soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

... amikor a Szüleim elutaznak több napra minden alkalommal tárlatvezetést tart az51172472_211758776338616_5217075522953019392_n Anyu, hogy mit hol találok (hivatalos papírok ) ha netán nem jönnének haza többé.
Mindig égnek áll a hajam ettől a “gondoskodástól”, aztán eszembe jutok, mert az idei évben először nem írtam búcsúlevelet az éves határidőnaplóm elejére, ahogy eddig minden évben pontról pontra kirészletezve ,hogy mit hogyan kell fizetni vagy hol találnak ha szembe jön a busszal a kamion és nem szednek ki a roncsokból élve…

Visszaemlékszem a gyerekkoromra, amikor még volt lehetőség utazgatni nyaranta, soha nem tartottak a szülők arra vonatkozólag előadást, hogy mi a teendőm, ha netán egy idegen országban egyedül maradok… Azok után sem, amikor egy 2,5 hetes bulgáriai utazás után autóbalesetet szenvedtünk. (igaz 20 kilométerre az akkori lakóhelyünktől és szerencsére hazafelé)  Igazából ők nem gondoltak rá 30-40 vagy 50 évesen, hogy bármi bajuk lehet, nem volt a mindennapjaik része annyira a halál(félelem) mint az enyém.

A nagy spirituális utamon (1992-től tudatosan, de 2004-től intenzíven) többször tért vissza a halálfélelem az életembe, az ilyen gondolatok fogságában születtek a búcsúüzenetek, amiben mindenáron tudatni akarom a családommal, hogy szeretem őket és odátról is fogom, úgyhogy el vannak átkozva, nem lehetnek soha szabadok , mindenhol a nyomukban leszek és befolyásolom az életüket 😀 😀 😀
Tavalyelőtt (2016) novemberben volt az utolsó “nagy roham” amiben sírógörcsökkel (csakis, ha egyedül voltam) adtam az Őrzők tudtára, hogy bár nagyon felkészült vagyok és minden karmikus szálat elvarrtam, de még ott vannak a gyerekeim és bár nagyon szabadulnék a családom hozomány részének- számomra– negatív rezgésétől, talán erőt kellene kapnom átlépni a nem egyenes embereken, mint a halálba kívánnom magam, majd rettegni annak bekövetkeztétől. Ennek tudatára ébredésemkor megszűnt a halállal való kapcsolatom. Átkerült a “nem foglalkozom ezzel a gondolattal” dobozba a “cucc” és nem jelent meg azóta.
A tavalyi határidőnaplómban már csak annyit írtam, hogy legyenek boldogok és szeressék egymást, ha ez lelkükből fakad…
Idén semmit nem írtam. Nem az én dolgom a hátrahagyottak felett aggódni, pont annyira nem, ahogy most nem veszik ki a részüket a “közös életterületeink” ápolásában, gondozásában és pont annyira nem, amennyire őket érdekli, mi lenne velem nélkülük. A tavalyi évben a realizmusom elérte a csúcsát, így tényleg mindenki azt kapja tőlem, amit felfogok abból, amit nekem ad.

Amikor kettesben utazunk a Nagylányommal valamerre (mégis) elmondom minden alkalommal, hogy mi a teendő, ha rosszul leszek. Kit hívjon, hova menjen, vagy kihez forduljon addig, amíg nem jön érte valaki a családból…  Nekem soha nem mondtak el ilyeneket és nem is tanították.  Igazából az életben felmerülhető problémákról és az azok körüli teendőkről soha nem beszélt senki. Sem arról, hogy mit, hova és hogyan fizetünk. Sem arról, hogy van-e valaki az életünkben, akire számíthatunk ha a szüleinket nem, vagy már nem érhetjük el.

Csak eszembe jutott…

Régen nem volt mobil, nem volt gyors az információ áramlása…Nem is volt rá szükség olyan sűrűn. Most hogy az információ másodpercek tört része alatt megkerüli a Földet, megnövekedett azon események száma, ami miatt szükségünk is lehet erre…
És akárhogy nézem…nem az események tették szükségessé a információátvitel sebességének növekedését, hanem -ha nem is logikus- pontosan a nagy sebesség teszi, hogy egyre több esemény veszi igénybe a “szolgáltatást”.
Ez olyan “mátrixos”…
Nem tetszik…
Nem jó.
Nem.
😦

 

…más világ van…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. pipibébi szerint:

    Én már többször is megkíséreltem ezt a lájk lehetőséget, de eddig még mindig csődöt mondott a tudományom. Enyhe fokú agyérgörcs érkezése előtti pillanatban -mint most is- gyorsan kiléptem a like -procedúra opcióiból (Wo.Pr.) és jelzem most itt, hogy olvastam. Egy szütyőt fogok bőrszíjjal a nyakamba akasztani. Benne lesz a leírt instrukció halmazom egy papírra felírva. Megkímélem a szeretteimet . 🙂

    Kedvelik 1 személy

  2. soulleadertucsi szerint:

    Lájkolni csak az tudja, aki regisztrált felhasználó… 😀 😀 😀
    Amúgy is minden blogportál igényli a regisztrációt a tetszikeléshez.
    Amúgy ez “nem vicces” téma… Engem életemben sem kímélnek, már nem tartom fontosnak, hogy hirtelen távozásomra is felkészüljek 😀
    De azért mindent egy helyre írtam le.. a lényeg, hogy töröljék az összes netes dolgom, mert nem kívánok megmaradni semmilyen kornak.

    Kedvelés

  3. Aprovali szerint:

    Jaaaaj Tücsi! Ilyen szomorú és nyomasztó írást nem olvastam még tőled!
    Szó ami szó, nekem is a táskámba van a “végrendelet.” 🙂

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: