t.t.

kézzel írott sor(s)ok

… avagy most bukom el, mert szavakba öntöm a legújabb megéléseim… bár érzelmek nélküliek, s nem panaszkodás, mégis több figyelmet kapnak, mint érdemelnek. Vagy mégsem?

Mostanában kívülről megfigyelőt játszom, elsősorban (és az utolsóban is) önmagam figyelem meg, miután kitűzöm a szándékom az adott nap kezelésére… a ma nyugodt leszek, vagyis próbálom fenntartani az újholdi áldást, a mélyen csendet… Nos az a lenge hajnali szellő azért fújdogált,mert a gyűjtődimenzióban egymást letaposva rohantak az Őrzők, hogy megtegyék a fogadásaikat arra, hogy mikor borul ki a bili az agyamban…

Az ébresztőm le volt teljesen halkítva, de Apa meghallotta, így az első pont kivédve… A buszom rendben várt, ez igen jó érzés…. nem indult ideggel a nap…Elterveztem, hogy mivel senkit nem zavar a visszatérő hiba, és menekülnek a szerelők ha meglátnak, nem ma lesz a napja a hibajel forrásának keresésére, majd egy vezényelt ellenőrzés során, így csak Adbluet tölteni mentem be… Mivel ezt sajnos a műhelyben lehet, és nekem be kell állni az aknára, örültem, hogy nincs rajta busz. Azonban ahogy közeledtem, bepattant a szerelő egy várakozó csuklósba, és beállt elém…. Nyugalom.. nem szóltam… kivittem kannában a 30 liter tömény ammóniás cuccot…

Ezután gondoltam lemosom a buszt… slag, kefe… igenám, de egy kolléga 52 percen át sikálta a buszát… nekem maradt 5 perc a szükséges 10-15-ből… de nem szóltam. Gyorsan megoldottam, kiértem időben…. Pályaudvaron beszóltak, hogy “mi van Fészbukguru?” Nem  értettem mi a szart akar ezzel a kolléga, a profilom alatt nincs semmi. Pont a cég miatt… az oldalam meg csak a követőim látják…vagy ők sem. Nem akadtam ki, de kezdtem érzeni, hogy romlik a hangulatom…. szomorú lettem, gondolatok nélküli, de szomorú.  Éreztem, hogy tesztelnek… A tudatosságom tesztelik… Hogy észre veszem-e, hogy mikor billenek ki? 

A közlekedés kaotikus…Szívesen kiírnám a nagynyilvánosságnak, hogy egy városi közlekedésben kellene számítani arra, hogy vannak, akik parkolnának, elindulnának, kikanyarodnának…. Nem értem, hogy miért nem segítjük egymást? Miért van az, hogy rádelőz, mutogat, ledudál, anyázik….

Aztán kisebb infarktust kaptam, amikor a kedves idős néni kikisérte a barinőjét a buszhoz, és amikor az már túrázott fel az alacsonypadlósra, gondolt egyet és korát meghazuttoló sebességgel a busz elől körültekintés nélkül átgangolt az úton. Ha kerülte volna valaki a buszt, ki sem tudta volna védeni…, annyira megdöbbentem, hogy még a dudát sem tudtam volna megnyomni, szinte láttam, hogy repül… szerencsére nem jött senki megszokásból kerülve mögöttem😠 Sehallselát emberekkel van tele a város… 😞

Aztán itt jön(ne) az rész, ami tovabbra is kérdőjel számomra és kibillentett a nyugalmamból, de előtte még a hazafelé vezető úton kényszerített le az útról – hogy rakja  bele ősgyík vesszejét az Úr- egy buzi terepjárós, akinek száguldva kellett végigmennie a falu egyébként egy sávos útján… mint mindenhol, itt is az erősebb kutya b😁szik a játékszabály miatt kénytelen voltam a bukszusban landolni a kisautóval…

S végül a nagy kibillentő helyzet, ami nem új, de örök kérdés:

MIÉRT KÉNYSZERÍTIK A PÉNZTÁROSOKAT ARRA, HOGY A LEHETŐ LEGGYORSABBAN HÚZZÁK ÁT AZ ÁRUT A KÓDLEOLVASÓ ELŐTT?

Utálom az önkiszolgáló pénztárakat,de komolyan kezdek gondolkodni azon, hogy visszatérek a már két éve nem látott Tescohoz, ahol nem kapok agyvérzést attól, hogy a pénztáros idegbeteg módon letolja a vásárolt árut a pultról, mert neki ettől függ a bére…. Ki volt az az elvetemült barom agyhalott geci, aki szerint így kell motiválni a pénztárosokat arra, hogy a ne lazsáljanak? Nem elég nekik a “jaj engedjen előre kedveském, mert megy a buszom” kategóriás kedves idős nénik a hada? Komolyan mondom, hogy soha senkit nem bántanék, sosem panaszkodom, ha átbasznak- és megteszik- nem szólok, mert egy balfasz vagyok, de be fogok írni legközelebb a vásárlók könyvébe, hogy nem vásárlóbarát az a hely, ahol stresszes pénztáros húzza a száját azon, hogy nem veszed el azzal a lendülettel és dobálod a kosaradba a cuccod, ahogy ő átrántja a leolvasón…. Nem feltételezem, hogy kötelező úgy dolgozni, hogy ne vegye észre a paraszt, hogy nem nyomták rá a kedvezményt a leértékelt árura, mert arra figyel, hogy röptébe kapja el a tojást… Lehetne egy úgynevezett lassú kassza is… ahol az ember olyan vásárlónak érzi magat, akit megbecsül a boltja…. ( nem nevezem meg a boltot, ritkán megyek ide, most egy darabig tuti megint nem… de mindegyik boltban van egy ilyen pénztáros, aki betartja az embertelen szabályokat… megértem, de mégsem. Én sem tartom be azt, ami nagyon szemben áll a jóérzéssel….)

Szóval… itt kiborult a bili…. itt elkeseredtem végleg… és innentől nem vágyom többre, csak a csendre.

… a fogadkozások,fogadalmak felhívják az Őrzők figyelmét?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️😘

    Kedvelik 1 személy

  2. katimamma szerint:

    Pfff no komment, pedig lenne mit, de akkor durranásig dagadna az agyam…. Őszinte együttérzésem! Hát igen, nincs is jobb a csendnél. A béke és a nyugalom töltse meg a lelked, és az elméd! ❤️

    Kedvelik 1 személy

  3. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    ❤ ❤

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: