soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Talán ott kezdeném a mai rövid eszmefuttatásom, hogy december 31-én felkeltem 2:45-kor, hogy elmenjek dolgozni… Én mint alapból a munkájának élő ember nem problémázik azon soha, hogy menni kell. Ez teljesen természetes, problémát inkább az jelent, ha nem a megszokott útvonalamra küld a “gép”, hanem mások megszokott útvonalaira, mert az soha nem jó… Nos 31-én a megszokott útvonalam várt sok szeretettel…Sikerült vödörből lemosni a buszról a nem dolgozós napokon rákerült koszt és szándékaim szerint boldogan kívántam volna búcsúzni az évtől…

Ezt a boldogságot beárnyékolta az a tudat, hogy másnak a “megszokásába”, másnak a buszába és másnak az utasainak kiszolgáltatva kell majd töltsem az új esztendő első napját.  Ez az árnyék jó kis ideges hasmenést produkált bennem, mert minden a tudatban dől el, és nem tudok hazudni magamnak, hogy milyen szuper lesz nekem majd reggel 4-től 23 óra utánig távol lennem az otthonomtól.. Még olyan gondoltaim is voltak, hogy milyen szuper lenne, ha nekem is ilyen fordám lehetne, hogy 1 napot jövök és kettőt nem, mert minden másnap máshol dolgoznék egy napot így két munkahelyem lehetne és két fizetésem… Aztán ez a dolog hamar bedőlt. 31-én ledolgoztam amit kellett…rossz hangulatban keringtem a városban, nem nagyon tudtam tolerálni, hogy van aki vigyorogva belelép a hátul csukódó ajtóba, majd mikor nemtetszésem kifejezve megkérdem, hogy nem hallotta, hogy cseng az a kurva csengő, akkor rám néz, mint egy ufóra és közli vigyorogva, hogy nem…  Ilyenkor nehéz megállni, hogy ne szóljon be az ember valami kedveset, és nem is álltam meg…

Szilveszter estéjén még este 10-re visszavittem a Lányom Paksra a Hooligans koncentre a városháza elé. Nekem nem stílusom ez a zene, de mivel senki nem vállalta a gyerek befuvarozását a házban abban a tudatban sem, hogy nekem másnap reggel 4-től újra berreg a busz a seggem alatt, és mivel lehet holnap meghalok és mást nem tudok adni a gyereknek csak a figyelmet és a jelenlétet meg, hogy cipelem a seggét ide-oda, hogy legyen neki megélése is a sok telefon és laptop nyomkodás után, bementünk… Nos elég jó kis megélés volt… Nekem a zene- mindegy milyen- belemászik a lábamba és jót is tett némi rugózós táncmozdulat a hideg betonon (soha többet télen nyitott helyen rendezvény) , mivel soha nem járok sehova örömmel konstatáltam , hogy én nagyon is jó bulizós emberke vagyok, csak ki kellene mozdulni többször, és nem kellene, hogy felb@sszam a fáradt agyam azon, hogy körülöttem többen úgy állnak mint lófasz a hideg vízben, és lenézően nézik azokat, akik nem temetésre jöttek, hanem bulizni… Őrület…
Emlékszem az Irigymirigyre Szekszárdon… tombolt a tömeg… Lehet ez az együttes nem a legjobb választás volt, mert ez a zenei stílus nem jön be a nagy többségnek, vagy akinek bejött volna másol volt már beájulva este 10 után, de nagyon gyászos volt az emberek merev zenehallgatását megélni.. Mondjuk kurvára nem lassította be ritmusos rugózásom, csak olyan furcsa nekem , hogy nem mindenkire hat a zene, a ritmus úgy, hogy mozgásba lendítse, ha másért nem, azért, hogy ne fagyjon a lába a talajoz…

Nos éjfélre hazamentünk…úgy illik , hogy a család egy laza kölyök vagy mentes pezsgővel tekintettel a dolgozókra koccint és vagy kimegy az udvarra megtekinteni a gazdagok állatüldöző rakétáinak ezer színében pompázását a kivételesen nem ködös égen, vagy alszik mondjuk másfél órát a műszakja előtt… Asszem ehhez már öreg vagyok, nagyon kiütött  ez a két nap, esélye sincs, hogy én munkát vállaljak 48 órán át…Ahhoz nagyon nagy bajban kell legyünk, hogy ennyit kockáztassak.. A vendégszereplésem az erőműves járaton relatív jól sikerült..
Mosószeres flakonokban otthonról szállított vízzel vödörből mosogattam le a buszt a tárolóhelyén…utálok koszos busszal dolgozni, de többnyire olyan jut, ritkán adatik meg, hogy tiszta buszra váltok 😦 .  Nem szeretem, hogy száguldozni kell,  nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy olyan szar úton azért menjek 80-90-el szépen szabályosan egy busszal, mert ehhez vannak az utasok szoktatva és imádkozzak, hogy az a 40 őz ne akkor akarjon átvágtatni előttem, amikor pont én jövök (annyi nem is fér el a csomagládában, sem otthon a fagyóban 😀 – viccet félretéve, nem szeretnék még egy macskát sem elütni, nem őzet…)
 Bár ideges nem voltam már (attól rettegtem, hogy nem tudom elindítani valamiért majd és nem tudok kihez fordulni reggel 4-kor… , nem úgy van kint a prérin, mint a telepen, hogy elindítok egy másikat) de jókedvű sem, olyan utasok jöttek, akik közül legalább egy ismert már és kötelességének érezte, hogy szóval tartson.. Igazán jó embereket küldött nekem a Sors és megkönnyítette ezt a nem szeretem műszakot. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy nekem mindig segítenek “odaátról”… mindig mindenre megjön a válasz  és mindig egyértelművé válik, hogy ha valami nagyon rossz is, ott van a végén az ok, amiért azt az utat végig kellett járni. Ezen a napon is tanultam sok mindent.. Láttam olyan helyzeteket és körülményeket, amik kicsit más megvilágításba helyzetek bennem embereket… És magamat is megéltem más körülményben.
Megállapítottam, hogy ha lehet én maradnék a helyi személyszállításban, mert nekem nem jó ez a száguldozás, de nem biztos, hogy itt maradok helyileg, mert én csak buszt vezetek, semmiképp sem ülök személykocsi volánja mögé…

Ez van… röviden ennyit…. elkezdtem az évet…nem fogok sokat dolgozni ebben a hónapban, gondolom maradt szabim, kezdődik a fogprojekt is újra, hogy talpára verhessünk megint egy kis pénznek.. Aztán majd lesz valahogy…Minden esetre a boldogság projektnek vége…igyekszem jelen lenni, de boldog most nem vagyok.

A “Sors” mindig kárpótol…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. soulleadertucsi szerint:

    ❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: