…már egy ideje fontolgatom , hogy megírom ezt a posztot, de nem volt hozzá megfelelő a körülmény. Kellett hozzá egy kis egyedüllét, egy kis külső csend, egy számítógép, mert a tableten sok hibát vétek (többet mint itt), szóval most jött el a pillanat, hogy szavakba próbáljam préselni mit jelent számomra a szeretet.
Tudom, hogy sokszor jött már elő ez a téma, mert sokszor próbáltam elmondani az évtizedek alatt, amióta itt keringünk a világhálón, hogy nekem más a szeretet fogalmam, mint úgy általában, amit másokban megtapasztalok…
Én nem érzem azt a fajta szeretetet, amit az emberek annak hívnak.. A birtoklóst, a megfojtóst, az egyfolytában adakozóst, a rátapadóst, a minden pillanatban jelenlétet igénylőst, a titkokat megőrizendőst, a cinkost…. nem érzem az érdekalapút és ha ilyennel találkozom védelmet kérek az Őrzőktől és mielőbb távozom a kötésből, amit fizikai szinten raknak rám. Én nagyon félreértelmeztem ezt az életet…. Folyamatosan kaptam a pofonokat, nem értettem mit rontok el… Aztán amikor a belső utat választottam mások útjai helyett, megértettem mit jelent a szeretet fogalma.
A szeretet egy állapot… Nem kémia, nem szerelem, amit elnyom majd a hormonok által kiváltott vágyak beteljesült állapota, a szeretet egy rezgéstartomány, amiben a hasonló megérzi a hasonlót és hozzá kapcsolódik… nem emberi aggyal hoz létre kapcsolódást, hanem a lelke érinti meg a másik lelkét, azaz a rezgéstartományok egybefolynak és létre jön egy olyan állapot, amiből annyit tudunk lehozni, mint ember, hogy “már láttalak”, “már érintettelek”, ” már ismertelek”, ” valahol most is együtt lehetünk” , “biztos előző életünkben is együtt voltunk vagy ismertük egymást” , pedig “csak” egybe rezeg az energiánk, hasonló a “mintázatunk”, hasonló a töltésünk, hasonló a programunk.
Van, amikor az élet olyan helyzetet produkál, amikor az általam szeretettnek érzett ember olyat tesz, ami ellenkezik minden elvemmel… Nos ilyenkor derül ki, hogy a szeretet az az igazi, az a lelki, vagy csak valami érdekviszonyt épített az egóm, és kisajátítani vágyott valamilyen okból egy embert…. Nos a szeretet kegyetlen és igen fájdalmas érzés…csak az tudja, aki megélte már magában az Univerzum energiáinak játékát…
A szeretet fonákja egy semleges állapot, amiben nem érezni a kötést…és nem a gyűlölet. A semleges emberekkel nincs dolgom, csak díszletek az életem színpadán. Nem lépek át rajtuk, de nem kommunikálok velük sok ideig… Tévedés, hogy szeretetem csak a magamfajtára terjed ki, sokféle EMBER van az életemben, akivel lélekben kapcsolódunk, vannak gazdagok, diplomások, szegények és iskolázatlanok, de egy dolog közös bennünk, egy tudatszinten vagyunk… egy a valóságunk… egy képet látunk…
Hát ennyi… számomra a szeretet nem kifejezhető semmivel.. egy érzés… Én tárgyakban csak megköszönni szoktam azok jelenlétét, akik hozzájárultak a fejlődésemhez , kifejezem a hálám…de csak azoknak, akikben valóban “szeretek”…
❤️❤️❤️
KedvelésKedvelik 2 ember
Sokszor kerestem én is a dolog lényegét, amit nagyon nehéz megtalálni és megérteni. Ez nagyon ott van, köszönöm.
KedvelésKedvelik 3 ember
Nagyon szépen megfogalmaztad,valami ilyesmi gondolatom volt-van a szeretetről.Ami nem megköt,vagy kihasznál,hanem “csak szeret.” Köszönöm ❤
KedvelésKedvelik 2 ember
nahát, ezt azért nem hittem volna, hogy ez amit leírtam érthető…
Én köszönöm, hogy visszaigazoltál ❤
KedvelésKedvelik 1 személy
❤ ❤ ❤
KedvelésKedvelik 1 személy
amikro elég öreg lesz az ember, már nem nagyon zavarja, hogy mások ezért megsértődnek, vagy nem értik… nem baj. A lényeg, hogy mi a saját utunkon járjunk tovább.. Mindig vannak értők, pont a szeretet miatt, az igazi miatt, ami összeköt.
KedvelésKedvelik 2 ember
Igen!
KedvelésKedvelik 1 személy