Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

…nem a közelgő Telihold, nem is a frontok, nem az itt-ott felbukkanó vírusok, nem külső oka van most a Csendnek. Még csak nem is a megfigyelői státusz. Nem a nem szociális lényem, nem balf😳sz teremtésem, a helyzetem, amit ha nem is a nagyra vágyásom, inkább a számomra megfizethetetlen vágyak támogattak. Egyszerűen megvilágosodott egy újabb sötét zug az elmémben. Elkezdtem összeszedni magamban, hogy mégis hol tartok a belső utazásomban, mennyit tudtam meg rólam és ez mire elég most.  Eddig lázadoztam és lázadozva tettem azokat a dolgokat, amiket mások nekem szántak az életük vagy munkájuk könnyebbé tételében, most viszont rájöttem, hogy miközben lelkesen beleteszem magam mások vágyainak megvalósításába elvárják, hogy részt vegyek bennük úgy, hogy az én vágyaimra rányomják az”ez egy f😠szág” bélyeget.

Mindenféle lázadás vagy háborgás nélkül léptem egyet hátra. Nem osztom meg a vágyaim és nem kérek segítséget sem többet. Meguntam, hogy elnapolható, elhetelhető, elhavolható, elévelhető vagy elfelejthetőek a vágyaim.
 Amire önerőből képes vagyok megvalósítom, amire nem nos….az nem az enyém. Aki sokat olvas az tudja, hogy az könyvek eljuttatják oda, ahová soha nem juthat el. Én is eljutok, mert nem olvasom, hanem írom az életem könyvét ezután, és mindent megvalósítok benne, ami csak az álmokban létezett eddig. Ezt senki nem veheti el tőlem, s ha majd nem tudok írni, vagy nem látok, a tudatomban írom tovább.  Az a szerencsém, hogy ha már nem leszek ura a tudatomnak, nem fogok emlékezni semmire már, de a történetem ott lesz felírva a tudathálón és bárki olvashatja, kinek hozzáférése lesz hozzá.

Furcsa dolog az idő.   Azt tanultam a 2018-as évben, hogy mindennek eljön az ideje, 2019-ben hozzá jött egy olyan megtapasztalás, hogy semmi esetre sem szabad a jövőbe lépni és előre dolgozni benne. Nem lehet megúszni semmit! Nem lehet elébe menni a dolgoknak, mert a nagy aggódásban, vagy túlbuzgó szervezkedésben elsiklunk a lényegek felett! Számomra az idő olyan mint egy személyvonat, ami minden megállóban megáll… Nem tudunk felkészülni arra, hogy mi vár minket a következőben, mert hiába van érkezési idő, ha útközben valami megállítja a vonatot. Tudhatjuk jól, ha egy percet is késünk, a megállóban már nem azt találjuk, amit elterveztünk, és ha nem azt találjuk, nem tudunk reagálni megfelelően, mert dühíteni fog a tény, hogy újra kell terveznünk. Sokkal több energiát vesz el az állandó újratervezés, mint a mindenre nyitottság  rácsodálkozás, elfogadás és az adott helyzetben önmagunkból a legtöbbet kihozó cselekvés.

Olyan “hazaértem” érzésem van.  Ma nem akartam semmit az emberektől.   Nem akartam gondolni semmit senkiről. Csak lenni akartam az áramlásban arcok és az arcokhoz társított megélések, emléket  érzések nélkül….ma csak én vagyok és az idő, ami mindent megmutat a maga idejében!

Bányai

tanultam valamit az időről…” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: