T.T.

Idén nem várom a tavaszt….
Miközben sokan minden fórum minden posztjában csalogatják a melegebb időt, a virágokat, a madárdalt, a reggel friss illatát én nem érzek semmit.
Nem vagyok ennyire szuper a tudatosságban, hanem inkább a B vitamonok csendes elnyomásában a mélyemben próbálom tolni magam előtt a változásokat, az időt, amikor majd dönteni kell…

Aki követget,( vagy épp ócska módon megfigyeli a posztjaim, mert reménykedik, hol lehet majd belém kötni megint) tudja, hogy jelenleg az életem egyetlen fix pontja vált ingóvá, ami a munkavégzésemmel van kapcsolatban. Ahogy közeleg a tavasz egyre többször fog megérinteni a változások langy szellője, mindenképpen bekövetkezik, tehát kár ellene harcolni, ám dönteni kell és maga a választási lehetőségek körüli homály az, ami bizonytalanná és frusztrálttá tesz.

Ott kezdődik a “hiba”, hogy én nem veszem tudomásul, hogy “csak egy” senki vagyok a jelenlegi szakmámban, mert magaménak érzem az egészet. Nem vagyok profi, de van tapasztalatom és sajnos vannak berögződéseim és szokásaim is, amiből nem szívesen engedek, illetve nem engedek. A hétvége, a nap szava a DÖNTÉS lett és találtam is ide egy tökéletes idézetet Holch Gábortól:

Remélem nem bánja, hogy– gondolom védett-a  képét ilyen módon használtam fel, mert nagyon igaznak tartom , hogy ösztönszerűen hozott döntéseink nem vezetnek minket félre, mindig beigazolódik, hogy a zsigerből hozott döntések a legjobban hozzánk illő és a célba vivő utat tárják elénk és amin gondolkodunk és mérlegelünk, ész érvekkel próbálunk megmagyarázni az nem áll meg a választásunk után.

Felmerült bennem , hogy ezt az utat el kell hagynom, amin járok, de nem a készülődő új lehetőségért, amiről nem tudunk semmit, hanem egy harmadik, még nem látszó útért.
A jelenlegi körülmények között egyetlen dolog ami szól, az a megszokása azoknak a dolgoknak, amikkel nem értek egyet, de egy új helyen nem viselném már el.
Az új hely mellett az nem szól, hogy nem látható, hogy kik lesznek azok, akik meg fogják majd keseríteni a gályarabok életét, mert én maximálisan konfliktuskerülő ember vagyok, viszont sajnos túl becsületes és tiszta, tehát nem játszom…és nem szeretem a játékosokat sem. Nem tudok sem becsülni sem tisztelni olyan embert, aki hazudik vagy játszik, másokat megkárosít vagy épp mások kárára előnyökhöz juttat…
Nekem nem kell előny, de hátrány sem… Tehát a mérleg üzemel, a tavasz nem tesz jót a mérlegem elemeinek, mert nagyon merülnek…

Amikor dönt az ember, amikor nagy a tét egy dolog biztos: senkit nem kell megkérdezni , hogy ő hogyan tenne ebben a helyzetben és senkit nem kell szem előtt tartani, mert eddigi életem során a legtöbb pofon azért ért, mert mások érdekeit a magam elé helyeztem, közben pont azok hagytak cserben vagy magamra…

Felmerült, hogy nem lesz ilyen problémám, hogy döntenem kell, mert ezt a döntést, meghozza helyettem más, ez a legegyszerűbb…a készen kapott étel lehet kicsit mérgező,tele van E betűvel,  de nincs vele különösebb munka és nem vagy felelősségre vonható, ha mások sózták el.

Minden egybevetve nálam 2019 kegyetlen, zord tél…. és lehet egészen 2020 januárig az marad.