soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

…nagyon kevés időt töltök a Facebook megosztások megtekintésével, mert igazából olyan kevés az önálló gondolat, a tömegosztásos , mindenhol mindenki mindig ugyanazt osztja posztok meg nem érdekelnek, így gyorsan átfutom a minőséget és inkább seprem a havat… Igazából a mobilon vagy tableten nem lehet kérni a friss bejegyzéseket, mert nem adja be, nagyon megszűri kiket dob fel, a gépen meg inkább csak írok, ha éppen itthon vagyok délelőtt és üres előtte a szék… Nem nyitok videókat, főleg nem messenger üzenetben úgy hogy aki küldi nem vesz fáradságot arra, hogy jelezze, hogy azért küldi, mert izgi és nem tudtán kívül mert vírus… – nos kisebb semmitmondó bevezetőm után a lényeg az, hogy a gyors görgetés közben találkoztam egy Alföldi Robi idézettel, ami elég igénytelen módon volt képre írva és bár nagyon messze vagyok a politizálástól , mert nem értek hozzá, mégis megkerestem a cikket, amiből származott… Az idézetet azért hoztam el, mert benne vagy az ” itt minden csodálatos” gondolata…. És mert amikor megkérdezik , hogy mi újság, nekem sincs ennél több mondanivalóm, csak az, hogy ITT MINDEN CSODÁLATOS….és hogy miért is? Hát az benne van az idézetben:

alföldi robi…mindegy, hogy ország, város, munkahely, közösségek vagy család…. nem számít semmi.. Az van, amit hinni akarnak és azt hisznek, ami nekik jó…

Eszembe jut a löszomlás szülinapi partija, amit megdöbbentő módon fojtott be a helyi média egy lelkes lovagja… Ugyanettől a helyi médiától, s lehet pont a lovagtól megjelent egy poszt amiben értelmetlen halálba ugrott ember “üzenetére” hívja fel a figyelmet… Nem idézem szó szerint, mert nem ér annyit, de benne volt az írásban a lényeg, hogy egymást taszítjuk bele a reménytelenségbe.. Nos amikor rádöbbentem, hogy egy igazából tiszteletet érdemlő ember nem áll az igazság mellé, és képes azokra lőni, akár szavakkal is, akik a valóságot képviselik, mert ebben van az érdeke, én is úgy éreztem, hogy kicsit meghalt a lelkem és ő ölte meg. Hatalmas nagy tükör ez, csak kár, hogy akkor sem látjuk benne magunkat, mint károkozókat, amikor valaki az életét adja érte…

A mai világban nem az a túlélés, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a Természet teremtette változásokhoz, hanem az, hogy kinek vagyunk a kukivégei.. hogy kinek a valóságát akarjuk a magunkénak hinni. Vajon meddig korcsosulhat még az emberben a tudat, meddig játssza még Istent és teremt új valóságokat, fiktív világot maga köré és mi lesz közben a valóságnak betáplált illúzióval? Végleg össze fog omlani a mátrix?

Itt minden csodálatos….

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: