soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Valamikor december elején jön már az érzés, hogy meg kell fogalmaznom mindenképpen, hogy milyen volt a 2018-as évem…
Ha egy szóval lehetne jellemezni azt mondanám, hogy SZAR.
/ Itt jön az a rész, hogy mindenkinek olyan az élete, amilyet teremt, tehát ha szar volt az éved Tücsike, akkor azt magadnak köszönheted…blablabla…tény. Szarnak teremtettem az évem..nos, ha ezt így tisztáztuk kedves cinikus és realista én, akkor mennénk tovább /
Nem is tudom milyen kategóriákra bontsam a memoárom, jó lenne nem egyben lehozni… Talán kezdjem ott, hogy mi okozza a kaksi érzést a 2018-as szám mögött?

Ebben az évben megváltozott a kapcsolatunk lényege az elsőszülött gyermekemmel… Mint “anya” gondolom nem fogok minőséget veszíteni, ám mint “útonsegítő és társ” már nem tart rám igényt. Sem jótanács, sem szidalom, sem kedves sem csúnya szó nem éri el, csak a jövőjét jelentő társára koncentrál, illetve az önző vágyaira, s e kettőnek kombinációjából szép kis káoszt teremtett maga köré… Elment(ek) a családi házból ezzel a maradék érzéseim szépen kiirtotta belőlem, itt maradtam, mint egy üres bőrönd, aminek elromlott a zárja…bárki bármit rak bele azóta, az első döccenőnél kinyílik a fedél és kiesik…  Igazából életemben először akkor estem pofára, amikor kiderült, hogy az akkori barátnőm minden reakciója “szánalom” volt irányomban, meg az egóm simogatása, zabáltatása (nem is csodálom, hogy olyan kövér vagyok mint egy anyadisznó) , én azt hittem, hogy úgy szeret, mint én őt – ez megint vitalap ember…oké oké…akkortájt még agyhalottabb voltam mint most- a második pofon a gyerekem szembefordulása volt. Ezt sajnos vagy nem vagy rosszul dolgoztam fel, és eddig sem hittem nagyon az emberek szeretetének stabilitásában, mert mindenki addig lávcsi, míg van érdek…de most aztán semmit nem érzek, csak azt, ami belőlem áramlik…  Ebből kifolyólag mindenkire rábízom, hogy mit érez irántam.. Nem tudok mit kezdeni vele, mert csak a bennem lévő érzéseknek hiszek. HA valaki felé érzem a szeretet bennem, attól elfogadom, ha azt mondja szeret…akit nem érzek bennem, attól is elfogadom, de nem tudom viszonozni… meg nem is érzek vágyat rá, hogy viszonozzam. Ezért volt SZAR évem… eddig is inogtam a világban, most elkezdtem mindent elveszíteni amit stabilnak hittem. Az, hogy  még itt vagyok azért van, mert tudom, hogy ha drasztikusan takarít a rendszer, akkor épp helyet csinál valami újnak…ezt már megtanultam.
2018-ban a “család” kategóriában így az elsőszülött vitte a prímet.. A többiek (
mint férj, lánygyermek, szülők) a szokásos szinten produkáltak velem szemben, ezen már nem akadok ki, vagy nem örvendezem…. Gyarapodtunk is ,egy kutya, egy macska , egy barátnő pluszban,( így vagyunk apa-anya-fiú+ barátnő- lány- kutya-kutya-macska-macska-macska- két akvárium és rengeteg poloska) … a Fiamék az elköltözésük után balesetet szenvedtek ( no komment) és ennek folyományaképpen hazarendeztem a bagázst – ez a döntésem nem tűnik  normálisnak a ma embere számára,  mégis a belső nyugalmamhoz hozzájárul, akkor is, ha azt mondják, amit a szem nem lát az a szívnek sem fáj…nekem már nem fáj amit látok…inkább lássam, mint egyben szembesüljek vele még egyszer… Egyébként jót tett a családunknak, hogy egy házban lakunk..  Sokminden kiderült rólam önmagam előtt… Hatalmas tanulságokkal szolgál, és nem döntenék másképp, ha újra döntenem kellene…
2018-ban az alap szint alá csökkent a kapcsolatom Apa családjával.. Nem én akartam így… Eleinte számomra is furcsa volt, de úgy tűnik ez az ő karmikus teremtésük, ugyanis pontosan úgy ismétlődik náluk a sors, mint ahogy annak idején ők maguk teremtettek…és ebben a darabban semmi több nem vagyok csak egy ócska díszlet. Így a jó.

Egészség... az nincs… 2018-ban nem vesztettem a súlyomból, de legalább nem híztam…ennyit tudok pozitívumot felhozni… Januárban kitört a fogam, onnantól novemberig fogászat… csak az egyik oldal lett kész 2019ben folytatódik a projekt… Közben bejött más probléma is, amit megint csak az új évben kell valahogy orvosolni.  Amúgy munkaképes voltam 2018-ban is, nem hiányoztam a munkahelyemről egy napot sem.

Munkahely..
Attól függetlenül, hogy papírom van róla, hogy ebben a témában sem jót sem semmit, el kell mondjam, hogy voltaképpen a munkahelyen egyetlen -de az nagy – negatívum történt, a közvetlen Kollégám betegsége…ez nagyon megrázó esemény volt. Azon kívül, hogy aggódtunk érte, helyettesítés kellett és nekem nem jött be a helyettesítő ember, mert mint mindig van egy pont, amiben általában összekülönbözünk emberekkel …ez pedig az a tény, hogy nem élünk egy valóságban és más az értékrendünk. DE szerencsére a Kollégám meggyógyult és Karácsonyra visszaállt a rend.

A munkahelyhez kötődik , de inkább személyes az a helyzet, amit egy új cég alakulása hozott a városba. A helyi média több oldalról próbált felkérni egy propagandában való részvételre, ami abszolút etikátlan húzás volt. Azzal, hogy visszautasítottam – mert ezzel a munkahelyem szűnt volna meg, ami érthető – olyan helyzetet teremtettem, amivel egy szerintem (és mások szerint is) fals képet alakítottam ki a személyemről. Baromi gáz, hogy 23 évnyi kemény munka után, azok után amit végigcsináltam a városi helyijáraton egy hisztis picsának lettem beállítva. Olyan szinten méreg ez a szervezetembe, hogy nagyon inog bennem az a gondolat, hogy megpróbáljam-e ott folytatni amit 23 éve elkezdtem…

Én…

Én nagyon sokat változtam 2018-ban… A legjobb talán az, hogy nem voltam mélyen depressziós.  Igaz későn, de tartottam másfél hónapnyi szünetet az internetes jelenlétemben és ebben az időszakban megtanultam újra élni, illetve átlátni az internetes játszóterek működését, lényegét. Ha nincs az a pár ember, aki szívemnek kedves soha nem térek vissza a Facebookra. Jelenleg nagyon jól tudom kezelni az ottlétet is, mert nem vagyok ott… A blogomnak létrehozott oldalon osztom meg azt, ami én vagyok, és érdekes módon most először mindenkim elfogadta, hogy ott vagyok jelen… A személyes profilom arra jó, hogy a számomra kedves emberekre rálátok és HA az időm engedi átpörgetem a megosztásaikat… Nem fogadok el jelölést olyan embertől, akit nem látott már a szemem, illetve nem olyan emberrel közös az ismeretségünk, aki számomra kedves.  Azt hiszem klasszisokkal előrébb haladok az egy évvel ezelőtti önmagamhoz képest a lelkem útján…
Sokkal többet vagyok a mostban, kevesebbet aggódom, kevesebb idegbajos rohamom volt… Az önmagam megismerése és fejlesztésének útjával meg vagyok elégedve 2018-ban.

2018 legjobb anyagi befektetése a tabletem volt (illetve a végére érkező jobb minőségű képek készítésére alkalmas mobiltelefon)  Lemondtam a számítógépekről, ritkán ülök ide, csak ha nagy terjedelmű irományom van, sokkal kevesebb időt töltök a neten a tablettel, viszont sokkal több “munkát” el tudok végezni ( hivatali ügyintézés, képszerkesztés, blogírás..vagy menetrend tájékoztató, fordító ha kell) és mindenhol velem lehet…szóval neki nagyon örülök, jobban mint az elmúlt években bárminek 🙂

2018 legőrültebb jó cselekedete részemről azt volt, amikor egy utolsó járatomnál egy kis ázsiai embert találtam a megállóban, akivel kézzel-lábbal kisilabizáltuk, hogy Dunaújvárosba akar eljutni.. ez abban az időpontban nem volt már lehetséges és taxit sem találtunk… Nos fordító program majd egy kedves Hankookos portás fordítása segítségével-amit az én telefonomon bonyolított a kicsiferdeszemű- kiderült, hogy a Hankook ifjú titánja itt rekedt Pakson…nos persze, ahogy a filmekben, hazavittem..éjfélkor …a saját kocsimmal… fent már várta a nemtomkije, és ki is fizette volna az utat, de mit kértem volna érte? Egy “koszonom” is elég volt…
Amúgy itt éreztem először, hogy nagyon gáz, hogy nem tudok angolul sem… de ez van, ez nem fog megváltozni, mert ha érteném is nagyjából, egy kukkot sem fogok lassan beszélni magyarul sem...
Persze voltak még “jó cselekedetek” (meg bizonyára rosszak is), de pont attól jók, hogy nem vertük őket nagy dobra,(nem készült róla fotó és nincs szemtanú) ahogy ezt sem a maga idejében..  😉

2019-re egyetlen tervem van: felébredni reggelente…

Nem kívánok senkinek semmit… mindenki legyen tudatában annak, hogy az van, amit hisz.. az van, amiről beszél, az van amitől fél… az van, amivel foglalkozik… Talán annyit javaslok 2019-re, hogy aki teheti ismerje meg a gondolatai feletti uralmát…van… és baromi jól teremt…én tudom, és ha ismered a realizmusom, nekem elhiheted 😉
0cf53c488969b8d8cb6a8d745fd365ba

2018” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    Hm . Kemeny eved volt , de tanultal es valtoztal! Ami nem ol meg , megerosit ! Hogy mit kivanok ? Te Legy Boldog es nem az Uj ev ! Minden alakuljon jol es legyel egeszseges ! ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

  2. soulleadertucsi szerint:

    Évikém, én azt kívánom, hogy folytassuk tovább az utunkat ahogy eddig is… a többi csak rajtunk múlik ❤

    Kedvelik 2 ember

  3. Amon Ra szerint:

    “…csakis rajtunk múlik”.

    Igen.

    Kedvelés

  4. ÉVA szerint:

    Tuti ! Osszekot minket sok minden! ❤️❤️❤️ ami ritka és amit ertekelek !❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: