t.t.

kézzel írott sor(s)ok

_ead18afabc0633ed6a9df43ac1a82c74u

Rögzítettem magamnak egy gondolatot reggel, amikor egy amúgy az én megélésem szerint rendszeresen nagyot mondó ember olyan információval szolgált, ami az egómnak jelenleg “pozitív”.

Nem első észrevétel, inkább először próbálom szavakba önteni azt a megélésem, miszerint az emberek mindig arra felé vonulnak, ahonnan a számukra kedvező hírek, információk, ígéretek érkeznek. Ez nem emberi tulajdonság, hanem egy szimpla “ego-program”, amivel a felsőbb irányítók jól vissza is élnek. De vajon tényleg senki nem lát át ezen a varázslaton? Azt hiszem először érzem úgy, hogy jól jön egy kis bizalmatlanság azok irányába, akik olyan hírekkel, vagy ígéretekkel áltatnak, ami nagyon (vagy kicsit, de) tetszik az egómnak.

A mai megélésemből arra jöttem rá, hogy olyan “programmal” vagyok szerelve vagy kódolva, aki azóta mióta öntudatra ébredt, folyamatosan keresi magának a fájdalmat. Nem a fizikait… a lelkit… A “béna” emberi lényem, ahogy meghallotta a hírt (ami amúgy nem igaz és ezt végig tudtam) rögtön “megnyugodni látszott és beleült a hír okozta kellemesség rezgésébe ÚGY! HOGY VÉGIG TUDTA, hogy sem a hír, sem a forrás nem valódi!
Ennek mi értelme van vajon?

Visszatekintek és csodálkozom olykor, hogy még élek. Amióta érdekel, hogy mi a franc vagyok, mi ez az emberi mivolt, miért reagálok dolgokat úgy ahogy, miért érzem úgy, hogy egy sablonos program szerint kódolt biorobot mozgolódik velem a saját programja szerint, amit csak igen komoly energiafelhasználás mellett tudok felügyelni illetve átprogramozni (próbálni)? A programom amióta “tudok rólam”‘ folyamatosan pánikot generál bennem… Ahogy kicsit kezdem magam jobban érezni, azonnal benyomnak egy képet az elmémbe a ” de mi lesz ha” mappából, amitől azonnal elveszítem a jelenlétem és egy nyomorult , mozgásképtelen, gyomorgörcsös testben találom magam, ami képtelen arra, hogy teremtsen, hogy tovább induljon.

Azonban amikor elegendő energiával rendelkezem, akkor nagyon hamar letisztul körülöttem minden és hatalmas lépésekkel haladok önmagam belső középpontja felé. Aki egyszer elkezdte felismerni azt, hogy valami nem stimmel a reakciói és a saját érzései között, az nem fog tudni visszaállni a magukat normálisnak tartó, átlagos, programokkal szabályzott emberek sorába, mert pontosan az fogja szinten tartani benne a tudatot, hogy valami itt “nem stimmel”, az a védelmi rendszer, ami a program a felismerésének apró lehetősége megjelenésekor beindít, hogy az életünk abszolút el van rendelve mindaddig, amíg rá nem döbbenünk ennek tényére, mert abban a pillanatban, ahogy rádöbbenünk, máris kívül vagyunk a programon. És a biztonsági protokoll többet nem is fogja engedni, hogy visszatérjünk , mert minden gondolkodó veszélyt jelent az “úrra”…tehát nem véletlen, hogy számunkra, a magamfajtákra nem vár többet az Úr Mennyei országa, mert hamar feltűnne, hogy egy számítógépes szimuláció kellős közepében vagyunk , mint karakterek.

/ miközben írom ezt a pár szót, hangosan röhögnek a hangok a fejemben 😀 Igen, igen a TMK, mint Teremtés Mennyei Kocsmája… a független megfigyelői állomány, a nagy kerekasztal, ahol megfigyelik az emberi és más teremtett lények programjának működését, DE NEM AVATKOZNAK BELE..max csak fogadásokat kötnek és jót röhögnek a balfaszoskodásainkon..no meg azért innen jönnek a sugalmak is  😉 , szóval azt mondták fentátamottdenemitt, hogy leírni sem tudod, hogy is érthetnéd 😂.../

Azon is gondolkodtam, – miközben a boltban álltam a sorban – hogy mi lenne, ha a Földön nem lenne pénz.  Szóval lenne étel mindenféle az asztalokon, elérhető lenne minden, amire csak szüksége lehet az embernek. Nyilván elő kellene állítani, de nem pénzért, hanem  mert elő kell állítani azért dolgoznának az emberek.. Tennénk a dolgunk, mert feladat… Mi lenne, ha ez lenne a program? Vajon akkor mi lenne a cél? Mi lenne az életcél? Miért termel több energiát egy állandó küzdelemre , vagy mások taposására programozott lény, mint egy boldog? Pontosabban lenne-e olyan, hogy “boldog” és “boldogtalan” ? Bizonyára így volt réges-régen, csak beütött a dögunalom a Teremtők világában és megkutyulták kicsit ezt a nagy idillt …

Amikor a “tudás almája” felfedte a valóságot, hogy nem vagyunk többek, mint laboratóriumi patkányok, még nem kellett volna kiűzni az embert az utópiából… Mert onnantól, hogy magára maradt, nem volt más amire/akire számíthatott csak az egója… És ez vezetett ide. Egy egó etető, egóra gyúró álvilágban élünk, ahol felcsillan az ember szeme ha egy hiteltelen hazudozó számára kellemest  hazudik, mert el akarja hinni, hogy úgy leszen, pedig tudja, hogy nem… csak a nemmel neki már sokkal több gondja akad és ez a lényeg… hogy legyen gond és legyen ami fájjon.

Elcsituló egórezgést és felemelő lélektudatot mára is!

_ead18afabc0633ed6a9df43ac1a82c74

Pár motoszka a padlásomon…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    🤔 💐

    Kedvelik 1 személy

  2. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️😘

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: