soulleadertucsi®

mikroorgazmusok 😁 (no organizmus..) megvilágosodási ciklusban…😎

Önmegfigyelési eredmények pisztáciahéjban :

1️⃣ Megtaláltam azt a pontot, amikor én és az irigység… ó bocsánat, szóval az irigység és én szakítottunk egymással. Pontosan onnantól nem tudok irigyelni senkitől semmit, amióta rájöttem, hogy nem tudok mit kezdeni mások javaival.Sem a tudásukkal, sem a vagyonukkal, sem az elért vagy pörköltön vett sikereikkel, sem a gyerekükkel, sem a társaságukban levőkkel… Csak azokkal a javakból és kapcsolatokból tudok építkezni, melyeket én értem el, melyekben egyenrangú partner vagyok.  Pörifőzés nincs,  miattam ne legyen senki BMI indexe kritikus… 

2️⃣ 2018 végén a 2019-es évet előreláthatólag a tragédia évének könyveltem el. Relatív igaz, mert 2019 hozta a legtöbb változást bennem, az emberek közötti létezés ragsorában megtaláltam a helyem… Nem hogy kiválasztott nem vágyom lenni (pedig aztán mekkora elképzeléseim voltak arról, hogy “felfedeznek”. Igaz nincs bennem mit… 😂 😂 😂) még a megfigyelői státuszom is felcseréltem. Én vagyok a láthatatlan ember.🙈

3️⃣ A társadalomban betartandó törvények betartását csak akkor erőltetik, ha az az erőltető személyes érdeke. Kisebb kivülállóságban lebegésem közben belepillantottam a környezetem kapcsolatrendszerébe, majd nevettem egy jót és jelzem: nem érdekel, mert nem érdek-em senki.

Amikor depresszióban hánykolódtam az Élet tengerén akkor a Belső Hang  azt mondta, hogy lesz jobb higgyek benne! Azt mondtam hogy lenne jobb, ha nem változik  a körülmény? Nem változik a luxusnyomorunk, nem haladunk a teremtéseinkben? 🤔.. . de mégis igaza volt, mert sokkal jobb lett. Ahogy változott a szervezetem méregszintje, úgyváltozott a nézőpontom.

Tragikusan fogtam fel tavaly, de még tegnap is, a változásokat, ám a legnagyobb változás mégsem kívül történt, hanem bennem. Mindig tragédia, ha az ember elveszít valamit, akkor is, ha az egy rossz szokás. Én például elveszítettem a téveszméimet az emberekkel kapcsolatban, mert azok, akiket valaha tiszteltem mindazért, amit bennük értéknek hittem, rácáfoltak arra, hogy az általam értékesnek tartott csodáik miatt bárkitől különbek lennének. Sőt… pontosan azért lehettem szemtanúja Ádámok és Évák felemelkedésének és bukásának, mert meg kellett tanuljam mindenkit a helyén kezelni.S hol a helyük? Nos semmiképpen sem bennem. A legnagyobb tanítást azonban a gyerekeim szolgáltatják, ugyanis :

4️⃣ Egészen addig azt hiszi az ember, hogy képes befolyásolni mások életét, míg nem születik egy gyereke. Akkor rájön, hogy szépek voltak a tervei… aztán felnőnek ezek a kis tervhiúsítók és az ember elbúcsúzik az önző terveitől melyeket utódai köré szőtt és átadja őket a Sorsnak.. Majd miután túllépett az önsajnálaton és netán ez nem a hamvasztóba történő betolás közben történik, hanem előbb… akkor elkezd új terveket szőni… immár önmaga számára. (a kutyát még bele lehet szőni, de macska már ki-be járkál majd belőle)

Kb ennyit mára.

Illetve van egy politikai jellegű kérdésem, amire természetesen nem kell felelni.

➕1️⃣ A mindenkori kormány miért hagyja tönkremenni a mindenkori kormányra felesküdött rendvédelmi szerveket? Mi értelme volt “emberi jogokat” adni az embernek látszó állatseregnek? Amikor a kábszeres alkoholista egrecírozza a buszvezetőt, akkor miért nincs kihez fordulnia segítségért? Egyszer elfogy ám a kisember, és akkor ti jöttök nagyok, akiket felszogálnak a Teremtők asztalára eledelül! ..

Nincs több kérdésem…. 

C’est la vie…. 😑

erről meg eszembe jut egy régi dal