Tücsimami

… az utóbbi napokban többször mondtam ki, hogy az összes jó szándékból elkövetett döntésem hiba volt… Minden össze van zavarodva bennem 😑.

Mindenféle önvád és önsajnálat nélkül kijelenthetem, hogy minden negatív gondolatom megvalósulni látszik, de a jók egy sem, ám azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy mindig arra törekszem, hogy a legtöbbet adjam magamból, hogy kifejezésre juttassam a figyelmem, a szeretetem a segítő szándékom, mégis ezzel ártok a legtöbbet mind magamnak, mind pedig azoknak akiknek jót akartam.
Túl sokat pofázom… Megdöbbentő magamat kívülről hallani. Nevetséges vagyok.
Elszomorodtam az újabb befelé figyelésem alkalmával megtapasztalt valóságom miatt.
Szánalmasnak érzem magam.
Talán éppen ezért siethetett segítségemre ma a KÖZÖNY.
Ma rám ült a csend, ami kiütötte az érzelmeim és leszállt rám a közöny átláthatatlan sötét fellege. Érzelmek és az érzelmekhez tartozó érzékektől mentes napom volt egy ideig, aztán belibbent a TESZTALANY és kibillentett ebből a posványillatú semmiből, ám nem a harag, hanem a tehetetlenség győzött felettem és feladva minden szándékom, amit az emberek felé fordított visszaereszkedtem a fellegbe és barátommá fogadtam a KÖZÖNYT.
Találtam is Márai Sándortól egy frappáns idézetet, ami nagyon illik most a jelen állapot(om)ra:

A közöny most a legjobb barátom. Megvéd az összeroppanástól.
Ha kitekintek az életemre,hiába vagyok a világ legszerencsésebb embere, és hiába vannak 24 órás szolgálatban körülöttem az Őrzők, az életem bazi nagy ballépések sorozata , tele vagyok szar döntésekkel, a hülye álmaim okozta teljes káosz jellemez , ami nem csak engem tesz nyomorulttá, hanem mindenkit lehúz körülöttem, holott bennem minden szándék arra gyúrt, hogy másoknak szuperebb életet teremtsek annál, amit hoztak magukkal a közösbe.
Elég erőteljes a kontraszt.
Közben a kinti világban is történnek események, amelyek szintén azt erősítik bennem, hogy boldog lehetek azért, mert nem hasonlítok senkire, hogy nem állok olyan sorokba, ahol az állatokkal tesznek egyenlővé az amúgy is állatok, majd szórakoznak a nyomoromon, de mégsem lehet felhőtlen a boldogságom, mert megint csak csalódtam az emberekben, ami erősíti bennem a magányt, ösztönöz a befelé fordulva maradásra, ahol nem látok mást, csak egyre magasabbra tornyosuló szart.💩💩💩
Na.
Közben azt hiszem kezdem feladni azon elképzeléseim, hogy valaha valahol rám is igazán szüksége lesz valakinek, vagy valaminek (egy szolgáltatásnak) és nem csak arra kellek, hogy hazugságokkal traktáljam az önimádó világot.
Azt hiszem folytatom feladni…
Lehet ez a legjobb most, amit tehetek.👍