soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

..kicsit csapongani fogok betűvetésileg…de most van technikai szabadságom hozzám…

lomtalanitas-600x400

(guglikép)

Lomtalanítás volt a falunkban és ezzel egy időben az életemben is …
Az utóbbi durván egy évben megtudtam magamról, hogy kettős személyiségem van.

/ Kedves trollkodó kamuprofil alatt zugfirkáló leskelődő embertelen és lélektelen lényünk javasolta, hogy keressek pszihomókust és ne itt osztogassam a bánatom, még jó, hogy a blogolás szabadságával élve a saját profilom alatt azt osztok amit akarok (legalábbis észszerű határokon belül nyilván) és ha nekem esetleg szenvedni támad kedvem, hát megteszem bátran.  Mivel mindenki boldog és problémamentes a környezetemben és az ismeretségi körömben, így még tanítást is hordozhat egy önsajnálkozó, másokat is elszomorítani próbáló, pesszimista ember.. 😛 /

NA A kettős személyiségem kimerül abban, hogy én igen nagyon szeretnék “jó” lenni, csak nem megy… Például pár hónapig része lehettem a nagy család projekt megvalósulásának, ami igazi bukás volt a részemről a végére.
Baromira igyekeztem mindent beletenni, de belefáradtam abba, hogy nem partnernek, hanem eszköznek tekint a környezetem.
Igazsága vagyon annak, hogy kommunikációs probléma adódott a köztem és a család többi tagja között, sőt nem volt kommunikáció az új családtag és köztem…
Idővel csak feszültség maradt… És a feszültség létrehozta a távolságot, a történet végére részemről pontot tett és távozott a nagy család vágya belőlem  a maga tanulságaival ott, ahol a vendég elhagyta a hajót és vagy más vagy titkos vizeken evez tovább…

Ebben az utóbbi egy esztendőben megtudtam magamról, hogy nem vagyok társas lény, hogy mennyire nem fontosak a vágyaim mások számára, hogy mindent megteszek túl a realitáson is másokért, és nem várok cserében mást csak partnerséget. Nos ez a része bukik el mindig a történetnek… Olyan közeget sikerült létrehoznom, amiben a MI egysége azt jelenti, hogy mindenki egyre gondol.. ők magukra én meg rájuk… Miközben mindig valaki másra gondolsz, másoknak akarsz jobbat, elköveted azt a hibát, hogy rájuk telepszel és megfojtod őket, közben ugyanezzel a mozdulattal kicsavarod az életenergiát benned tartó gömb szelepét és szép lassan leamortizálódsz fizikailag, szellemileg…

Ahhoz, hogy haladni tudjak el kell engednem azt az énem, aki egyfolytában meg akar menteni, ki akar szolgálni másokat. Aki folyamatosan szolgáltat, de nem vár érte cserébe semmit… Vagy együtt kell működjek azokkal, akiknek szolgáltatok vagy ne szolgáltassak, mert kárt okozok bennük is és magamban is… Ezt most nem munkahelyileg, hanem családilag értem… Egy közösségben mindenkinek meg kellene lennie a feladatának, hogy a fejlődés állandó legyen.. Mindenbkinek bele kell(ene) raknia a tudását.. együtt kell tolni (vagy húzni) a szekeret…egy irányba… de az, ami jelenleg dívik itt, hogy én húzom , mások meg vagy döglenek a tetején vagy a kerekek alá dobálják a téglát, húzzák a féket semmi értelme…ez halott ügy.. ezt nem kell erőltetni…

Miközben (lim)lomtalanítottuk kifelé a sok felgyűlt limlomot elkezdett áradni az energia az udvarban és rájöttem, hogy van nekem valamim, amit az utóbbi 20 évben nagy kínok között szereztem meg.. úgy hívják SZABADSÁG…és voltak álmaim, és voltak vágyaim és volt idő, mikor még volt akit érdekelt, hogy mivel tudna boldoggá tenni, és segített megvalósítani az álmaim, mert én is folyamatosan támogattam az övéit… Aztán minden eltűnt és ahogy kicuccoltunk, kicuccoltuk vele az egész eddigi éltem…

Megmondom, hogy mindig szégyellem, hogy szemetet teszünk ki az utcára…nem kell nagy dolgokra gondolni, többsége eső áztatta karton, törött műanyag, másoktól elfogadott, másoknak nem kellett tárgykupac, amit használtunk míg lehetett, de pont itt ment tönkre, pont itt lett selejtes. Nagyon gáz, hogy ami eddig az udvaron rontotta a levegőt, az most majd egy telepen rontja…Azzal lettem “tiszta”, hogy elvitték a szemetet, ami most máshol terheli a világot… ez egy hazugság…Boldog vagyok az áramlásnak indult CHItől, de nem vagyok boldog attól, hogy boldoggá tesz, hogy “nem látom”, és tudom, hogy valahol ott van, ott terheli a környezetet… Belegabalyodok, de érted….érted hogy nem megoldás a rendrakásban, ha a szobádból a garázsodba rejted… Oda kellett eljutni, hogy ne legyen mit kidobni…
Én még mindig megszabadulni próbálok az illemből és békevágyból elfogadott dolgainktól, pontosan úgy, ahogy megszabadulni próbálok a tévhitemtől, az elveimtől, azoktól a gondolatoktól, amik mások szájába szavakat raktak, mindentől, ami nem az enyém és nem én hoztam létre, mégis az én működésem része…

Rájöttem, hogy ez a ház azért volt számomra vonzó lassan 21 éve, mert magasan rezeg és minden álmom megvalósíthatónak tűnt… Sokáig ment is a teremtés, aztán elmaradt és hagytam elveszni az álmaimat, amik most visszatértek a szabadság tudatával és annak a megtapasztalásával, hogy ezek után bármi áron megvédem az energiánkat azoktól az energiáktól melyekkel nem egymást tápláljuk kölcsönösen, hanem egymást kioltjuk… Ez senkinek nem jó… Most megállok, és csak akkor indulok tovább, ha képes leszek apró lépésekben haladni, ha képesek leszek elengedni azt, ami/aki nem akar ebben az energiában létezni és képes leszek mindenkit hellyel kínálni, aki igen…

Egyetlen csatalakozási pontom van, amit úgy hívnak bizalom…Már nincs idő arra, hogy szembefordulva a Belső Hanggal, az Őrzőkkel bizonyítgassam, hogy nincs igazuk.. Olyan vagyok amilyen… nem vagyok sem jó, sem rossz…energia vagyok egy elég intenzív fajtából..csak fajtabéliekkel tudom elképzelni a jövőm.. Akit taszítok, az ne jöjjön…kajának túl nehéz vagyok…egyetlen kapcsolódási pontom van, a bizalom…ha nincs meg, kár erőltetni…

Most kitalicskázom innen azt az énem, aki másoknak álmodott világot…és megtartom azt, aki magának teszi és képes tenni is érte… Ideje…Hátha ezzel a lépéssel csak azok lépnek át a kapun, akik érzik, hogy itt a helyük…és csak azok maradnak benne akiknek kell..

Ma jó napom volt.
Ma átjöttek az üzenetek, gondolatok , átjöttek a figyelmeztetések…
Reggel itthon maradt a jogsim… a falu határából fordított vissza az Őrzők, nem ellenkeztem, visszajöttem… Akkor megmutatta, hogy nem maradt volna itthon, ha veszem a lapot induláskor, mikor rámutatott a táskára, amiben benne maradt….
Ma békésen telt a szolgálat…meleg volt, de mégsem volt melegem….
Ma nem volt konfliktus…
Ma a Balatonba készültem…de nem jött be, mert volt még mit letennem, kitennem magamból, ahhoz viszont nekem a munkahelyem kell… Mert ott vagyok teljesen önmagam.
A mai munkám amúgy büntetésből volt, mert azon szórakoztam, hogy nem nekem kell majd a falunap parkoló királyai között centizgetnem a busszal, S LÁM MÉGIS, és amikor annak örvendtem, hogy magam után jövök reggel, mert néha jó dolog, hogy nem kell kivennem a szarjaim, mert nincs hol tárolni a buszban a személyes dolgokat….akkor lerottyant egy busz és máris az “enyémmel” mentek tovább, nyilván felajánlottam, nem mintha közöm lehetne ehhez..no de mégis….szóval megmutatta az Őrzők, hogy NEM KELL MÁSOKKAL FOGLALKOZNI, csak LENNI..és VANNI és TERVEZNI….és amikor mentem reggel a munkába a legfényesebb csillag előtt egy gyönyörű csillag utolsó útja villanása világította be a hajnali égboltot, akkor hosszú ideje először magamnak kívántam valamit… 😉 …. És ami nekem jó, az mindenkinek az lesz….mert mi mind egyek vagyunk….

Nem kell a megerősítés, mert nincs más út, csak a Belső Hang vezette út….és szabad hazudni mindenkinek…csak önmagunknak soha…
EZ VAGYOK…NEM BAJ, HA NEM TETSZEM…a lényeg, hogy én elfogadtam magam és tudok , akarok velem egy még szuperebb folytatást…
Aki akar…tartson velem mellettem….de sem szolgám sem uram ne legyen…csak Valaki, akinek vannak álmai és szívesen cserél bennük tapasztalatot…

Lomtalanítás és igazságaim..avagy…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    ❤ 😉

    Kedvelik 2 ember

  2. ÉVA szerint:

    😘🌹🌹🌹❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

  3. katimamma szerint:

    Mamim ❤️🤗🌸

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: