Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Amikor sokáig nem születik poszt eszembe jut, hogy itt az idő elköszönni a nyilvánosságtól. Semmi sem tart örökké… Ez sem. Aztán amikor ezt sikerült megfogalmaznom, akkor jönnek a szavak, s bár nincs bennem igény már arra sem, hogy visszaigazolják a megéléseim, mégis itt maradnak a gondolatok szóruhát öltve és ha nem is jutnak túl messzire, elhagyják a kikötőt, az elemekre bízva a sorsukat…

Régebben többféle formában is befizettem a csendes őrültek adóját (avagy a SZJZRT által játszható lottóformátumok földjébe is vetettem pénzmagot) de mára heti egy, a legkevesebbet fizető ám leggyakrabban telitalálatot produkáló skandináv lottóba fektetem a heti 250 forintomat… Csütörtöktől szerda estig az a feladat, hogy megfogalmazzam, hogy mire költeném a várható nyeremény összegét. 
Ez is játék…de véresen komoly, ugyanis feltűnt, hogy nem tudok már teremteni sem úgy mint régen. Az életem első harmadában mindent meg tudtam teremteni, lényegtelen hogy milyen úton és áron, amit vágytam. Senki nem tudott eltántorítani a vágyaimtól, terveimtől. Ahogy ment az idő, ahogy jöttek a gyerekek, változtak dolgok s velük változtak az álmok is.

Feltűnt, hogy mindenkinek kedvezni akarok és ezt nem csak egy lehetséges anyagi jobblétben, hanem a relatív nyomoromban is. Ebben a nagy figyelmességben teljesen elvesztek és kiégtek az álmaim, mert amit nem tudok egyedül megvalósítani nem kapok segítséget benne, mert félretehető vagyok…. Mára már csak alap dolgokért harcolok, pl a relatív rend és oda jutottunk, hogy ezt sem kapom meg, mindenki királlyá, királynővé változott körülöttem, ahol én magamtól vállaltam majd rokkantam bele lelkileg majd lassan fizikailag is a cseléd szerepbe.

54770998_2190742020961044_395763485226565632_nVan egy füzetem, és írom, rajzolom az álmaim….illetve írnám és rajzolnám…De nem egyeznek másokéval és néha azzal sem, amit tegnap akartam. Két véglet között lebegek és mindegyiket megöli a realizmusom. Néha visszasírom azt a naiv hülye picsát, akit nem érdekelt, hogy ki és hogyan, de kivitelezze amit kitalált.  Mióta világosság fényeskedik a padlásomon, azóta semmiképp sem számítok arra, hogy valaki azt tartja majd fontosnak, hogy részt vegyen az álmaimban… Szóval itt vagyok egyedül, de mégsem tudok álmodni szebb jövőt…

Valahol, ahol sikerült megismernem a programom, sikerült megértenem miért vagyok olyan amilyen, ahol sikerült tiszta lapot, új füzetet kezdeni elfelejtettem újra tanulni a teremtés csodáját. Talán tartok tőle, hogy ugyanúgy elkapkodom, elrontom mint ahogy tettem akkor, amikor megálmodtam azt, ami most van. Pedig akkor nagyon jónak tűnt, de lám…ahogy az idő megy, úgy változnak a körülmények, változom én is… kívül belül….és új álmokkal tudnám elképzelni a folytatást.
Nem a boldogságot! Én boldog ember vagyok, mert sikerült megtanulnom önmagam kezelni, elfogadni, érteni …és szeretni. Szabad vagyok, de nem teljesen mert még függök attól a programtól, ami mások önzőségét a sajátom elé helyezi. Azt hiszem ezen kell most dolgozni kicsit. Én úgy teremtem az új álmaim ezután, hogy bárkinek legyen helye benne, aki szeretne velem lenni, de nem leszek senki cselédje… És bizony az én álmaimban az én szabályaim szerint folyik a játék..ahogy most is.

Egy kicsit visszakanyarodva a mostba, arra lettem figyelmes, hogy mindenki igyekszik megvalósítani az álmait. Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy kötelességük áthúzni mások teremtéseit és azon dolgoznak, hogy tönkre tegyék azt.  Sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy szívem szerint kiírtam volna embereket a saját történetemből, de nem tettem, mert tiszteletben tartom a Teremtés sokszínűségét, és tudom, hogy mindenfélefajta embernek jelen kell lennie ahhoz, minden emberi tulajdonságot megélhessünk akár egymás által. Most mégis eljött az a pillanat, amikor a sok kérdőjel helyére egyre több felkiáltójel került.  Nem nagyon tudom hova helyezni azokat az embereket, akik különböző előnyökért ( és itt nem az alapvető, sajnos már néhol az emberségért is elvárják, hogy térdre ereszkedjenek előttük) a legvégsőkig képesek elmenni, főleg úgy, hogy mások “álmait” vagy egyszerűen csak szar, de még élhető életét tönkretegyék… Mivel változások jönnek, biztosan szem előtt fogom tartani, ha kérdéssé válik egy munkahelyváltás, hogy milyen rezgésszintű és emberi programmal szerelt emberekkel kell(ene) együtt dolgozni. Mert nem hiszem, hogy szükségem van olyan közegre, ahol az a cél, hogy tönkre tegyük egymás életét… 😦

A nap szava pont ezért (és egy történet soha véget nem érésére került felkiáltójel végett) a TALPNYALÓ lett Shakespeare tolmácsolásában:
Shakespearre

 

… újra kell tanulnom az álmaimat…” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. katimamma szerint:

    Ezt akár én is írhattam volna… Hmmm❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: