soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

December első napján boldogsággal a szívemben és lyukas pénztárcával a zsebemben ébredtem.  Amikor megtettem azt a lépést, amitől a legjobban féltem, még akkor is, ha voltaképpen semmi nem történt és semmi nem változott kívül, belül minden. Átléptem a komfortzónámon és pont tegnap láttam Mazsimnál egy Will Smith videót , de a lényege a kiemelt mondat volt:

“Isten a legjobb dolgokat a félelem túloldalára helyezte.”
/Will Smith/

És tényleg. Szinte mindentől félünk, ami más, mint amit megszoktunk.  A legjobban bizonyára a haláltól, de amikor az ember rájön, hogy nincs visszaút és át tudja adni magát annak a tudatnak, hogy “mindegy mi lesz ugrom” az összes félelme elszáll és ha megérkezik a talajra- legyen az egy telefonhívás kezdeményezése, egy nem meg szokott szituációba való belépés, egy megszólítás, vagy akár egy ejtőernyős ugrás,- teljesen más ember lesz a végére.
Nevetségesnek szoktam tartani, és elhangzik, az “ettől féltél ennyire” megjegyzés a fejemben többször. Igazából ha az ember nem éppen az életét félti, akkor az zavarja, hogy mások miképpen ítélik őt meg. Erre csak azt tudom mondani, hogy én például átlátok a külsőségeken és a bájos, csiganyállal körbenyáladzós emberekben is meglátom a szándékot, mint a mogorva, morcos zord küldőben is az aranyszívet…
Engem elítéltek/megítéltek és barátságtalannak, nem együttműködőnek mondtak , mert nem szartam arra az asztalra, ahonnan eszem. Ez egy nézőpont, valójában ismeretlenül elítélni valakit anélkül, hogy meghallgatnák nem engem minősít és elgondolkodtató, hogy milyen profilozó az az ember, aki egy szituációból ezt hozza le, az helyett, hogy észrevenné a tisztaságot ami mögötte van?

1543737982621625455454Egy szónak is száz a vége… az én belső békém nagyon is a helyén van, és megfogadtam ezen év decemberében, hogy kockáztatni fogok. Boldog leszek. Tudom, hogy őrültség.  Minden az agyban dől el és sokat tanulmányoztam magam körül azokat az embereket, akik vén szar létükre képesek mindenből hülyeséget gyártani. Én is tudok.. Nem tudom, hogy hol veszett ez el belőlem? Nem kell “megfelelő” társaság a boldogsághoz, inkább csak a boldogság kell és majd megjelenik az a “kör”, akiket ez jobban vonz, mint a napi szar… de még a szar is sokkal csinosabb , ha le van borítva némi cinizmussal. Büdös, büdös, de jobban ehető, ha van rajta sajt…

Miután kimondtam a szándékom és eszembe sem jutott, hogy “na majd tuti valami áthúzza a terveim” hirtelen egy nagy kísérleti laboratórium tesztelő kamrájában találtam magam… A pénztárcám kirágta a november egere…a busz lerobbant, a családban feszültség, az adventre nem készültünk el , de nem is érdekel és becsúszott a nátha és szövődményei…
De nem érdekel…
Rájöttem valamire…
Minden szart magamnak köszönhetek… Miért kell mindenen aggódni?
A legrosszabb, ami velünk történhet ezen a Földön, ha életben maradunk. Minden helyzet, szituáció egy újabb megtapasztalás, egy újabb tanítás, egy újabb feladat, ami mozdít rajtunk valamit.
Amikor a buszokkal kínlódtam és azt mondták, hogy “nem szólt senki, hogy rossz” nem kaptam fel a vizet, és nem vágtam senki fejéhez a javítókönyvet (ahogy szoktam), egyszerűen alakváltóvá lettem és pontosan azt tettem amit ők..  Őket nem érdekelte, hogy probléma van, engem meg az nem érdekelt, hogy őket nem érdekli.. Megírtam a könyvet és otthagytam a buszt a kapuban.. Amit aláírok, az úgy van.. Amit kimondok, az úgyvan.. Amit megélek, nos az úgyvan, és amit túldramatizálok az meg úgy lesz, és itt a vége a lényeg. ÚGY VAN, ahogy AKAROM…meg úgy ahogy NEM AKAROM…tehát jobb, ha az AKAROM felé billen a mérleg. 🙂

Decemberben boldog vagyok.
Akkor is, ha beledöglök…
Hogy mi lesz január 1-től? Hát ha nagyon megkedvelem a belső békét, lehet megtartom magamnak …De nem csak egy van ám belőle! Vehetnél magamnak Te is.. Először csak pár szemet, míg megszokja a gyomrod az új ízeket, aztán lassan átszokik az ember erre a különleges csemegére.  Csak azóta van bennem stressz, amióta nem a MOSTban élek, hanem a jövőben.. Amikor gyerek voltam, aggódtam én, hogy mi lesz ha “kiderül”, hogy “nem”, aztán elfelejtettem aggódni is, mert nagyon lekötött a MOST…
Hát most szerződésem van a JELENNEL…decemberben sírok, nevetek , dühöngök, vagy épp ölelek, de mindent a maga idejében!

Tücsi vagyok… a soulok leadere…

Decemberi fogadalom…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    Imadlak ❤️❤️❤️

    Kedvelik 2 ember

  2. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    Szuper! ❤ én meg követlek….decemberben boldog leszek,meg azután is….. 😉 😘

    Kedvelik 1 személy

  3. Kólika Bors szerint:

    Mi megint igencsak egy buszon utazunk… 😀 Tegnap ugyenez a mondat jött elém, hogy “Szinte mindentől félünk, ami más, mint amit megszoktunk”. Picit meg is álltam, és eltűnődtem… milyen igazat rejt e csöpp mondat… Most, mikor olvasom soraidat, meg is ijedtem, mikor e mondathoz értem… egyrészt azért, mert Téged is ez foglalkoztat, másrészt tudom, hogy mit akar nekem ezzel üzenni az univerzum… 😀 Nagyon jó, összeszedett írás, gondolataidat tanítani kéne. Emelem kalapomat előtted 🙂 ❤ ❤ ❤

    Kedvelik 3 ember

  4. soulleadertucsi szerint:

    ❤️

    Kedvelik 1 személy

  5. soulleadertucsi szerint:

    igen. ez most egy jo projekt🤗🤗🤗

    Kedvelik 1 személy

  6. soulleadertucsi szerint:

    neeeeeeeeeeeeeeeee ölj meg Te Nő!
    ❤️❤️❤️❤️😂😂😂😂❤️❤️❤️❤️

    Kedvelik 2 ember

  7. Aprovali szerint:

    “Decemberben boldog vagyok.. . .” Helyes! Szinkronban veled, ezt én is megteszem, a magam kedvéért.

    Kedvelik 2 ember

  8. soulleadertucsi szerint:

    csakis a magunk kedvéért!

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: