Tücsimami

… a mai nap tanulsága(i) :

/…talán nem lehet elégszer elmondani/

Addig nem lesz egy mondat végén sem pont, ameddig meg nem érti az ember, hogy miért vonzotta be, vagy teremtette az adott helyzetet, amiből szabadulna!

Ha mégis a vessző helyére pontot rak, a következő mondatának értelme ugyanaz marad… és újra és újra, míg meg nem érti, hogy hol hibázott.

Azonban ahogy megérti, hogy mit tett “rosszul” a probléma azonnal megoldódik…Mert nem az idő oldja meg, hanem az eltelt idő alatt megtett úton megélt tanítások általi “megértés”, a bölcsesség.

Ezért múlnak el a jó dolgok gyorsabban, mert mindig tudjuk, mit tettünk azért, hogy jó legyen.

“Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó…” /A zene az kell /

….

S még egy lényeg, a mai nap megtapasztalása az, hogy kell igen egy szülőnek osztania az észt, és nyomni nyomni a süket dumát, mert kötelességünk átadni a gyermekünknek a megéléseinkből szerzett tapasztalatot.DE!

De van egy határ! És én úgy gondolom, hogy elértem azt a határt, amikor egy lépést hátralépek, és hagyom, hogy a süket fül elnyerje jutalmát.

Van, amit az ember csak akkor érez magáénak, ha párszor meghal érte… ilyen későn ébredő vagyok én is… Szerencsés vagyok, hogy sikerül ébredeznem, ezt kívánom minden álomkórosnak, és üzenem, hogy van kiút!

Sok szerencsét!