lényeg, hogy az irányt tartani tudom…… a többi nem számít.