t.t.

… ül egy ember a megállóban. Járókeret előtte… Figyeltem, amikor ellentétes irányba mentem… Tudom, hogy van egy busz, ami A-ból érkezik előttem, gondoltam azonban, hogy az ember valamiért rám marad… 😑

Így is lett… Szóval jövök.. Látom, hogy ott vár… Megállok… Felugrál egy lábbal, mert kiderül…hogy csak egy van neki. Segítek… Mindig szoktam… Mások is szoktak, illetve vannak akik…

Megtudom a fél életét azon az 1,9 kilométeren… B-be utazik.  A pályaudvaron pont jön egy távolsági busz , ami B-n keresztül megy C-be… A bácsi szép lendületesen odaugrál, én barom meg megyek vele, hátha segíteni kell…

Megoldotta, felszállt … Nem volt magatehetetlen, egyedül érkezett B-ből csak egy másik távolsági busszal… A kolléga dühös volt rám… Minek viszek “ilyet” oda… Nem vittem…csak behoztam az állomásra, mert vett egy jegyet… Elkisértem a kocsiáll@sra… Hazamenne… Biztos nem tehet róla, vagy ha igen nem a mi dolgunk megítélni, hogy miért mozgáskorlátozott… Azt viszont nem tudtam, hogy ez probléma a távolsági buszokon 😑… Látszik, hogy csak egy helyijáratos vagyok…

Én sem segítek mindenkin.. Mert nekem is van értékrendem, amibe pl az ocsmány, trágár részeg nem fér bele… De a beteg, a fogyatékkal élő igen, mert amúgy is nehéz nekik… elég sokszor kerülök kellemetlen helyzetbe az empátiám és az értékrendem miatt. Problémát okozom vele,mert elvárom másoktól is… és még én érzem magam szarul… gáz..

Megvagyok döbbenve… De legalább elment az étvágyam. Úgyis 💩 a BMI-m. Bocsánat, hogy megint empatikus voltam… Pedig nem kamerázta senki, még jó,l ehet megbüntettek volna érte….

Én nem várok segítséget már senki embertől a Földön. Ha majd beteg leszek, vagy öreg nem megyek sehova, nehogy probléma legyek egy boltban, egy buszon vagy az orvosnál…

Álltam én két és fél órát 5 napos műtött bokával fekvőgipsszel a körzetinél… Se szék, se előny… Miért is.  Nem értem miért vagyok mégis most megdöbbenve… 🤐