.. .mivel már három napja itthon vagyok komoly elvonási tünetek jelentkeztek az éjszaka folyamán és a néhai Volán telepen ( a fordákon még most is hívják) találtam magam sokad magammal…. sötét volt, mintha este lenne és a csuklósbusz volt alattam (ezt nem nevezném vágyálomnak)… A buszt nem a parkolóba, hanem a kinti füves területre raktam …
Közeleg az év vége… sokszor eszembe jut, hogy olyan ez, mint a “reggel” a “hétfő” vagy az “elseje” csak sokkal “nagyobb”. Nehéz így írásban hangsúlyt rakni a szavakra, érthetővé tenni a mondanivalóját, de hát aki nagyon akarja érti… Szóval az évnek vége csak egy dátum, egy még csak nem is ünnep, találtam is egy ide …
Valamikor december elején jön már az érzés, hogy meg kell fogalmaznom mindenképpen, hogy milyen volt a 2018-as évem… Ha egy szóval lehetne jellemezni azt mondanám, hogy SZAR. / Itt jön az a rész, hogy mindenkinek olyan az élete, amilyet teremt, tehát ha szar volt az éved Tücsike, akkor azt magadnak köszönheted…blablabla…tény. Szarnak teremtettem az évem..nos, …
A Karácsony sem különb az élet többi “elérendő céljától”, nem a napja okozza a legnagyobb örömöt, hanem az út, ami odáig elvezet… A készülődés, azon emberek megtalálása, akit igazán megajándékoznánk ezen a napon… Aztán eljön a napja és bevégeztetik az út célja…Akkor jön rá az ember, hogy vége, kicsi megnyugvás, hogy lesz jövőre is, de …
Megtanultam valami nagyon fontosat (többek közt) ebben az évben. Senki nem tudhatja, hogy a másik emberben mit okoz a létezése, a cselekedetei, a nem cselekedetei, egy köszönés, egy tekintet, egy válasz a kérdésre, vagy csak a jelenléte bizonyos helyzetekben. Én sem tudom elképzelni, hogy miért vagyok fontos emberek számára… De úgy gondolom, hogy nem is …
A “löszomlásos cucc margójára”…. Életemben először és valószínüleg utoljára vettem részt nyilvános helyen közérdekű megmozdulásban. Ebben is csak azért, mert majdnem megdöglöttem miatta párszor.. persze ez is az én hibám lenne… A nyilvános hely most sem az utca, hanem a Homokozó volt. Mivel a boldogság és egyben a jelenlét hónapját élem, nem nagyon fér bele …
Soha nem politizálok. Nem értek hozzá… Talán mert nem vagyok elég tanult, vagy mert nem érdekel, nem az én dolgom, mindegy miért, nem az én világom mások sorsa felett uralkodni látszani. A Facebookon- milyen jó, hogy visszatértem ugye– egy kedves fiatalember volt olyan merész és sokunk vágyát valósította meg azzal, hogy létrehozott egy eseményt a …
…már egy ideje fontolgatom , hogy megírom ezt a posztot, de nem volt hozzá megfelelő a körülmény. Kellett hozzá egy kis egyedüllét, egy kis külső csend, egy számítógép, mert a tableten sok hibát vétek (többet mint itt), szóval most jött el a pillanat, hogy szavakba próbáljam préselni mit jelent számomra a szeretet. Tudom, hogy sokszor jött …
…a MOSTban lenni kicsit sem olyan, mint aminek elképzeltem. Azt hittem, ha tartósan fennáll a jelenlét, az embernek nem lesznek vágyai csak sodródik… De ez nem igaz. A Jelenlét, a Most egy másik dimenzió. Bár az események egymásutánisága megmarad, de eltűnik belőle az idő mint kényszerítő eszköz. A Mostban mások a színek, az illatok.. Minden …
az idei (valószínűleg) utolsó kirándulásunk a Big Cityben… A nap úgy indult, hogy reggel 4 után beültem a csuklós buszba, hogy dolgozzak kétszer egy órát kismamaműszakban. Mindenféle köhögéscsillapítót magamba tömve imádkoztam hogy NE KÖHÖGJEM végig a napot, még mindig nem megtanulva hogyan kell fogalmazni, hogy ne visszafelé süljön el… A reggeli rövid műszak után a …
kézzel írott sor(s)ok
Not To Put Too Fine A Point On IT
Élet Netfisz szemén keresztül
"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"
...minden annyira determinált...
...aztán megpróbálkoztam a versírással is...
Gondolatok, dallamok, üzenetek
