T.T.

kézzel írott sor(s)ok

Itt van az őszi rezgés, számomra a lelki feltöltődés ideje.
Nem hiszem, hogy sok köze lenne ahhoz, hogy ősz volt, amikor megpillantottam a szülőszoba rideg falait a szemem védő félhomályon át, de szereti az ember, ha fel tudja aggatni az érzéseit , mint kabátot a fogasra, naptári dátumokra..

Amiért “tollat” ragadtam az egy aprócska megélés, ami szerintem pontosan egy éve ugyanígy érkezhetett egy kellemes őszi délután éppen Tengelic felől buszozva vissza a RichCitybe utas híján üresen. Amikor a bazi nagy testem túl kicsi lesz a lelkemnek, aki éppen mindent egyszerre akar megköszönni a “Nemtudomdemindegyisminekkinek”.

A “lélek kiárad” és szétárad és beteríti az egész nagy világmindenséget…Ezt nagyon nehéz leírni,  de megélni is éppen elég… Nem is értem, hogy miért nem ilyen kiáradásokat nyúl le a Földlaboratóriumot üzemeltető Teremtőbrigád, mert ebből aztán millió Univerzumot lehetne építeni olyan erővel tódul ki az emberi testből a lélek hálája azért, ami van… ami a most.

Szóval megint hálás vagyok… De már nem “nagy dolgokért”… már csak azért, ami vagyok.
Két szóért… IGEN és NEM… hogy ki tudom mondani már mindkettőt.
Ami IGEN, a nagyon igen.. ami igen, az minden körülmények között igen.. de ami NEM, az NEM.. és ami a legfontosabb,hogy NEM KELL megmagyaráznom senkinek, hogy melyik miért… Mert úgysem értené. Az ember, akit érdekel, hogy miért nem és miért igen, annak úgyis megvannak a saját válaszai.. De hogyan is jön bárki ahhoz, hogy megmagyarázza neked, hogy mit érzel esetleg vele kapcsolatban? Ha IGEN akkor igen, ha NEM akkor nem…

Nagyon nagyon hálás vagyok, hogy az lettem az utóbbi évben, aki most vagyok.
Elfogadtam magam az összes szarságommal, egómmal… a hülye programjaimmal, amiket az agyam futtat.. Nem akarok senkire hasonlítani, nem tartozom semmilyen közösségbe és nem is akarok része lenni semmi nagy dolognak. Nem hiszek abban, hogy ami a közösség érdeke, az az én érdekem is, de ezzel ellentétben mégis nagyon tudok segíteni ahol KELL . Én az egyént tartom fontosnak, az egyén egyéniségét, egyediségét, mert egy igaz egyedi egyéniségű ember képes egy olyan közösség aktív és hasznos tagja lenni, ahol mindenki egyedi és egyéniség… Semmi szükség arra, hogy egyformák legyünk és együtt képviseljük valaki egy érdekét.

Azért hoztam OSHO idézetét ide a hála kapcsán, mert Osho is egy olyan felemelkedő mester volt, aki nagyon is tudta, hogy az emberiség nem több mint tápláléka egy felemelkedett rétegnek. A mi-kis emberek- szemszögünkből ez valahol undorító. Gondolkodás nélkül átadják magukat egy eszmének az emberek ezzel táplálékká válnak.  Hálás vagyok, hogy örök kételkedő lényem minden eszméből csakis azt fogadta be, amit a belső hangja jóváhagyott.  Hogy félre visz-e a Belső Hangom, az már csak az én bajom lehet, de semmiképp sem kívülről  fogja ezt bárki értékelni, hanem csakis én bírálhatom felül a döntéseimet.
Dow6z9fVAAApzQh

Nagyon hálás vagyok… Egy éve ilyenkor olyan dolgok miatt rettegtem, amire ma legyintek. Egy év alatt nagyon sokat változott a félelemszintem és az önmagamban vetett hitem is. És persze sikerült az egyik mérget( vérnyomáscsökkentő) másikra cseréltetni, ami az agyam bombázza parancsokkal… Most más a parancs…Most nem kötelező szomorúnak és elkeseredettnek lenni, mert ezt a parancssort töröltük.

Igazából furcsa érzés, de a hálá(i)m többségét “megszabadulás” bizonyos félelmektől adja ki.
Gondoltad volna, hogy én – “ilyen nagydarab asszony ne hisztizzen”- féltem az emberektől? Féltem azoknak az embereknek a rosszallásától, akiket magam fölé emeltem? Hogy ez a félelem mennyire megbénítja az embert?
Félelemet éreztem mindenkivel szemben, aki nálam magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, mert azt tanították nekem , hogy ők “különbek” és amikor látod a diplomájával részegen a bokorba vizelni, akkor felköpsz és aláállsz, mert összezavarodik az agyad maradék ép része is?
Megtanultam, hogy egyetlen ember van a világon, akit én magamban minősíthetek, az pedig én vagyok.. A többi ember meg vagy IGEN vagy NEM… nem érdekel, hogy ki ő, hogy honnan jött és hova tart. Az érdekel, hogy bennem mi van, ha ránézek.. IGEN vagy NEM. Akarom őt, vagy nem akarom őt megismerni? Ha baj van, nincs igen nincs nem… ha baj van csak cselekvés van, érzések nélkül. De amint nincs vészhelyzet mindenki elfoglalja a helyét a történetben pontosan ott, ahol a Sors könyve szerint lennie kell… És van, hogy az IGENből NEM lesz egy megtapasztalás után, és olyan is van, hogy a NEMből IGEN… ez az ÉLET.

Hálás vagyok… és most kiáradok a konyhába…
Szép napot Nekünk!

 

…elkapott pillanata a lelkem “kiáradásának”” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    ❤ 😉

    Kedvelés

  2. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️😘😘😘

    Kedvelés

  3. katimamma szerint:

    És igen, igen vagy nem… ❤️🍂🌞🍁⛅🍄🍁🐌🍂😉

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: