soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Most tanulom, hogy nem kell megfogni és megtartani akarni a pillanatot, az érzéseket. Nem kell, mert nem is lehet sem megfogni, sem megvásárolni a “jót”, nem lehet elutasítani (megúszni) a “rosszat” .

Bő egy hete ücsörögtem a Balatonban és figyeltem hogy csorog át az ujjaim között a víz…

hands-water-poor-poverty

(Google kép)

Azt mondta a Belső Hang, hogy próbáljam megfogni, megtartani a vizet, meg tudom-e? Nyilván nem tudtam. Tehettem volna egy vödörbe, vagy megtölthettem volna vele egy medencét az udvaromban, de vajon az a “Balaton” lett volna? A tudat, hogy onnan származik a víz, az már biztosította volna, hogy ugyanúgy érezzek, mint amikor ott vagyok?

Mivel imádom a Balatont, hazafelé megkérdezte a Kislányom, hogy vennénk-e a házat a partján ha tehetnénk? 
A válaszom érdekes módon NEM volt. Ezen magam is meglepődtem, mert szerepelt a vágyaim közt megvenni magamnak a balatoni feelinget… Tudat alatt tudom, hogy elveszne a csoda, ha megfertőzné a hétköznapok itt ott felbukkanó vihara, ha a Balaton maga nem az eggyé válást, a meditációt, a pihenést, a gyerekkort, a születést, majd egyszer a halált magába foglaló csodám lenne, hanem nyűg a ház körüli – soha véget nem érő- teendők miatt.

Megtapasztaltam, hogy ha csendben van az egóm, (fáradt vagyok lehet, mert kerülöm a kommunikációt, a híreket, az embereket, és ha egyedül vagyok és kizárom magam a saját elmémből is) csodálatosan érzem magam.
Se stressz, se probléma…

Még mindig előkerülnek azok a pillanatok az életemben, amikor nagyon akartam, hogy szeressenek, hogy tartozzak valahova, hogy befogadjon valami közösség, de kivétel nélkül azért vallottam kudarcot,  mert nem tudtam együtt lélegezni velük…
Szabad ember, szabad lélek vagyok, így születtem és ebben nem tudtak soha korlátozni csak a megfélemlítés eszközén keresztül, de ezt is már csak felnőttként a munkámhoz való görcsös ragaszkodásom miatt…

Ahogy kezdem elengedni azokat a dolgokat, illetve embereket, akiket birtokolni vágytam, a szabadság érzése a végtelenségig fokozódik bennem.

Most például csodálatos nap van… Délelőtt dolgoztam, ma tökéletes időjárás és teljes konfliktusmentesség jellemezte a napom. Gondolkodtam rajta, hogy “de jó lenne, ha mindig csak ennyire lenne meleg”, meg “de jó lenne, ha mindig ilyen nyugodt lenne a napom”, de újra oda jutottam, hogy nem szabad akarni rögzíteni a pillanatot, mert semmi mást nem okoz ez a vágy, mint félelmet… Félelmet az állapot megszűnésétől… Mert ugyan most jó, de jaj mi lesz, ha holnap megint beüt valami sz@r  és mit ad Isten? Be is üt… de miért is? Miért érezem majd rossznak? A mai nap “jósága” miatt vagy mert megváltoztatta a mai nap okozta érzéseket?

Megint kevés a szókincsem és a tudásom ahhoz, hogy elmondjam mire jöttem ma rá! Nagyon szeretném elmondani, hogy mennyire nem jó dolog megfogni, megtartani dolgokat, állapotokat, tárgyakat, embereket, érzéseket, helyzeteket, egyszóval semmit, vagyis mindent… Mennyire igaz az a régóta és minden Felemelkedett által közvetített üzenet, hogy minden reggel új nap kezdődik és minden, amit attól a pillanattól fogva kapunk, amikortól átléptünk a dimenzión és kókadt fejjel kitekintünk még nyugalmat vágyó testünkből vagy ajándék vagy nagy tanítás, de nincs több dolgunk vele, mint hálásnak lenni, tanulni belőle és engedi tovább a maga útján, mert abban a pillanatban, ahogy megragadjuk és be akarjuk zárni, beférkőzik mellé a félelem az elvesztése miatt.

A negatív dolgok is “ajándékok” amiket elsősorban magunknak köszönhetünk a meg nem tanult leckék miatt. Ahogy valaki értelme eléri azt a szintet, hogy képes látni , hogy ő okozta a helyzetét, eldöntheti, hogy szenved benne tovább vagy maga mögött hagyja… Mert amit felvettél , azt le is teheted… nincs erre szabály, hogy cipelni kell. Másra nem rakhatod , mert az Őrzők hada lesben áll és ha Te átpakolsz másokra teherhetek (felelősséget, hibáztatod a másikat a Te döntéseid miatt, vádaskodsz stb) akkor nem, hogy visszapakolják rád, még rá is ülnek a tetejére…, hogy érezd a törődést… Persze az az ember, aki másokat okol a valójában saját döntései miatt, az nem fogja elismerni, hogy része van benne… Így keletkezik az a “karma”, amiben én nem hiszek, de ezt íratják most le velem 🙃

Most jó…és élvezem, mert lenge nyári szellő viszi a fődögélő lecsó illatát világgá, és nincs meleg és csend is van, és most nem pofázik (annyit) a fejemben az egó, hogy miért nincs már megváltva a világ Tücsökfalván. ÉS (sel nem kezdünk mondatot) nem érdekel, hogy meddig tart ez az állapot… azt hiszem nagyon jó úton haladok a teljes elfogadás felé, ami nem egyenlő a megalkuvással.. Egyszerűen nem akarok beleszólni a “rendbe” csak figyelek…és nem engedem meg magamnak a legerősebb negatív teremtő energiát: a félelmet.

Régen hoztam idézetet, így most Schäffer Erzsébet idézetével búcsúzom, és köszönöm, hogy újra együtt voltunk egy pár pillanatot 😏 ❤️
schaffer

 

… most tanulom, hogy….” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

  2. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    Nagyon jó.Örülök hogy most jó ❤ 🙂

    Kedvelik 1 személy

  3. soulleadertucsi szerint:

    ❤️❤️❤️😍❤️❤️❤️

    Kedvelik 2 ember

  4. soulleadertucsi szerint:

    … legalabb nincs meleg, 🙃😂😂😂…. az most nagyon jó🌹❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: