soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Kérdés

Még mielőtt bárki megsértődik – bár szíve-joga – hogy róla szól a zizzenet az. ismerőseim közül, azért leszögezem, hogy egyikőjüket, egyikőtöket sem ilyennek ismerem, tehát nem illő ebbe a ruciba belebújni. No.

A mai kérdésem az, hogy :

Ön szerint vagy szerinted mi határozza meg, hogy az emberek hogy viselkednek olyan helyeken, ahol más emberek is megfordulnak?
Közterületen, egészségügyi intézményben, szolgáltatást nyújtó helyeken, vásárlás vagy éppen nyaralás, pihenés utazás közben?

Napok óta készülök megfogalmazni az utóbbi két-három nap megélését, de nem tudom finoman, így szerintem bunkó leszek és ezért sem előre sem utólag nem akarok már elnézést kérni. Ez az írás lehet, hogy ítélkezésnek hat, de inkább megélés és a tények megosztása…mivel már rosszul vagyok attól, ha be kell menjek egy helyre, ahol emberek tartózkodnak, illetve egy bizonyos fajta /tücsiesen szólva, egy bizonyos programmal ellátott/ emberek.

A minap a Pben jártam, szeretek ott vásárolni, de egyre ritkábban térek be, mert közkedvelt bolt nem csak az árai, hanem a fekvése miatt is azoknak a kedves egyes idős (nálam idősebb) asszonyoknak, akik például a minap tömegkarambolt okoztak a bevásárlókocsijukkal. Történt ugyanis, hogy összetorlódott a nép a pénztárnál és a jól ismert – na nem a postás, hanem– “a pénztáros kétszer csenget” hangra és ott terem egy másik pénztáros, és ugye elosztódik a tömeg a két pénztár között…. vagy nem…Most azért nem, mert a titkos jelre ezen kedves idős hölgyekben, asszonyokban elkezdett megsokszorozódni az adrenalin, és alig érte el a pénztáros a kassza ajtaját nagy csatt… 3 bevásárlókocsi összement…
Bent áll a másik szalag előtt és képes átfutni a nyíló pénztárhoz… a buszon ugyanígy… tolakszik, lökdösődik a helyért.  Ma reggel 7 előtt 10 perccel egy kifinomultnak nem nevezhető példány ott kárál a boltajtóban, szidja a boltosokat hangosan… Miért így, miért úgy…És várja, hogy a békésen várakozó tömeg megtapsolja a monológját.
Bent a nagy sietségben megáll a felvágottak előtt pofázik egy másikkal…nem baj, ha nem férni el a két kocsi mellett.
Kifele menet egy a buszról ismerős arc odajön mellém a pénztárnál, a sort kikerülve(!) és hangosan elkezd tündikézni, mintha jóban lennénk, és a legnagyobb megdöbbenésemre miközben “és a gyerekek hogy vannak” közhely kérdés felhangzik kezdi betolni a kocsiját az enyém elé.
De nem tolhatta… mert egy laza mozdulttal visszatoltam a helyére, mert ez már sok(k) volt.
Ezt nevezik paksi túlélésnek? Erre tanított az utóbbi 30 év? Erre tanított ez az életszínvonal, amit az atomgyár teremtett? ( mondjuk az atomgyár (is) valóban létrehozott egy érdekes gondolkodást, amivel az ott dolgozók közül azok, akik hajlamosak a felsőbbrendűségre önmaguk önkényes kiemelését eredményezte a tömegből és kötelességüknek érzik, hogy belepiszkáljanak mások munkájába, de belőlük is kevés van és senkit nem érdekel a belső konfliktusuk, amit másokra vetítenek.. pl a buszvezetőre, aki nem az ő órájuk szerint ébred reggel  😀 , de ugyanezt tapasztaltam már más zárt cégeknél is , és valahol az ő szemszögükből nem rossz, hogy adnak egy kis önbizalmat a dolgozóiknak, amit nem kellene a felsőbbrendűséggel keverni,  azt ugyan nem tudom miért mások csesztetésére kell használni )

Sehol az országban nem tapasztaltam ekkora türelmetlenséget, elégedetlenséget és nyílt rosszindulatot, mint itt… és itt is csak egy bizonyos ráérős unatkozós réteg az, akinek semmi sem elég gyors, jó, sok…
Pedig nem rosszul ellátott hely. Pedig kedvesek a szolgáltatók, biztos van kivétel, de nem mondhatom, hogy emberileg bárkivel problémám lett volna a kommunikációs vonalon a szolgáltatók világában az utóbbi 30 évben ( kivéve az egyik főbb bank intézet egyes volt alkalmazottját, de oda ha nem muszáj nem megyek be) illetve NEKEM nem lehet problémám, mert én sosem úgy közelítem meg a helyeket, hogy valami nem fog tetszeni.

photostudio_1566071672554.jpg

Amikor összetolták a tolakodásban a kocsikat megkérdeztem tőlük, hogy ez miféle viselkedés? Szidjuk a fiatalokat s közben nem is tudom milyen jelzővel illessem, mert az állatok is különbek, letapossuk egymást azért, hogy előrébb legyünk a sorban?

Ez a viselkedés vajon miből alakult ki? Ennek is háború az oka?

Az ember aki ilyet tesz, hogy másokat lenyom, fellök, letapos ilyenkor mit érez?  Elborul az agya? Valaki legyen szíves válaszoljon erre a kérdésre, mert én nem értem.

Egyszer két nyugdíjas úr ült le mögém a buszon és egyenként kifikázták ezeket a tolakodó harcinyuggeramazonokat. És fény derült arra is, hogy igazából a férjeik babérjaival emelkedtek ki mind és tették magukat mindenki” fölé és elévalóvá”…

Azért részesítem előnyben boltilag az A-t, mert kívül esik a városból és ez már majdnem ideírtam, hogy bocsánat, hogy ezt mondom mert ez a fajta nép nem jár ki.
Ott nincs dünnyögés, nincs tolakodás, nincs zaj… nincs türelmetlen ember, vagy ha az is, disztingvál.  Valahol a szolgáltatók hibája, az üzletpolitika hibája, az élhetetlenség az oka, hogy hagyja, hogy az emberek így viselkedjenek. Miért csak a felsőbb rétegeknek jár olyan hely, ahol illik viselkedni? Ahol elvárt és kidobják azokat akik nem tudnak összeférni ? Vagy ezek szerint a viselkedés anyagi helyzethez van kötve? Pont ezt cáfolja a megosztásomban említett réteg, ugyanis relatív jól el vannak látva.

Jó példa a pécsi autóbusz állomás, ahol egy kocsiálláson az emberek érkezési sorrendben, sorban állva várták a buszt. Máshol meg,  mint a csürhe, lökdösődve, tolakodva.  Hol mit vár el a szolgáltató. Hol mi a fontos…. egy ideje pl Pesten is sorban állunk, más kérdés, hogy nem úgy szállunk fel..de addig mindenki – illetve bocsánat, akik a Pennyben összetolják a kocsit ott sem állnak a sorba, hanem elöl vár lesben és amikor megjelenik a sofőr “csak kérdez valamit” és már lép is fel, már majdnem be is ül a sofőr helyére annyira siet… És nem szól rájuk senki, mert mindenki intelligens.. rajtam kívül mert én bizony beszólok, hogy sor van és please a végére fáradni!

Komolyan gondolkodom azon, hogy vagy nem megyek többé emberek közé, vagy vége a toleranciának és bizony kezdődik a megnevelése ennek a világnak a saját eszközeim(ink)mel.

Kedves nálam fiatalabb és idősebb embertársak!
Itt csak az osszon észt a fiatalok/ idősek viselkedésről, aki képes példává állni eléjük. Én képes vagyok, az én értékrendem a szeretet és a kölcsönös tisztelet határozza meg!
És az kapjon tiszteletet, aki ad… Én tisztelek mindenkit! Kortól nemtől színtől szagtól függetlenül, de mindenkit az én értékrendem szerinti helyen kezelek attól a pillanattól, ahogy meglátom, hogy mások kárára nyerészkedik… ez a dolgom.. az Úr ezt a feladatot bízta rám  és leszek bárhol is, ez így marad…

Maradok tisztelettel!

De a poszt egy kérdés, ami válaszra vár:

A mai kérdésem az, hogy :

Ön szerint vagy szerinted mi határozza meg, hogy az emberek hogy viselkednek olyan helyeken, ahol más emberek is megfordulnak?
Közterületen, egészségügyi intézményben, szolgáltatást nyújtó helyeken, vásárlás vagy éppen nyaralás, pihenés utazás közben?

 

Lehet egy kérdésem?(4)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Amon Ra szerint:

    Tolakodás, türelmetlenség, egymás eltaposása, ill. az egymásra nem figyelés… Igen. Utóbbiban nekem is volt részem múlt hétvégén, aminek megírásán sokat gondolkodtam… Aztán nem tettem, mivel egyhamar nem járok majd arra… Igyekszem elengedni az élményt, a tanulságok leszűrésével.

    Kedvelés

  2. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    Az egymásra nem figyelés,tolakodás,türelmetlenség.Nem csak a boltban a buszon az utcán,hanem az egész életünkben.Eltaposni,eltiporni ez a mai világ!

    Kedvelés

  3. ÉVA szerint:

    Szerintem minden jo erzes kerdese , haegyeltalan van meg ilyen !

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: