Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Egy kínlódás margójára…

Megint helyzet van, amit nagyon bunkón reagálok… Igaz oka van, de már nagyon fáradt vagyok attól, hogy akár kifelé, akár befelé önmagamnak megmagyarázzam, hogy miért van lassan halálos gyomorgörcsöm egy-egy családi “ünnep” előtt… Lezárom a témát annyival, hogy legyen 100%-ban az én hibám… mint minden, ami másoknak bennem , a reakcióimban, az életemben nem tetszik.

Miközben csendben haldoklom és különféle halálnemek helyett épp menekülési útvonalakat keresek, önmagam fogom nyakon és rázom meg, hogy HÉÉÉÉÉ ! Az élet minden területén-egy kivételével- határozott és gyors döntéseket hozok, és nem érzem úgy, hogy bárkinek meg kell indokolnom a döntéseim. Felfedeztem ugyanis, hogy senkit nem érdekel a másik ember érzése, az a fontos, hogy ő saját magával, a cselekvésével a saját értékrendéjéhez való hűségével meg legyen elégedve…

Egy külső példát had hozzak, az ilyen mint iskolai anyák napja, amit anyukák kedvére nagy gonddal állítanak össze… Utáltam én is és a gyerek is.. Akkor most miről beszélünk? Hol van a kinek a kedvére? Egy egy szokás…rendben van, de akkor ne tegyük hozzá, hogy az én kedvemért… Akkor mondjuk azt, hogy ez egy kötelező program, ahol anyuk együtt bőgnek az érzékenyebb gyerekeikkel a félig elmondott vers felett, majd kifelé az ajtón már hallatszik, hogy “a kurva anyád, nem mész sehova, amíg nem írtad meg a leckédet)

Az utolsó ilyen alkalomkor reggel az iskola helyett Budapest irányába indultunk kettesben…Anyák napja ahogy mi szeretjük..Anya és gyermeke…titkosan összeesküdve a rendszer ellen.. Ami az “én kedvemért” van…

Családi együttlétek egy olyan családban, ahol egy majdnem rokon egy óra negyven perces előadást tart arról egy szerencsétlen helyválasztás miatt a buszon, hogy én mennyire káros vagyok a család egységére, mert az anyai szívet tettem tönkre azzal, hogy megpróbáltam megfelelni egy olyan közegeben, ahol egy domináns egyed teljesen átformálta a család működését, istenkirállyá(vagy nővé ) lépett elő és beszabályozta az egész pereputtyot… Odáig fajult az egész, hogy már az is megkérdőjelezte a valóságképem, aki nap mint nap egy ágyban ébred velem..

Ezen sztoriból kifolyólag jutottam oda, hogy felülvizsgáljam bennem az EGÓt és miközben boncolgatom magam megfigyeltem, hogy hiába akarok “jó” lenni és kibírni 2 órát egy olyan közegben, amiben mosoly mögött húzódik a csendes utálat, nem vagyok képes rá, mert egy őrült rázza bennem a ketrecet és térden állva sírva könyörög, hogy vigyem el innen.

Akkor most mi van? Melyik az irány, amit  tartani kell? Mi van akkor, ha mindenki téged tart őrültnek? Valóban őrült vagyok, vagy csak lázadok az ellen, hogy mások mondják meg mit tekintsek tradíciónak? Egy olyan család része vagyok, ahol valójában SENKIT SEM ISMEREK! Ilyen emberek , akik nem tartották fontosnak, hogy rokoni szálakat erősítsenek a saját kötelékeikben milyen alapon akarják, hogy én részt vegyek az életük pár órájában azért, mert náluk ez a “szokás”….

Megdöbbentő, hogy ennek ellenére úgy érzem, hogy alapból mindenki jó ember a közelemben és senkivel semmi bajom. Nem foglalkozom az életükkel, úgy élnek, ahogy nekik jó , nem látok bele és már nem is érdekel. Sokszor próbáltam tisztázni a helyzetet, és látszólag ment is, de csak látszólag. Jobb lett volna, ha mindenki felismeri mit tett bele, és akkor indulhattunk volna egy tiszta lappal, de a papírt már az érkezésem előtt rég teleírták ..szomorú, hogy az én nevem látszik csak legfölül.. Amióta öntudatra ébredtem mindenkinek mindent elengedtem, de a belsőm nem..és nagyon fáj. Egyre rosszabb….és nem akarom, hogy az Őrzők a védelmemben lépjen, mert az jobban szokott fájni és végleges.

crossroads

a nap szava legyen a válaszút

 

Az hittem, hogy csak a munkahelyem miatt kerülök lassan döntéshelyzetbe, de úgy látszik van még helyzet bőven, ahol döntenem kell. Nem hiszel el, hogy rossz ember vagyok. Nekik sem és neked sem hiszem el, hogy nekem mások tradícióit kellene tovább vinnem, van sajátom, szerettem volna a sajátom, de nem kellett senkinek. Nekem sem kell senkié… egy ünnep előtt 2 héttel kezdődő fizikai fájdalmak, hasmenés , zsibbadások és rosszullétek eddig nem voltak elegendő jelek arra nézve, hogy itt valami nem stimmel.
Lépnem kellett, mert ugyan 100%-ban én vagyok a hibás az egész világon bekövetkező rossz dolgokért, nem kötelező nekem ezért minden évben bizonyos alkalmakkor magamban tudatosítani.

50394060_367480530747211_4979414229183365120_n… azt hiszem rájöttem, mi is a valódi célja ennek a fájdalomnak és remélem sikerül elengednem bennem. Amikor az ember öntudatra ébred, akkor kezdi magát külön kezelni a testétől és az egójától. Én az egót is egy összetett dolognak tartom, a programot tartalmazza, amit hozunk és az én tudatot… A túlélés és az elkülönülés másoktól tudata… Ezt a programot lehet felülírni és felügyelni egyaránt, ha külső nézőpontból nézzük.  Az egész életünket az határozza meg, hogy az egónk felett ki az úr… A társadalom, a család, a párkapcsolat vagy  mi magunk…  Az egót befolyásolják a reklámok, az egón keresztül irányítanak a hatalmak, az egó az, ami birtokol, ami a fejlődést,  haladást  kívánja…Az egóba táplált értékrend az, ami meghatároz. Ha urai vagyunk az egónknak, megismerjük a programunkat , megértjük a reakcióinkat, a vágyainkat, az álmainkat, a félelmeinket…Az egó használja a szavakat, az egó az ami beengedi a gondolatokat, a saját érdeke szerint… Ha nem lenne egónk, nem létezhetnénk, mert ha nem lenne egónk, nem lennénk külön az egésztől ..akkor rögtön rájönnénk, hogy nem is létezünk valójában külön az Istentől, hanem egy nagy egészet alkotunk…

Amikor öntudatra ébredünk és nem tesszük, amit mások mondanak mert a mi egónk nem tartja ezt követendőnek, mások dühösek lesznek és megpróbálnak hatni az érzelmeinkre.. De miért lesznek dühösek? Miért zsarolnak érzelmileg? Mert tehetetlenek lesznek onnantól fogva velünk szemben. Szerintem sok szülő érzi ezt…Fájdalmas, mikor a gyerek nem tartja értékesnek az évtizedek, századok óta már nem tudatosan ismételt mozdulatokat, mert új rezgésvilágban született és nem értheti mi a jó abban, hogy olyan dolgokban vegyen részt, ami az ő lénye, egésze számára nem érthető vagy értelmetlen, de nem tartom helyesnek erőltetni. Én úgy gondolom, hogy ami számunkra fontos, azt cselekedjük és biztosítsuk a lehetőségét annak, hogy mások is részt vehessenek ebben, de onnantól, hogy kötelezővé tesszük vagy érzelmi zsarolással vesszük rá, félelem magokat ültetve azért, hogy ne szakadjon meg egy lehet erőltetett folyamat, csak növeljük a távolságot és pont azt érjük el, hogy a szeretet helyett félelem és gyűlölet költözzön a másik ember szívébe. Az egó védeni fogja az ént… ez a dolga… és ki fogja vezetni a sötétből a maga módján.

Nyomorultnak érzem magam megint… Nem vagyok rossz ember… Elfáradtam a harcban, amit önmagammal vívok, nem adhatom meg magam többé… Olyan erővel tart vissza valami belső energia attól, hogy olyan helyzetben tartózkodjak, ahol nincs közegem,hogy képtelen vagyok tovább hazudni magamnak, hogy meg kell tennem, amit nem akarok!  Értem sem tette meg senki, hogy egyáltalán felfogja amit mondani próbálok…
Kérem a gyomorgörcsöm megszüntetését, vagy valaki adjon egy kést, hogy legyen látható oka a fájdalomnak…( bakker)

( amúgy ha valóban bolond vagyok, akkor miért fontos, hogy bárhol ott legyek? lehet mégis az a tetőteres tetőteraszos lakás kell akárhol és csak a macskák és a kutya jöhet)

…az öntudatra ébredés az egó felismerése lenne a rendszer(ünk)ben?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

  2. soulleadertucsi szerint:

    🌹❤️🌹

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: