soulleadertucsi®

Szembe jönnek velem fotók, képek, olykor posztok vagy hozzászólások a Homokozóban, amin  hol kicsit, hol nagyon elönt a borzongás, vagy tele leszek kérdőjellel, kezem  a betűket nyomja hevesen majd mielőtt az ujjbegyemre nehezedne a súly és útjára indítanám a megjegyzésem, törlöm a hozzászólásom, kisétálok a Homokozóból , lerázom magamról a homokot és megyek a dolgomra, de előtte megváltom a jegyem a Pokolba a rosszindulatom miatt… Mert gonosz vagyok, hogy “elfogadás” helyett  a lelkemen is felállt a szőr olykor…
Bizonyára a hozzám érkezők is éreznek ilyesformán HA eljutnak odáig, hogy egyáltalán megnyitják a napi (vagy heti, kétheti vagy néha már csak havi) böfögésem, hogy hogy lehetek ekkora hülye, vagy hogy lehet valaki ilyen negatív. Tény, hogy nem vagyunk egyformák, és lehet furcsa, hogy pont én mondom, aki abszolút renitens és abszolút nem illeszkedő, nem illemkockás, de szerencsére mindezt ellensúlyozza az mérhetetlen empátiám, amit egyensúlyba hoz az olykor halálba kergető realizmusom.

Szóval kikerül egy kép, egy poszt, ami szörnyű…. Nekem szörnyű…. Nekem is szörnyű, meg másoknak is, mert az… negatív, irreális vagy borzalom, mert messze van a realizmustól, de jönnek az ismerősök és ezerrel nyomkodják rá a lájkot.

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk azt a tényt, hogy ha valami lájkot kap, az a tudatban úgy rögződik, hogy EZ JÓ! EZ KELL! EZT SZERETIK! És ha azt mondod valakinek, miközben a borzalmas kajáját tuszkolod le a torkodon, hogy “hű, ez nagyon finom” akkor akárhányszor odamész, ezt fogod letuszkolni, mert megerősíted őt a borzalmában… Egy kicsit azért visszaüt a dolog…

Én- mert én írom e posztot- nem lájkolok semmit, ami nem tetszik… Ez feltételezi, hogy amit lájkoltam, azt el is olvastam. Kevés magamfajta szörfözget itt, kevesen olvasnak a néven túl és bár eddig a pillanatig feltételeztem, hogy ha a bötűket nem is ismerik és nem olvassák el az emberek, legalább a képeket megnézik, hogy mire nyomkodják a lájkot….
Hát ma kicsit úgy érzem, hogy vagy nézik, vagy borzalom, ami a lelkekben van…
Vagy nekem nincs a mai társadalomban elvárt ízlésem..
Persze… persze, hogy bennem van a hiba 😀

Én sosem számolgatom a lájkokat… Full realista énem nem nagyon zavarja MÁR, hogy a lájkok olykor csak egy névnek szólnak, aki mögött egy a lájkoló által elképzelt karakter áll…

A mai nap szava ebből kifolyásilag legyen a LÁJK és találtam is idevaló idézetet 😀
Szép napunk legyen! 😉