soulleadertucsi®

…már egy ideje fontolgatom , hogy megírom ezt a posztot, de nem volt hozzá megfelelő a körülmény.  Kellett hozzá egy kis egyedüllét, egy kis külső csend, egy számítógép, mert a tableten sok hibát vétek (többet mint itt), szóval most jött el a pillanat, hogy szavakba próbáljam préselni mit jelent számomra a szeretet.

Tudom, hogy sokszor jött már elő ez a téma, mert sokszor próbáltam elmondani az évtizedek alatt, amióta itt keringünk a világhálón, hogy nekem más a szeretet fogalmam, mint úgy általában, amit másokban megtapasztalok…

Én nem érzem azt a fajta szeretetet, amit az emberek annak hívnak.. A birtoklóst, a megfojtóst, az egyfolytában adakozóst, a rátapadóst, a minden pillanatban jelenlétet igénylőst, a titkokat megőrizendőst, a cinkost…. nem érzem az érdekalapút és ha ilyennel találkozom védelmet kérek az Őrzőktől és mielőbb távozom a kötésből, amit fizikai szinten raknak rám. Én nagyon félreértelmeztem ezt az életet…. Folyamatosan kaptam a pofonokat, nem értettem mit rontok el… Aztán amikor a belső utat választottam mások útjai helyett, megértettem mit jelent a szeretet fogalma.

A szeretet egy állapot… Nem kémia, nem szerelem, amit elnyom majd a hormonok által kiváltott vágyak beteljesült állapota, a szeretet egy rezgéstartomány, amiben a hasonló  megérzi a hasonlót és hozzá kapcsolódik… nem emberi aggyal hoz létre kapcsolódást, hanem a lelke érinti meg a másik lelkét, azaz a rezgéstartományok egybefolynak és létre jön egy olyan állapot, amiből annyit tudunk lehozni, mint ember, hogy “már láttalak”, “már érintettelek”, ” már ismertelek”, ” valahol most is együtt lehetünk” , “biztos előző életünkben is együtt voltunk vagy ismertük egymást” , pedig “csak” egybe rezeg az energiánk, hasonló a “mintázatunk”, hasonló a töltésünk, hasonló a programunk.

Van, amikor az élet olyan helyzetet produkál, amikor az általam szeretettnek érzett ember olyat tesz, ami ellenkezik minden elvemmel… Nos ilyenkor derül ki, hogy a szeretet az az igazi, az a lelki, vagy csak valami érdekviszonyt épített az egóm, és kisajátítani vágyott valamilyen okból egy embert…. Nos a szeretet kegyetlen és igen fájdalmas érzés…csak az tudja, aki megélte már magában az Univerzum energiáinak játékát…

A szeretet fonákja egy semleges állapot, amiben nem érezni a kötést…és nem a gyűlölet. A semleges emberekkel nincs dolgom, csak díszletek az életem színpadán. Nem lépek át rajtuk, de nem kommunikálok velük sok ideig… Tévedés, hogy szeretetem csak a magamfajtára terjed ki, sokféle EMBER van az életemben, akivel lélekben kapcsolódunk, vannak gazdagok, diplomások, szegények és iskolázatlanok, de egy dolog közös bennünk, egy tudatszinten vagyunk… egy a valóságunk… egy képet látunk…

Hát ennyi… számomra a szeretet nem kifejezhető semmivel.. egy érzés… Én tárgyakban csak megköszönni szoktam azok jelenlétét, akik hozzájárultak a fejlődésemhez , kifejezem a hálám…de csak azoknak, akikben valóban “szeretek”…