Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

..ami persze nem fogadalom, csak melegen ajánlott. Nekem.

Elöljáróban annyit, hogy aki nem tudja mit jelent a depresszív állapot, az ne olvasson tovább, mert nem fogja érteni, hogy miért kínlódom. Aki tudja, az sem fog érteni, de annyit felfog majd, hogy egy nagyon sötét mély gödörben ülök és a szavakból kötött létrán át mászom felfelé, erőltetem a kommunikációt, akkor is ha rosszul, mert ha nem írok legalább, akkor minden kapcsolatom megszakad a külvilággal, főleg most, hogy a fizikai bástyám, az ember aki egyedül a felszínen tud tartani nincs a közelemben pár napig.

Mostanság sok negatívum ért kisebb kisüléseket okozva az agyam érzelemközpontjában. Előfordulhat, hogy ennek következtében elfelejtettem, hogy

“AZ IGAZSÁG CSAK AKKOR JÓ, HA MÁSOKRÓL SZÓL, DE RÖGTÖN HARAGOT VÁLT KI, HA A HALLGATÓSÁGUNKBAN TALÁL MEG VALAKIT.”

Avagy megint rosszat szóltam, mert számomra nem volt rossz a tartalom, csak tény… Baromira fájdalmas, ha az ember úgy veszíti el valakit, hogy valójában nem is tehet róla… Mert nem tehetek róla, ha a szavaimon kapva valakinek jól esik megharagudni rám. Arról sem tehetek, hogy sajnos életem delén megöregedve érzem magam annyira, hogy megengedem nekem, hogy ne teszteljem minden gondolatom a partnerem karakterén agyban, hogy vajon megint mivel sértem meg, hanem kimondhatom azt, amit látok, akkor is, ha csak én látom úgy.

9a81168b68c0407d8091aada6103f1bdAntiszociális és depresszív vagyok megint. Ez nem is lenne probléma, de ilyenkor másképp viszonyulok dolgokhoz, és általában végzetes döntéseket hozok. Itt van például ez a szuper Arckönyv, a virtuális játszótér, ahol soha semmi nem változik. Mindenki mindig ugyanazt teszi bele…Kevesen hoznak bele egyedi tartalmat, vannak a bátrak, akik mernek önmagukból megosztani valamit, vannak, akik másokat osztják meg, és vannak, akik szintén megosztják maguk körül az embereket egyetértőkre és ellenzőkre.. Van a sok politika, a sok szarrá csépelt poén, a sok kamuhír, a pozitív oldalt oldalt erősítő fotók, illetve kevés erőszakot vagy negatívumot tartalmazó versek, idézetek.  Engem megöl ez az egész. Itt vagyok, de nagyon keveset tekerem a hírfalat.  Boldogabb lennék itt, ha mindenki minden nap vagy x óránként csak egy megosztást tehetne fel, mert akkor ő is elgondolkodna mit talál aznapra a legfontosabbnak és az olvasó sem csömörlik meg vagy görget át a lényegen, mert mire oda jutna, ahol tényleg van valami, már unja…

Jól elkínlódom ezen itt, pedig nem kötelező az ittlét… Tisztában vagyok vele, hogy innen már csak egyszer megyek el. Ezért nem erőltetem még a távozást , de megfordult a fejemben és mivel nem lehet kiszűrni mindent, ami erre ösztönöz, az is energiát vesz el, ha győzködöm magam a maradás előnyeiről…ami ugye csak egy van: Te.  / de Te légyszi ne győzködj, mert nem erről szól ez a poszt, csak megosztottam az érzéseimet ezzel kapcsolatban is / Semmi más oka nincs a kínlódásomnak, csak az, hogy nem tudom visszaadni azt a figyelmet, amit itt kapok, és ezt nem tartom részemről tisztességesnek.
Nem vagyok előadóművész, aki csak “előad” és nem érdeklik azok az emberek, akik nézik, én fontosnak tartom a cserét, de minden időmet elveszi ez… És ez frusztráltá tesz.
Felidegesítem magam, elfáradok az idegességtől és elkedvetlenedem. Rengeteg a munka a “kinti világban” és elképzelni sem tudom, hogy mások mikor élnek, amikor folyamatos itt a jelenlétük.. Talán megint ott rontottam el, hogy nem merek kockáztatni elveszíteni embereket… Pedig az is nagy tévedés, hogy vannak…  Mert  nincsenek… Hiszen ez itt csak egy virtuális játszótér, kint az utcán vannak, akik szinte menekülnek előlem.. Nem tudom a helyén kezelni ezt az egészet.. És egyre jobban hajlok arra, hogy nem is akarom.

Megint rohan az idő.. Olyan mint egy elszabadult vonat… Nem tudom féken tartani, átfut megint velem a lényegen. Csak azt veszem észre, hogy nem tudok megragadni semmit, abból, amit az ablakból látok és már azt kívánom, hogy ütközzön neki valaminek, ami megállítja, mert elég volt a rohanásból. Én megélni kívánom a pillanatot, nem kapaszkodni becsukott szemmel a vonat padlóján összegömbölyödve és várni a becsapódást…

Hallgatni, nem beszélni és főleg nem mondani soha többé igazat…

/ amúgy nekünk renitenseknek ez a virtuális játszótér sem több, mint egy sor… és köztudott, hogy mi nem állunk egyik sorba se.. Nem csoda, hogy labilisnak tűnünk olykor, mert közösség szag van és ahol közösség van, ott megjelenik egy lélekpusztító kényszer, a megfelelési… és ott máris vége annak, ami el sem kezdődött /

hallgatási fogadalom” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    Barcsak ott lehetnek és par hetig beszelgetnenk NON stop ! En is voltam depis, meg mindeg lappang , a szorongas és a megfelelesi kenyszer elobb utobb ide vezet! Azon ne ragodj, hogy nem tudod vissza adni a figyelmet amit itt kapsz, hiszem minden nap azt teszed , hahooo! Aki itt van az azert van mert kedvel, aki nem az nem! Idegesit, hogy mindeg a jok szenvednek és bosszant, hogy nem tudok semmi okosabbat irnom, csakis annyit veled vagyok és fel a fejjel , senkiert, semmiert nem erdemes kikeszulnod! ❤️❤️❤️❤️❤️😘😘😘😘😘

    Kedvelik 1 személy

  2. soulleadertucsi szerint:

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: