soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

1f7b5e_e81abef528a07cf1eb0e40532a2c4e01….igazából két műsort is néztem a testem regenerációs fázisában, az elsőre nem emlékszem, csak annyi maradt meg, hogy úgy ébredtem belőle, hogy na ez is valami napi maradvány, ahhoz van köze, hogy a kedves szomszédjaink valamiért haragszanak rám/ránk, de fogalamam sincs miért, hiszen otthon sem vagyok szinte..   a második, egyben a kakaskukorékolás előtti viszont képileg is megvan, sikerült megfognom.

Fogalmam sincs, hogy a jelen vagy a következő munkahelyem (ez alapból gáz, mert én úgy terveztem, hogy most már nyerek a skandin és nem dolgozom többet ) pszichológiai vizsgálatra küldött (van ilyen divat, Pestről hazafele volt is szó erről a csodálatos programról)  Egy helységbe kellett bemenni, ahol volt egy vékony, bajszos unszimpatikus pasi, aki közölte, hogy üljek bele egy székbe (mint a fogorvosi szék…mondjuk kevésbé fusztráló, mintha nőgyógyászati vizsgálóasztal lett volna) és azt mondta nézzek a kamerába. Azt hittem valami szemvizsgálat, de egy vetítővászonra a saját életemből emelt ki epizódokat. Ezeket elemezte és kérdezett bele döntésekbe. Kellemetlen élmény volt, mert barátságtalan volt az ember. Aztán egy másik helységbe küldött, ahol 3 fiatal vihorászott,  velük kellett volna szituációs játékot játszani. Nos ez kizárt….Nem voltam együttműködő. Nem vagyok együttműködő…Azt elemeztem ébredés után, hogy nem szabadna látnia az ellenségnek, hogy nem illeszkedem be már semmilyen működő egységbe, mert kisebbrendűségi komplexussal vagyok szerelve. Bár végtelen a szabadságom, és maximálisan embercenrikus vagyok, nem vagyok fogaskerék alkat.   Nem vagyok csapatjátékos.   segítek, de nem épülök be, nem játszom semmit, senkivel.

Amúgy is dühös vagyok, mert lebalfaszoztak a cégnél, pont akkor, amikor ünnepeltem az ittlétem 23. évét. Egy olyan busszal dolgozni, ami úgy csóválja a seggét a nyomvályús úton, mint a kutya a farkát nem könnyű a nem megszokott terepen. Sokkal könnyebb volt ezen szórakozni, mint tenni róla, hogy ne így legyen. Arra jó volt ez a sztori is, hogy tudjam kinek hol a helye az életem ezen területén.

A pszichológusok kerüljenek.   A felelősségáthárítóknak lenne rájuk szükségük nem nekem.   Én tisztában vagyok a helyemmel és a határaimmal… 😏

pszichoanalízis az iccakában… 😂😂😂” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Aprovali szerint:

    Gratulálok! Ez jó álom volt, mert szoktam én is álmodni rémségeseket. 🙂 😀 ❤

    Kedvelik 1 személy

  2. ÉVA szerint:

    ❤️😘

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: