Szembe jönnek velem fotók, képek, olykor posztok vagy hozzászólások a Homokozóban, amin hol kicsit, hol nagyon elönt a borzongás, vagy tele leszek kérdőjellel, kezem a betűket nyomja hevesen majd mielőtt az ujjbegyemre nehezedne a súly és útjára indítanám a megjegyzésem, törlöm a hozzászólásom, kisétálok a Homokozóból , lerázom magamról a homokot és megyek a dolgomra, de előtte megváltom a jegyem a Pokolba a rosszindulatom miatt… Mert gonosz vagyok, hogy “elfogadás” helyett a lelkemen is felállt a szőr olykor…
Bizonyára a hozzám érkezők is éreznek ilyesformán HA eljutnak odáig, hogy egyáltalán megnyitják a napi (vagy heti, kétheti vagy néha már csak havi) böfögésem, hogy hogy lehetek ekkora hülye, vagy hogy lehet valaki ilyen negatív. Tény, hogy nem vagyunk egyformák, és lehet furcsa, hogy pont én mondom, aki abszolút renitens és abszolút nem illeszkedő, nem illemkockás, de szerencsére mindezt ellensúlyozza az mérhetetlen empátiám, amit egyensúlyba hoz az olykor halálba kergető realizmusom.
Szóval kikerül egy kép, egy poszt, ami szörnyű…. Nekem szörnyű…. Nekem is szörnyű, meg másoknak is, mert az… negatív, irreális vagy borzalom, mert messze van a realizmustól, de jönnek az ismerősök és ezerrel nyomkodják rá a lájkot.
Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk azt a tényt, hogy ha valami lájkot kap, az a tudatban úgy rögződik, hogy EZ JÓ! EZ KELL! EZT SZERETIK! És ha azt mondod valakinek, miközben a borzalmas kajáját tuszkolod le a torkodon, hogy “hű, ez nagyon finom” akkor akárhányszor odamész, ezt fogod letuszkolni, mert megerősíted őt a borzalmában… Egy kicsit azért visszaüt a dolog…
Én- mert én írom e posztot- nem lájkolok semmit, ami nem tetszik… Ez feltételezi, hogy amit lájkoltam, azt el is olvastam. Kevés magamfajta szörfözget itt, kevesen olvasnak a néven túl és bár eddig a pillanatig feltételeztem, hogy ha a bötűket nem is ismerik és nem olvassák el az emberek, legalább a képeket megnézik, hogy mire nyomkodják a lájkot….
Hát ma kicsit úgy érzem, hogy vagy nézik, vagy borzalom, ami a lelkekben van…
Vagy nekem nincs a mai társadalomban elvárt ízlésem..
Persze… persze, hogy bennem van a hiba 😀
Én sosem számolgatom a lájkokat… Full realista énem nem nagyon zavarja MÁR, hogy a lájkok olykor csak egy névnek szólnak, aki mögött egy a lájkoló által elképzelt karakter áll…
A mai nap szava ebből kifolyásilag legyen a LÁJK és találtam is idevaló idézetet 😀
Szép napunk legyen! 😉
Mennyiszer, milyen sokszor kapom én is azon magam, hogy egy-egy megírt hozzászólásom egy legyintés kíséretében törlöm ki a hozzászólás sávjából… Mert tudom, hogy rajtam kívül kevesen érzik zavarónak azt a megosztást, képet, gondolatot… Ezért is kap annyi kedvelést. Vagy tényleg a megosztó személy neve az, ami olyenkor számít?
Mindegy. Az első alkalom még “csak” összeráncolt szemöldököt, a következők az illető követésének leállítását eredményezik nálam.
KedvelésKedvelik 1 személy
👌 😜
KedvelésKedvelik 1 személy
Tegnap olvastam már amit írtál nekem ide, és próbáltam megfogalmazni egy választ, mert közben összejött a napi rutinból is pár gondolat ezzel kapcsoltban, de lehet poszt lesz belőle…
A lényeg talán annyi, ami kérdés is egyben, hogy mikor jöbök én rá, hogy én döntök és nem mások az érzéseim után… avagy szükségünk van még mindig erre az egész arckönyvvilágra?
hiszen teljesen érdektelen feleletes az egész…
szinte úgy néz ki mintha kötelező lenne
Cégek, iskolák köteleznek rá, hogy legyen felületed, de nehogy megossz bármit is , mert “kirúgunk”… Legyél itt, hogy láthassunk… 😀
Őrület.
Amúgy nagyon zavart vagyok..egyre rosszabbul érzem magam.
Ma megint tanultam valami nagyon fontosat, aminek az a lényege, hogy nem azért vannak társaid, hogy ne legyél egyedül… és nem is azért, hogy kiszolgáljanak vagy te szolgáld őket…valami másért…valami másért….ezt nem tudom szavakba rakni… segíts kérlek!
KedvelésKedvelik 1 személy
Valóban, a kötelezettség ott van, viszont amellett, hogy egyik oldalon köteleznek rá, mondván: “legyen, mert azon is küldünk feladatokat”, szinte semmi sem történik rajta. A napokban azért kapott fiam osztályának fele rossz osztályzatot, mert valaki a másik csoportból nem teljesítette vállalt feladatát: nem küldte át az osztály másik felének a napi anyagot. Persze, ez a bizonyos “másik fél” is kérhette volna… Nem kérte. Mindegy is… Itt sem a technika a ludas, hanem aki(k) használja(~ják).
Hogy szükségünk van-e rá… Ha nincs is, de használjuk… Hébe-hóba megjelenik rajta ez-az tőlünk is… De nem kell, és talán nem is szabad(na) túl nagy jelentőséget biztosítani az FB homokozójának (sem). Szépen lassan haladok afelé, hogy szinte már csak olyan oldalak és megosztások jelennek meg nálam, melyek tartalma valóban érdekel…
Hmm… Társ, társak… “Érdekes”, ahogy a ne légy egyedül kérdése át tud értékelődni, hiszen személyesen -ezen a földi, fizikai síkon- valóban nagyon ritkán találkozunk, tehát a “harc-tereinken” egyedül vagyunk jelen… És mégsem.
KedvelésKedvelik 2 ember
Áááá ma már érdemes volt felkelnem!
Mindig a legjobbkor, vagy mindig amikor KELL itt vagyunk és a gondolatok gondolatokat szülnek..amik fejlődnek és visznek minket tovább az úton!
Köszönöm!
KedvelésKedvelik 1 személy
“Nyitunk… Haladunk tovább.”
Ha lehet, most még nagyobb eltökéltséggel.
Én is köszönöm, Tücsim!
KedvelésKedvelik 1 személy
❤️❤️❤️
KedvelésKedvelés