soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Mik vagyunk?

Mik vagyunk egymásnak mi emberek? Miért vagyunk egymásnak, egymással vagy egymás mellett?  Vajon miről szól a házasság, élettársi kapcsolat vagy a barátságok?

Én egy baromi nehezen elviselhető ember vagyok. Valaha vidám, minden problémát a szőnyeg alá seprő, a saját megálmodott valóságában élő ember voltam, de hogy s hogy nem az önismeret pokolba vezető útjára sodródtam és szerintem már túlságosan is sikerült darabjaira szednem önmagam.  Ezzel nincs is baj, hogy programjaira és a programok között szövevények apró szálaira szedtem az ÉNt, az egóm rendszerét, a tudatom hozzáférhető részeit, de túl sok hibát követtem el közben…

Egyrészt… szétszedtem.. kurva nehéz menet volt… Nagyon sok fájdalom és negatív dolog került felszínre, amivel nem tudtam mit kezdeni. ( A klozeten olvastam a Meglepetésben, hogy szakember nélkül nem nagyon kellene önismeretesdit játszani, csak az a gáz, hogy én akkor kezdetem befelé utazni, amikor megszűnt a bizalmam az emberekben, mert nem tudom hova tenni az emberek közti viszony lényegét, nem értem miért segítene nekem bárki?Másrészt meg szétszedtem magam, de nem tudom, vagy nem látom értelmét összerakni, mert ugyebár ez olyan mint az autószerelés.. ha szétszedek egy autót és megtisztogatom a rárakódott szaroktól, meg kiütöm a hibákat a memóriájából, attól még ugyanaz az autó marad! Ugyanazok a programok fogják vezérelni …nem lesz jobb..csak ugyanaz.

Sok kérdés felmerült bennem …

Én mindig szabad embernek éreztem magam annak ellenére is, hogy volt pár nem számottevő korlát az életemben. Igazából soha nem tiltottak semmit, csak elmondták a következményeit a döntéseknek, amiket meghozhatok bizonyos helyzetekben. Természetesen sokkal okosabb voltam mindenkinél, és nem hittem el… Már mindegy.
Sosem tartottam magam okosnak, de butának sem …inkább vagány és modern gondolkodású emberke voltam, aki képes volt mindent megoldani a maga módján, egészen addig, amíg nem jött valaki, aki fontosnak tartotta elmondani, hogy semmi sem jó úgy, ahogy én teszem…  Elmondta, hogy szar amit csinálok, de nem segített javítani rajta…

Egy idő után az ember elhiszi, hogy szar… semmit nem ér… Nem is érti, hogy minek tartják? Robotnak, tárgynak, moslékos vödörnek, amibe bele kell rúgni, ha elballagnak mellette?
Amikor ilyen állapotban elkezd egy belső utazást, akkor hajlamos arra, hogy csak a rossz dolgok mellett álljon meg, és megerősítse az őt kritizáló embert az igazában… Tényleg egy tehetségtelen, semmitérő ember vagyok?

Ma megkérdeztem az Őrzőket, hogy miért van családom? Miért nem hagynak el , hiszen “ennyi pénzért” máshol sokkal jobbat (jobb cselédet) kaphatnának, vagy miért nem megyek el én, ha úgy érzem nem illek ebbe a puzzle-be?
Mi az, hogy szeretet? Nekem mit jelent, és nekik mit jelent?
Miért nem látszik pont azokon, hogy fontos vagyok nekik, akikkel élek , és miért idegenek szeretnek messziről annyian? ( Nyilván könnyebb egy kitalált személyt szeretni, mint azt, aki röpteti a tányérok este 11-kor a tömött mosogatóból, mert idegrohamot kap ilyen apró semmiségektől).

Most mondom ki másodszor, de talán most fel is fogtam, hogy nem mindenki szeret egyformán. Hogy mennyire önző dolog -tőlem- hogy nem akarom észrevenni, miközben én elvárom, hogy észrevegyék. Bár szerintem ezek alapján én talán nem is szeretek senkit, mert nem is tudom, hogy hogyan kell. Mindenkit úgy kellene szeretni ahogy ő vágyja, akkor jegyzetfüzettel kellene járkálni, hogy ki mit tart annak, avagy ki az, aki egóból akarja értékelni a világot és ki az aki lélekből teszi… Én ebbe belefáradtam.

Azért indultam el az “önismeret” útján, hogy megtudjam, miért vagyok olyan, amilyen.
Azért indultam el az önismeret útján, hogy ne bántsam meg az embereket magam körül, de közben arra is rá kellett döbbenjek, hogy nem azért vagyunk társak, barátok, vagy épp partnerek, hogy egymás vágyait és önmegvalósítását támogassuk, hanem azért, hogy könnyebbé tegyünk a fizikai életet, hogy több időnk jusson az önmegvalósításra a saját álmainkra is. De úgy gondolom, hogy a gyümölcsfa a kertemben, ami az álmaimat szimbolizálja terem épp elég gyümölcsöt és jut belőle mindenkinek, aki szereti…

Az ember csak olyan embert válasszon társának,barátjának aki szívesen fogyasztja azt a gyümölcsöt, amit ő nevelget, és ez vissza is igaz! De nem várható el, hogy csak az egyik vagy csak a másik ember gondozza a fákat, mindenkinek magának kell felnevelnie az álmait és vigyázni őket a tolvajoktól. És ha elveri a jég, elpusztítja a tűz vagy kitépi a vihar a fát…akkor újat kell ültetni és mindig jól jön, egy kis segítség.
Én nagyon szeretek adni… de kicsit megzavarodtam az utóbbi időben ebben a nagy adakozásban, hogy valójában van-e erre itt bárkinek is szüksége és ha igen, akkor miért probléma az nekem, ha nem értékelik, amit adok…hiszen az már viszonzás, annak elvárása meg önzőség . (vagy nem? )

***

Annyi kérdés kering bennem…
A szándékosan lebutított világról…
Arról, hogy miért fontos másnak láttatni dolgokat, mint amilyenek valójában?  Jogszabályokat szültek évtizedekig , melyek mögött nincs semmi. Kifelé mutatják azt, hogy minek kellene lennie, de nincs aki megvalósítsa… Létrehoznak dolgokat, de nem felügyelik, hogy meg is maradtak-e azok a dolgok… Papíron építkeznek, papíron felújítanak… Nem csak az ország irányításáról van szó, hanem kicsiben sem működik semmi.
Jó hír, hogy mindenki azt csinál amit akar… mert körülbelül úgy vonják majd felelősségre, ahogy a rák megtalálja az áldozatát…találomra… rábökünk a névsorban egy számra és őt büntetjük, őt betegítjük, őt szivatjuk meg, de már ebben sincs semmi realitás, sem logika… Vagy ilyen lenne a SORS?
Tényleg mi írjuk a sajátunkat?
Akkor azért van, hogy teljesen lebutítanak minket az iskolákban, azért van, hogy megtanítják a szöveget érteni úgy, ahogy szerintük kell, és nem úgy,  ahogy a szerző megírta…

Mert ki vagy te, hogy megmondjad, mit gondolt a Költő, amikor versbe formálta az érzéseit? Mi alapján döntjük el, hogy ki az, aki felelőssége teljes tudatában van? Sablonok szerint?

Minek vagyunk mi emberek egymásnak?
Minek, ha nem hagyjuk egymást élni, minek ha azt figyeljük mások mit rontanak el, és minek, ha nem vesszük észre, hogy mi magunk sem működünk jól, mert nincs olyan, hogy jól…nincs olyan, hogy rosszul… csak út van, és az úton menni kell.  Segítsük egymást, de arra ügyeljünk, hogy senkit ne vigyünk magunkkal az akarata ellenére. Segíteni kell megmutatni az irányt, segíteni lehet azzal, hogy elmondjuk, mi milyen módon másztuk meg a sziklákat, és hogyan ereszkedtünk a völgyek mélyére, hogy miképp jöttünk ki a csapdákból és milyenek a csapdák, de senki helyett nem dolgozhatunk, senkit nem vihetünk be a hátunkon a célba, mert nem fog tudni mit kezdeni azzal, amit majd a szalagon túl talál…
Társak és nem egymás áldozatai vagyunk!
…legalábbis ezen a tudatszinten.

MIK VAGYUNK MI EGYMÁSNAK?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    👌 nagyon jó írás.

    Kedvelik 2 ember

  2. Aprovali szerint:

    Azt, hogy szeretlek, ez szóval nem kifejezhető, mert mit? . . . .mit? Egy az egyben!! Ebben minden benne van. 😀

    Kedvelik 1 személy

  3. katimamma szerint:

    Millió érzés, millió gondolat mely kevés ember fejében oly sokszor felbukkan…. Vajon kapunk rá egyszer választ?
    Tücsimamim ❤️❤️❤️🤗

    Kedvelik 2 ember

  4. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: