t.t.

kézzel írott sor(s)ok

… nem tudtam, hogy hogyan vezessem be a

photostudio_1566982465282

a tükör a harmadik szemnek sokkal többet mutat, mint amit a fizikainak az agy engedni lát.

mondanivalóm, mert igen nehéz a megfogalmazása számomra annak, ha felszínre kerül végre belőlem egy újabb sérült darab.

Talán –mint mindig- a saját megéléseimen át sikerülhet elsősorban számomra láthatóvá tenni, s ezáltal érthetőbbé a gondolkodásmódom. (nem mintha szükséges lenne)

Mostanában egyre jobban erősödik bennem az önértékelésem zavara, és elkezdtem magam megint hitványnak és semmitérőnek érzeni. Bizonyára ez az egóm öröme lehet, hogy részinformációkból mások feje fölé glóriát rajzolok a tökéletességük miatt, annak ellenére, hogy nincs a Bolygón senki, akivel egy percre is életet, tudást vagy megtapasztalást cserélnék a sajátom helyett.

Egy ideig nagyon zavart, hogy az emberek mindig azt az arcukat mutatják a kívülállóknak, amelyikkel az érdekeik malmára hajthatják a vizet, és hazugnak, képmutatónak tartottam őket. Bevallom, ez hiba volt.

A napokban Szepes Mária interjúkat, írásokat hallgatok, mert annyira érzem, annyira értem, annyira ő vagyok és ő én, és meghatározó számomra a jelleme, amivel most kisegít ebből a mélypontból. Tiszta.. bevállalós, szókimondós… “ilyen vagyok, és akkormivan?” rezgésű. Segít a lénye elfogadni azt, akinek megélem magam.  Tükröt tart, ahogy mi mindannyian egymásnak, hogy meglássuk önmagunkat.

A legtisztább módja önmagunk elfogadásának az, ha elfogadunk másokat. Ez olyan elcsépelt dumának hatott mindig, mégis most elkezdtem megélni a valóságát. Először az tűnt fel, hogy nem bánom, hogy nincsenek olyan barátaim, akik arra vágynának, hogy része legyek a mindennapjaiknak, akik velem terveznék a szabad perceiket, a jövőt, hanem olyan  barátságok alakultak ki, amelyekben vannak közös pontok, igen erős kötelékek, de mindenkit meghagy a maga választott úton, nincs közös út, csak közös kávék a pihenőkben… Sokáig fájlalta az egóm, hogy nem lehetek senkin csüngő, nem sajátíthatok ki senkit a saját rezgésvilágomban, de önző döntés lenne ezt az elég sok fájdalmat kreáló egót bárkire rákényszeríteni, így jutottam el arra szintre, hogy elkezdtem elfogadni, hogy tőlem lehet mindenki az… aminek hiszi, hinni akarja, mutatja magát DE, ha én nem ezt látom, ha rám mást tükröz belőlem, akkor a harsány kommunikációm néma szeretetté változik bennem.

Megtanultam elfogadni másokat olyannak amilyennek ők szeretnék... Amikor ez először tudatosult akkor jöttem rá, hogy nem vagyok sem jobb (ezt ugye tudtam) sem rosszabb másoknál. Mindenki egyedi programmal jön a világra, amit a társadalom próbál egységesíteni. Jelzem nem tudja….Senkit nem lehet átkalibrálni teljesen. Valahol úgyis kiemelkedik majd az igazi én, és ebben a keveredettnek tűnő világban pont a legtöbbet támadott virtuális felületek azok, amelyek segítik az egyént kiemelkedni a betanított programjából. Sajnálom, hogy a túlzott realizmusom miatt erre csak most jöttem rá, de azt nem, hogy pont egy olyan szituáció hívta elő belőlem, amiben olyan valóságokhoz viszonyítottam a jelen pozícióm, ami nem új, nem saját teremtése az egyénnek, hanem egy mások által kitalált, bevált forgatókönyv, amitől nem tud vagy nem mer eltérni. Értékesebbnek hittem….pedig rossz ez a nézőpont. Értékes… önmagamnak és mindenkinek, akinek benne érdeke van… Nekem is értékes, mert minden és mindenki egy… és ebbe én is beletartozom. De nem értékesebb másoknál. A padon ülő hajléktalan nem értéktelenebb a világ leggazdagabb emberénél, mert mindketten visszatükröznek ránk valamit, ha rájuk nézünk. Mindenki tanító és tanítvány egyben. Mások lenézése azon tulajdonságaink tagadása, amikkel nem merünk szembeszállni… 

Számomra mindenki értékes és nagyon sajnálom, hogy volt, hogy másképp gondoltam. 

Addig nem tudom elfogadni magam, míg nem fogadom el, hogy mások nem olyanok, mint én. A gondolkodásom, a képekre fordított gondolatokat is el kell fogadjam, mert az az én valóságom. Nekem nincs fiktív arcom, én mindig magam adom és ezt azért teszem, mert nem tudtam, hogy nem rajtam múlik, ha elveszítem valaki érdeklődését irántam, mert csak addig vagyunk jelen egymás életében, ameddig az mindkét fél számára építő jellegű. A csalódástól való félelmem megölte az álmaimat. Most tanulom újra teremteni őket.

Szepes Mária mondta, hogy amit leírt, ő bizton átélte. Én is mindig ezt mondtam, hogy amit leírok, azt nem mások átéléseiből osztom meg, mind saját… mind, ami alatt más név nem szerepel. És lehet, hogy lesznek majd, akik üldöznek érte… de nem változtathatják meg ezzel az átélteket. Én ezt teszem hozzá a közöshöz.

Hoztam egy írást Szepes Máriától… véletlen kattintottam rá reggel a munkába jövethez keresvén valami rezgésemelőt, és pont addig tartott, míg ideértem. Megdöbbentő volt, hogy előre láttam a történetet, mielőtt kimondták volna a szavakat. Úgy írt… hogy akinek kell lássa…. és aki még nem lát, emlékezzen rá, mikor majd először nyitja ki azt a szemét!

… önmagam elfogadása mások elfogadásán keresztül…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    Koszonom Tucsim ! ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelés

  2. katimamma szerint:

    Tücsimamim ❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: